Sky is the limit

Háló skacok!
Jól eltűntem, de nézzétek el nekem, életem leggyönyörűbb két hetes nyaralását töltöm, és még pár nap hátra van belőle. Aztán picit még dolgozunk, és aztán költözködünk. Izgatott vagyok mindentől, ami van előttem, még attól is, ami mögöttem van. Csodás kis nyaralás volt ez, minden perce tökéletes. Sosem voltam ilyen boldog, és ebben természetesen szerepe van Máténak is, a barátaimnak, és a családomnak.

Az első egy hétben átjáró ház volt a kecó, mert ez volt a party hét, akkor jöttek a csajok, meg a bátyámék. Hatalmas ivászatok, főzések, szalonna sütések. És ó, a jó Isten áldjon meg minket, meg fogunk pusztulni, ha innen hazamegyünk. Nem csak mert vissza kell állni a diétára, mert az hagyján...De mire összeszűkül a gyomrunk a hatalmas zabálások után, nah az nem egyszerű. :D Múlt hét pénteken tartottuk a szülinapom, mert akkor volt teljes a létszám. Mutassatok nekem még egy embert, aki olyan csokrot kap, amiben viasz harapás van, gipsz minta, és műfogsor készlet. :D Igen kedvesek, a rózsa rohadtul elcsépelt, de nekem vannak a legjobb barátaim kerek e világon. Az én édesemtől pedig egy olyan gyönyörű Fradi-évkönyvet kaptam díszborításban, hogy hozzá se merek nyúlni, de még azt sem tudom, hova tegyem ki, hogy semmi baja ne legyen. :D Bátyám nem hazudtolta meg magát, almapálinkát hozott (szerintem túl sokat), gyönyörűséges üvegben. A hét termését inkább ne beszéljük meg, nem létezik, és most sem hiszem el, hogy minden elfogyott, és most ketten küzdünk Mátéval, mint muslica a szélben, hogy legalább az ásványvíz fogyjon már el, ne kelljen hazavinni. :D Mindezt ma megkoronázzuk egy Fradi-vidi meccsel, és akkor ezután tényleg nem tudom mitől lehetne még szebb és jobb ez a két hét. :) Hawaii, dizsi, napfény, ahogy anyósom mondaná.
Nemsokára azonban jelentkezünk Mátéval együtt edzős-diétás postokkal, mert kezdődik a nagy közös átalakulás. Nah jó, nem kezdődik, folytatódik. Részletkérdés. :P Köredzések, futások, fegyenckedések, csudi jó lesz :P Tehát a blog újra rendeltetésszerűen fog működni, tudom, hogy hiányoljátok, időnként én is...Mostanság kicsit másról szólt az élet, mármint nem volt kanalam írni, mert azt gondoltam, attól még, hogy leírok valamit, nem fog jobban menni a futi, vagy az edzés, aztán rámírt egy csaj, hogy ugyan legyek már oly kedves, és mondjam el neki, mi a pékért baszok rá ennyire, mert ő nagyon várja az új postokat.
Ennek megfelelően el is újsizom nektek, nem rég életem legjobb idejét futiztam, 5,4 km, 32 perc. :) Asszem erre már mondhatom, hogy nem olyan rossz ez, lehet még belőlem valami, ha más nem, akkor vadakat terelő juh(ász). :))

Éééés, pár életkép, és itt sem vagyok. :) (csak hogy lássátok, még nem vagok akkora mint egy ház) :D

Nyarangolás, ahogy mi csináljuk