Let me go home

Szép estét skacok!
Sikerült magam helyrevágni. Hogy mivel? Arckönyvon már megmutattam nektek, de akkor még egyszer. :)

Egyrészt nagyon hazavágtam magam lelkileg, másrészt kiakartam próbálni az új thermo rucit, úgyhogy fogtam magam, és Normafáról megindultam. Citadellára szerettem volna felfutni, de hát Xénike nem talál oda egyedül, hívja Jutit, aki nem veszi fel, hívja Diust (mindezt futás közben), aki aztán nekiáll magyarázni, Xéni elveszti a fonalat, és úgy dönt, hogy akkor a várba megy. Úgyhogy felfutottam a várba. Először. És nem álltam meg. És izomlázam van, de mégsem volt azért olyan rémes, és öröm volt nézni a turisták búráját, akik téli kabátban forralt bort iszogatva pislogtak jeti szemekkel, hogy ez a bige most tényleg felfutott oda, ahova mi busszal jöttünk? És igen. Tényleg. Amúgy rettentő figyelmesek voltak, mert még egyes csoportok szét is rebbentek, hogy ne kelljen kikerülnöm őket (úristen, ilyen szarul néztem ki? :D ) Gyönyörű volt, és nem bántam meg. Kellett ez a kis léleksimogatás. Thermo ruci jelentem bevált, ellenben gatya ügyben úgy tűnik kifogytam a megszokott méretből, úgyhogy azzal megyek a varrónőhöz.

DCC-Breaking

Jó reggelt (vagy ez még jó éjszakát?)!

Fegyenckedés terén jól haladok (azt hiszem), hiszen magabiztosan átléptem húzódzkodásból, és guggolásból a 2-es szintre, és úgy látom/érzem, ez a sors vár hamarosan a hídra, és kicsit később a fekvőre. Utoljára hagyom a fekvőt kézen, és a lábemelést (nyomorult six pack). Apropó, fekvő kézen, jelezném, hogy a kezdeti 5 mp-hez képest most már napi 2x20 mp-nél tartok, úgyhogy kitartóan küzdök az elemekkel, mint muslica a szélben. Azt ehelyütt leszögezném, hogy tényleg csak teljes magabiztosságot érezvén szánkázok a kövi szintekre, amiken már úgysem fog ilyen tempóban menni a fejlődés. Furcsa mód elkezdett megváltozni a látásom. Olyan, mintha felkerült volna egy terminátor szemüveg a képemre, ami bárhol járok, információk után kattogtat. Valahogy így képzeljétek el a dolgot: az a szék alkalmas lenne lábemelésre. Hopp, az a rúd ott a patika mellett, majd pont megfelel a húzódzkodásra. Hmmm, ez a kád nem csak fürdésre használható. Nah hát így kábé ilyen jelleggel, a szemem elkezdte szűrni a lehetséges edzési helyeket/tárgyakat. Eljött az a pont, hogy játszótérnek tekintem a lakást. De élvezem, mert még sosem tekintettem így a környezetemre.

DC Ciklon- Convicted felon (on probation)

Halihó Tedwysek!
Nos, eljött az izgi része a fegyenckedésnek, mert végre látni is fogjátok, mit bűvészkedek össze edzés címén.
Ehelyütt pedig egy-két mondatban hadd mondjak ismét köszönetet Alexq-nak, aki rávezetett a helyes útra. Legalábbis én úgy érzem, hogy a helyesre. Mert ha nem vagy kedves Alexq, akkor talán örökre megmarad bennem berögződésként a kondizás, és talán sosem érezném magam annyira egyben, mint most.
Első körben. Kábé két hete nem járok kondiba. Sacc per. Nos, mit mondjak...kezdenek elmúlni bizonyos fájdalmaim, amikre fittyet hányva mindenáron mentem ezerrel gyúrni, mert szerettem, és mert úgy éreztem szükség van rá. Lassan, de biztosan regenerálódnak az izmaim, érzem, hogy egyre spécibb mind.

