Elnézést a kis lemaradásért...Hazautaztam Pestre egy pár napra, kitomboltam magam, alkoholizáltam -> azaz kihasználtam, hogy épp nem vagyok étrenden, és igyekeztem minél több kalóriát bevinni a szervezetembe, hogy érezze a törődést. Jó-jó...nem egy jó módszer...De most kell szólni? :D
Nah, lényeg a lényeg, ma nagy bevásárlást tartok, beszerzek mindent, ami kell az új étrendhez, aztán már gépelem is nektek, hogy mi az állás ez ügyben. Egyelőre a lefogyott centiket/kilókat/akármitis mérve így állunk:
Stop Lee vs. Világmindenség: 2-0
Kiapadhatatlan motivációs forrásom van, de nem mondom meg miaz/kiaz bibibííí :)
 | ||
| - Mégis mikor öregedtünk meg? - Én mindig öreg voltam, Ben. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. (...) Megöregedni nem szégyen, Ben. Azt ki kell érdemelni. |
Következő bejelentkezésig szép napot nektek, és mit nem szabad elfelejtenetek: hát hogy A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK! :)
És még egy apróság:
"Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít." Ayrton Senna (nagy idők, nagy tanúja)
Igaza van...Veszteni tudni kell...de minek, ha egy kicsivel több erőfeszítéssel nyerhetsz is? Brutal, a belső démon...benned van...De nincs rosszabb egy második helyezettnél...Én nem leszek második. Győzni születtem, és győzni születtél te is...Másodikok legyenek azok, akik gyávák, és nem merik átlépni a saját határaik, akik halogatnak, akik kifogásokat keresnek, akik FELADJÁK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése