Az első kép rólam, itt a blogban. Az arcom kiszedtem, mert még mindig nem akarom magam teljesen felfedni, nem akarok ismerősökre lelni, nem akarok barátokat a blogomon, és pont. Legyen ez egy siker története, vagy egy bukásé, egyedül akarom megélni, mert egyedül jutottam idáig is. A kép alapján döntsétek el ti, hogy melyik.
Mondjon bárki bármit, látom az eredményt, a harc kezdi értelmét nyerni, ezt igazából fel sem fogtam, amíg meg nem csináltam ezt a képet. Jómagam volnék a legnagyobb kritikusom azt hiszem. Januárban tartottam 15 kg fogyásnál, azóta nem mértem magam, mert attól tartottam, megáll a mérleg nyelve, és akkor ott vége, csődöt mondok megint. Úgyhogy nincs mérés, se centiben, se kilóban, halvány lila gőzöm sincs hogy állok, de nem is bánom. Tudjátok mi a mérce? Reggel felkelek, tükörbe nézek, és elgondolkodom:
Jól érzem magam a bőrömben, vagy nem érzem jól magam a bőrömben.
A válasz felemás. Kezdem magam jól érezni a bőrömben. Messze a vége, de nem számít. Többet értem el, mint amennyit gondoltam, hogy valójában fogok. Papolok az önmagamba vetett hitről, meg bizalomról, pedig csak most jött meg igazán.
A két kép között közel 10 hónap telt el. Kurva nehéz 10 hónap. Közben voltak 1-2 hónapos kihagyások, főleg december környékén (de jó, de kurvára szeretem a karácsonyt), meg egy olyan február-március, amikor alig jártam edzeni, étrendet nem tartottam, de nem zabáltam magam legalább halálra. Nem mondom, hogy mi lett volna, ha ezek nincsenek. Továbbra is tartom, hogy a "HA" a gyenge emberek szava. Volt, ami volt, és lesz, ami lesz, tudatosan alakítottam úgy, mert az én életem, és nem szólt/szólhatott bele senki.
És hogyan vezetett az út idáig? A kezdetek kezdetén megcsináltam ezt a blogot, már ettől más lett az egész, mert nem kezdtem el az ismerőseim közt híresztelni, hogy hé emberek, sasoljatok, mert most le fog esni az állatok. Csendben, magamban tisztáztam, mit akarok elérni, és hova akarok eljutni. Éppen így, csendben, és magamban vívtam a harcaim. A harcok története bővebben alább olvasható. Hullámvölgyek tömkelege, bizonytalanságok hada, időnként visszatérő akaraterő, de sosem folyamatos. Február körül rám jött egy kemény roham, ami azóta is tart. Valamiféle kitartás roham. Nem azt mondom, hogy ez idő alatt egyszer sem omlottam össze lelkileg. Azt mondom, akkor változott valami. Könnyedén csinálom az új étrendet, pedig higgyétek el, közel sem olyan egyszerű, mint az, amit itt már egyszer leírtam nektek...
Zárásnak még valami. A júniusi képen (gyorsan előkerestem a gatyót, mert még a nyári cuccok között volt jó mélyre süllyesztve) 52-es nadrág volt rajtam Az áprilisi képen 42-es, ezt 1-2 hete vettem. Heh...5 méret.
Ennyit hirtelen az én storymról, to be continued.....