Aztán. Lelkileg nagyon megvisel a műtét dolog, mert rettenetesen fosok tőle (illetve inkább az altatástól), és mert cseszettül sajnálom, hogy oda lett a Brutal Challenge. Ma őszintén elgondolkoztam, hogy a december 8-at megvárom, és utána megyek műtetni, hogy elmehessek a versenyre. De a legtöbb alapvető mozgásban a bordaíves fájdalom megakadályoz. Mindemellett pedig úgy érzem, a testem tudja, és érzi mire van szüksége, és az egészségnél tényleg nincs fontosabb. Ha valami fájdalmat okoz, azt nem szabad csinálni. Egy mondat cseng a fülemben folyton:

"Nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem aki fél valamitől, de képes szembenézni vele"

DC Ciklon- Sun or rain, I always train

Jó reggelt kedvesek...

Úgy tűnik, itt vagyok. Mármint visszatértem az élők sorába, visszaáll a napirend a rendes kerékvágásba, már nem kell éjjelezni. Sajnos nem adhatom le ebben a szemeszterben a szakdogám, több dolog okán is, de nyilván az én kezem is benne van a dologban. Vasárnapig basztam rá, 15-én leadás. Nem volt kedvem csinálni. Nincs kedvem már úgy általában az egész nyomorult egyetemhez. Megtaláltam a szakmám, és abba szeretek is nagyon elmélyülni, ennek fényében pedig a diplomát popsi törölgetőnek tekintem/tekintettem. Vasárnap Pesten voltam, Mumómtól olyan fejmosást kaptam, hogy kettéállt a fülem is, hogy én mindig mindent abbahagyok, hogy nem lehet igaz, hogy a célegyenesben adom fel, ésatöbbi, ésatöbbi. Hazajöttem, leültem a fotelbe, és néztem ki a fejemből. Aztán megszületett az elhatározás. Azért is megírom, lefogytam 30 kilót, és 30 kicseszett oldal fog rajtam kifogni? Nekiültem, két nap 15 oldal, 3 könyv kiolvasva, beleásom magam, erre tegnap kiderül, nincs leigazolt konzultációm, annak ellenére, hogy volt 4 is. Elmentek ti a bús picsába. Pont. Tehát következő szemeszter, de! Egy dolog vigasztal a sztoriban, hogy nem adtam fel, és megpróbáltam.

You look so fabolous

Szép jó reggelt mindenkinek. Kicsit elhanyagoltam a deadline-os bejegyzéseket, a fegyencedzés miatt, ami mindennapos folytatásos sorozat. De. Most itt vagyok. :)

Vérciki, nagy erőkkel járok napfelkelte futni, de napot még sosem láttam. :) Viszont rendületlenül hiszek benne, hogy sikerül. Valamikor. :) Ma reggel például felkeltem 5-kor, mert 6:31-kor sunrise, erre kinézek, reménykedve. Szakad az eső. A szakad alatt értsétek, hogy kábé így vízszintesen esik. Nah legalább mire elindultam, addigra már nem vízszintesen, csak függőlegesen esett. Jupi.

DC- Goal: Half-marathon

Jó reggelt kedvesek!
Gyorsan helyzetjelentek, aztán futi-futi a kondiba újabb öngyilkosságot elkövetni. Jelentem, ez az izomláz, ami lassan az egész testemben vírusként terjed, cseppet sem funny. :D Valahogy nem természetes a mosolyom. Kicsit mintha szopóágon lennék edzés ügyileg, de nem hagyom magam . :D
Btw...Ha már edzés...Megint sokat futi-futizok, csodásan indulnak a napok, így, hogy minden reggel elindulok futva megnézni a világot, meg a (basszamegnemlétező) napfelkeltét.
Bazzeg, ezen beszartok. Ez a sunrise running ötlet onnan jött kérem szépen, hogy Diusom elment sunrise runningolni, és posztolt egy csudi-csudi szép képet a napfelkeltéről. Nah mondom akkor én is elgaloppozok megnézni. Erre mit kapok? Nah mit? Hát ezt:

Napfelkelte Diánál a határban, napfelkelte nálunk a határban. Kibaszás. Pont. :D
És ha már edzés, és ha már futiii, akkor jelentem, Bakti Zoltán nagyágyú futiiiizó, és maratonista blogján találtam egy baszom jó futás edzésterv gyártót. ;)
Here van:
http://my.asics.co.uk
Nah kérem szépen, én itten tökre beállítottam, hogy félmaratonra készülök, mert mindig van hova fejlődni, és csak a poén kedvéért a beállításokban, mikor kérdezte, azt kamukéróztam, hogy kezdő futó vagyok, azaz Less than 20 minutes tudok futni. Jól átvertem, mi?! :D Igazság szerint rohadtul érdekelt, hogy milyen totál kezdő szintről felépíteni a félmaratont. Így az első hónapban van egy ilyen Pre-Condition rész, egyfajta bemelegítés, 2-5 km-eket kell futni, 9:50-es km körökkel (:D). Elleszek mint a befőtt. Kisanyáááám, félmaratont fogok futni! A program szerint március 24-én. :D Jó, há' még nem most van, de szép lassan, ízület kímélve, békés harcos útja jelleggel. :)
Nah aztán, kövi.

 Van ez a játék....
Nem, nincs semmilyen játék, nem gyilkolászásra kell gondolni. Jön a tél. Meg a baszom hideg. És ez a baszom futiii tervező még december 25-re is tett be nekem futást. És félek belém fog fagyni a szar. De ha az ember kitűz maga elé egy célt, akkor az szent és sérthetetlen, és igenis meg kell csinálni, és pont. Szóval ideje volna réteges sport felszerelést szerezni. Na már most ez a sityak itt a sorok felett marha praktikusnak tűnik, mert egy részt be se látni, meg ki se látni (:D), másrészt meg tökre védve van az arcberendezésem. Nem mellesleg pedig meccsekre is tök jó lenne huligánkodni, mert aztán már tökre beazonosíthatatlan lenne az ember fia/lánya.
Egyébként, kicsit eltérve a tárgytól, ez a szakdolgozat írás MINDFUCK. A hajam tépem. (lehet, hogy ezért is praktikus volna a sityak?).
Ma, vagy holnap eltolom a biciklit Pestre, mert vasárnap suli van, meg este meccs is. És mert különben is, néha otthon is kell lenni. ;) Ki jön velem edzeni? Hmm? :D Majd Kisbogár el lesz rángatva....tökre....de ezt még ő sem tudja. :D Ne mondjátok meg neki! Psszt! (ez az igazi mindfuck, mikor Elektra elől elakarom titkolni, hogy elakarom hívni hétvégére edzeni, és ezt persze megosztom a blogban, ahova ő is ír) :D
Megint túlpörögtem magam, le is lépek, kihasználom a helyzetet, és szétgyúrom magam. És és és és és már csak 42 nap Brutal Challenge-ig, és felkészülési hajrá, és bassza meg segítsetek, mer' már most vacog a fogam! :D

DCC- Feels like sunshine

Hatalmas nagy volt a napfelkelte futim :D Mekkora jó már :D Csináltam nektek képeket fél úton. Minnyá kirakom, de előtte...képzeljétek el, ma először, mióta futok, nem kapcsoltam Sports Trackert. Ma először a futizás öröméért mentem. Nem időre, nem távra, csak hogy jól essen. És jól esett. Cca két hét kihagyás után kis híjján úgy éreztem, mintha megint most kezdtem volna a futást. Bár nem. Mert nem álltam meg. És nem számított a fájdalom, meg úgy amúgy semmi. Az út során át kell futnom egy gyáron, ahol ilyenkor ébredeznek a munkások, kezdenek dolgozni, mert a munka szabaddá tesz. :) Óriásira kerekedett szemekkel meredtek rám. Tekintetükben először ezt látni: "Normális ez?!"...Aztán látod az arcukon, hogy tovább gondolkoznak, és mire melléjük érsz, már ezt olvasod a szemeikből: "Ez igen! Gyerünk kislány!". Feléjük eresztesz egy halvány mosolyt...Igen, ez vagyok én. Egészen elképesztően csodás volt félálomban nekiindulni, és lassan az út során felébredni, és mire feleszmélsz, már kilométerek vannak mögötted. Fantázia....Mert a világ szép, és én elindulok futva megnézni. :)
És a képek, ne tessék nagyon röhögni! :D

 Indulás előtt, egy hosszú ujjú, egy rövid, kettő darab nadrág, egy lábszár védő, kettő darab zokni :D

Ház előtt. Még reméltem, hogy látok napot is. :D "Brutalnak lenni nem egy múló divat, vagy egy pillanatnyi hóbort...A Brutal nem egy ruha, amit magadra tudsz ölteni, és elmondani: igen, én Brutal vagyok. A Brutal veled van, mióta megszülettél, és veled is marad a végéig. A Brutal a belső démon, ami benned él. Erő, amit félnek, hatalom, amit tisztelnek."

 Köd előttem, köd utánam...
"A szél ijesztve vihorászott,
fütyültek a víg jégmanók,
köd-lányok jártak fürge táncot,
csupán az égbolt hallgatott."

 Csak én és a velo-nyúlcipőm. :) Nem volt nagyon hideg, csak rám tapadt a talajmenti fagy:D

És ez kérem szépen pontban 7:19-kor, hivatalos napfelkelte. És igen, az ott elméletileg a napfelkelte mögöttem. ;) Határozottan megérte kibújni a meleg takaró alól, és felkelni. :D Csudi-csudi szép,nem igaz?! :D














Nemsokára indulok a kondiba edzeni, csodás napot nektek!
Egy kis muzsika, ébresztőnek :)
Cupp-cupp, Xéni/Ciklon

DCC- Sunrise

Jó estét kedvesek! :)
Lövök pár sort, mert útközben az új edzésterv beindult, és hát köszönöm szépen, de a jó Isten segítsen leülni a rötyire még egy ilyen lábnap után. :D De kemény vagyok, és szokás szerint el vagyok határozva...tökre... ;)

Ellenben brutkó jó tervem van skacok. Persze most, hogy megjöttek a hidegek. ;) Bízd ide, Xéni tudja mikor kell. :D Azt tervezem, hogy minden reggel napfekelte futira fogok menni. Mert a világ szép, és én látni akarom, hogy szép. És a napfelkelte tényleg igazán csudi-csudi szép. :)
Mindamellett, hogy szakdoga van, meg nem sokára vizsgaidőszak (basszuuuus, nem sokára vizsgaidőszak!), meg ecetera ecetera, élvezni akarom az életet. Kérem szépen, hát 24 éves vagyok, mikor ha nem most? És ha nemes egyszerűséggel az edzések tesznek boldoggá, hát azt fogom csinálni, és igyekszem újsonságokkal bővíteni, hogy ne legyen monoton. Így nem elég, hogy futizok, de még szépséges dolgokat is látok közben, és az olyan jó. :)
Nem mellesleg, rohadt nehezen ébredős vagyok, remélem egy hajnali trappolás majd igazán kiugraszt az ágyból. :D Mos' mi csináljak, ha egyszer szeretek csucsulni? :D
Nah, szóval addig tervezem ezt csinálni, amíg belém nem fagy a szar. :D Az nem tudom meddig van, de addig biztosan. :D
Gyönyörűséges szép éjszakát Tedwy lakók! :)

DCC- It will beat you to your knees

Halihó! Röpke kis bejelentkezés lesz ez, mert nincs nagyon mit mondanom, azonkívül, hogy új edzésterv van (igen, megint), és hoztam nektek méréseket is. ;)
Első körben, itt vannak a mérések:

De jó, visszanőtt a cicim....Basszus... XD
Nah, de a legfontosabb, az új edzésterv, amibe állítólag bele fogok szakadni, de sebaj, mert szeretem a fájdalmat. Innen is köszönöm még egyszer ZozÓnak, a hihetetlen Hulknak, hogy segített nekem összerakni. Cupp-cupp érte.

A legalapvetőbb változás, hogy mióta csak az eszem tudom, és kondizok, két napra volt leosztva az edzésem, egy felsőtest, és egy alsótest napra. Nah, ez most 4 nap lett, mer' mér' ne. Egy láb nap, egy hát-has, egy váll-tricepsz, és egy mell-bicepsz. Nah jó, hát lehet, hogy tényleg fájni fogok, de ez a cél, nemde? :)
Gyakorlatilag mondhatom, hogy a challenge-ből eltelt 50 nap kábé azzal telt, hogy újradefiniáltuk a kajálásunk, és az edzéseink. Mennyire jó....De sosem késő tökéletessé tenni a tökéletlent.

DCC- Boogie Wonderland

Szép napot Tedwy olvasók!
Gondoltam bejelentkezek, egy rövidet csak, mert ez a hét elsősorban nem rólam fog szólni, csak gondoltam dobok egy helyzetjelentést. Szal jelentem, élek, jól vagyok. Az előző bejegyzésem, a vallomásom, sokat könnyített a lelkemen, ideje volt vállalnom önmagam. A következő hasonló nagy felvállalás a programom végén lesz, amikor is előtte-utána képet kaptok rólam.
Szenvedek az adagokkal, az 1400 kcal legyűrésével, a megfelelő arányban persze. De attól még a mennyiség az mennyiség. Ma kérem szépen leültem reggelizni, és elkezdtem szépen a 0 %-os joghurt mellé kimérni az 50 g pufirizst, nah banyek, ez 5 darab. És még toljak le mellé egy almát, mi? Ejj-ejj. Szóval vannak itt gondok, de majd idővel gondolom megszokom, addig egy kicsit hadd rinyáljak má'. :D Tökre fel vagyok készülve minden eshetőségre, lásd:

Ez az én motfalam, ahogy én hívom. A motivációs falam. Egy marha egyszerű parafa tábla, a konyhában kifüggesztve, mer hát ott vagyok a legtöbbet. :D Nem azé, mert a hűtőben vagyok mindig félig! :D Természtesen kint van a Brutal filozófia, Rocky motivációs üzenete (rögtön duplán, mer ezt agresszívan kell mantrázni), egy Livestrong karkötő, mert Lance Armstrong nagy bálványom, a három különböző étrendem, meg az alapanyag táblázat, amit lassan fejből tudok. Van egy kis betegség a dologban, de sebaj, így szerettek. :D
Ezenkívül, ha már betegségnél tartunk:

Azé ez is egy kicsit...nah mindegy :D Ha már samponból is csak súlyemelőset vesz az ember lánya, meg tusfürdő/dezodorból is csak a sportot, akkor ott már vannak gondok, nem is kicsik :D Xéni babaaaaa kicsit zakkant. Meg pörög ezerrel. :D
December 8-ig minden csak a Brutal Challenge körül fog forogni, nemsokára lesz bejegyzés a mostani állapotokról, mit mennyi súllyal csinálok, etc etc.
Csókszi-smaccantás, legyen szép napotok kedvesek!

DCC- Mi amor, te quiero

Ímé mondom néktek, ha emeletes házban laknék, már kiugrottam volna. Szóval, reggel elvesztem egy kicsit a részletekben, új étrend gyártás ügyében. Ahogy Kisbogár írta pár bejegyzéssel előtt, határozottan én is a hajam téptem....volna...ha nem sajnálnám. :D
Vót itt minden kérem szépen, alapanyagcsere számolgatás, kalória, tápanyag bevitel, arányos leosztás, fáj a fejem bakkerman. Ez egy külön tudomány.
Szal, kezdtem azzal, hogy az adataim alapján kiszámítottam a kellő kalória bevitelt. Nesze tessék, lessétek meg:

Na már most. 1200 kalória a szükséges napi bevitel. Igen ám, csak ez napi két edzés mellett nagyon kevés. Nem mintha eddig többet ettem volna, mert kábé 800 kcal-t kajoltam, jobb napokon, akkor, ha tartottam az étrendet. Az 1200-at önkényesen megemeltem 1400-ra, mert mert. És pont. Tehát, alapvetően ebből indultam ki. Ez még nem volt nehéz. Innen kezdődött folyni a hígfos. A buksiba. Hogyan tovább....Kisbogár tegnap végigkarcolta már ezt, szal innen is ezer köszönet Jutim, hogy megkönnyítetted a dolgom.
Csináltam egy alapanyag táblázatot, a shop.builder.hu segítségével. Minden lehetséges élelmiszert, ami a diétám során előfordul(hat), kiírogattam szépen egy táblázatba, mert innen kezdtem el később összerakni az étrendet. Íme az alapanyag tábla:

 

Következő lépés, meghatározni a megfelelő szénhidrát, fehérje, és zsír arányokat. Pofátlanul átírtam mindent, amit kiírt az alapanyagcsere számolgató táplálékszükségletnek. Ez így néz ki:

UPDATE: Ez nem 100 % :D Annyira jók vagyunk, mi nők, hogy elképzelhetetlen, az értékek, étrendek eszerint javítva :D
Jelentem, itt már egy kicsit elkezdtem hányni a dologtól. Pedig még csak ezután jött az igazi része a dolognak. Kövezzetek meg, de elmegy a picsába aki ezt egy életen át tudja csinálni. Mármint hogy embereknek írogat étrendeket, mer' ezt csinálja még egyszer, akinek két anyja van, és egy se mostoha. Következő lépésben összeállítgattam egy valagrakás féle-fajta étkezést, leszámolva minden alapértéket. És akkor nyitok egy új táblázatot, és elkezdem beszúrogatni a kis összeállítgatott étkezéseket. Aham. Meg ahogy én azt elképzeltem. Ha végre stimmel a kalória, akkor nem stimmeltek az alapanyag értékek. Ha ez utóbbi végre stimmelt, nem stimmelt a kalória. -.-' Agyamra megyek. Sebaj, megszültem. 3 különböző napot alkottam össze, több-kevesebb sikerrel, tulajdonképpen helyenként eltérnek a megadott értékektől a dolgok, de ennek ellenére úgy érzem, sikerült egy szakmailag is helytálló eredményt kiküszködnöm.

1. nap

2. nap

3. nap

Ezt sikerült összebarkácsolni kedvesek....Jó vagy nem jó, ez lesz. És ezennel kezdetét veszi a valódi challenge. 

Ciklon voltam, szép napot nektek!

DCC- Tesoro

Halihó Tedwy olvasók! :) Kicsit elkényelmesedtem, mert Elektra hála Istennek megtölti a blogot mindenféle szakmai jósággal, és így gyakran vannak bejegyzések, nem kell nekem erőlködnöm. :) Kisbogár melózik ezerrel, és rengeteg új olvasónk lett neki hála :) Marvel heroes are on their way to happiness ;)
Legyen ez a nagy vallomások napja, vagy mittomén, valami ilyesmi. Szóval, a challenge-ből eltelt kicsivel több, mint 30 napot ezennel részemről semmisnek veszem. Mondhatni, új challengbe fogok. Teszem mindezt azért, mert bár az első 20 nap teljesen tökéletesen sikerült, mindentéren (leszámítva a kilókat), a rákövetkező tizen pár nap korántsem. Én továbbra sem az vagyok, aki félrekajál, bekajál, stb. A zugevés nagyon messze áll tőlem. Én épp az ellenkezőjét prezentálom, egyáltalán nem eszek, vagy csak napi egyszer. Természetesen a szervezet ilyenkor brutál tartalékolásra áll be, így az elmúlt 10 nappal egészen biztos vagyok benne, hogy az első 20-at egy az egyben hazavágtam. Na bumm. A világért nem mentegetem magam, nagyon nincs rendben körülöttem semmi, és nagyon elsüllyedtem benne. Azt hiszem az előző bejegyzés épp erről szólt, szóval nem is ragozom. Leporolom magam, fogom a cókmókom, oszt megyek tovább. Mert nem adom fel...de ezt már tudjátok.

Ellenben. Edzésterv terén nincsenek gondjaim, tudom mit, és hogyan, és mennyit csináljak. A kaja....nah ott valami úgy érzem nincs rendben, szal én is nekifogok a finomhangolásnak, és new life, new food. Többek között a fő problémám, hogy nekem sok ez a kaja. Kövezzetek meg, de ha beszarok se tudok ennyit letolni. Fene aki megeszi, mégis akkora vagyok, mint a ház. Hol az igazság? :D Azt gondolom, hogy a legfontosabb dolgot vesztettem el az elmúlt napokban...A hitem. Az önmagamba vetett hitem. Mármint így nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Lesz erről pénteken egy bővebb bejegyzés. Mármint a hitről, mint olyanról. Úgyhogy most ebbe sem megyek bele.
Vészesen közelít a Brutal Challenge. 60 nap, és 13 óra. Ennyi van még hátra. Ez alatt a 60 nap alatt 15 kg-tól szeretnék megszabadulni, különben esélyem sincs versenybe szállni, hiába mozgatok olyan súlyokat, amiktől másoknak kigúvad a pici szeme. Mert a Brutal challengen testsúlyarányos Wilks-pontozás van, amit majd idejében vázolok. Természetesen azzal együtt, hogy az 5 versenyszámban mik az eddig elért teljesítményeim, és azért mennyi Wilks pont jár. De azé' asszem mondhatom, hogy kicsit összefostam magam, mikor megnéztem a tavalyi BC összefoglalóját, mert egy-egy versenyzőt sacc per 200-an kísértek árgus szemekkel, és nemá' hogy ennyien fogják a seggem nézni. :D Ejj-ejj, mindig a seggem féltem....Talán előző életemben...Nah mindegy, hagyjuk... :D
Ez a dörgés kicsi felhők. Reményeim szerint holnap összedobok magamnak valami zsír király tuti mega hiper szuper étrendet, és majd értesítelek titeket az eredményről.

"Ezért van a hitünk, hogy akkor is lássuk mi a helyes, ha elvakít minket a kétség és a félsz. A hitünk határoz meg minket. Ha oda az ember hite, akkor kik vagyunk?"

Muzsika, tőlem nektek :) Gyönyörűséges, tessék meghallgatni! :D

DCC- Country roads, take me home

John Denver fenti dalával igyekszem magam valagba rúgdalni, mert teljesen elszálltam, mintha nem is ezen a földön léteznék. Lássuk az elmúlt pár napot.
Vissza Pestről, felborul minden, megint. Ismét káosz mindenütt, azt se tudom merre vagyok arccal, napi egy evés, ha ez egyáltalán meg van. A jó Isten nem tud rávenni, hogy elmenjek edzeni. Se kondiba, se futni, se insanity.
Tiszta sor, hogy össze kell magam kupálni, mert nem jóféle ez így.
Két napja kaptam bátyámtól a hírt, hogy Mama távozott, békésen elaludt. Azt hiszem ez még jobban kirángatott a hétköznapokból, és...nem tudom. Ehelyütt szeretnék adózni emlékének, csak egy picit.

"Méltósággal meghalni nem lehet. A testünk leépül, olykor 90 éves korunkban, olykor születésünk előtt, de mindig bekövetkezik és sosincs benne méltóság. Méltósággal csak élni lehet."

Rohadtul hozzá tartozik ez is. Úgy értem, ehhez az egészhez. A challenghez.
Hisz mind tudjuk, hogy egy ilyen program nem csak egy edzésterv. Nem csak egy étrend.
Kibaszottul ott kell lenni mögötte fejben. Oda kell tenni magad. Lélekben, agyban, szívben, és persze testben is. Épp ezért van a Tedwy. 2011. augusztusa óta követhettek nyomon, a változásom, az új életem. Olvashattatok sok jóról, nevethettetek, és sírhattatok velem. Mert ez a szerves része a nagy egésznek. Lehet, hogy tarthatnék előrébb. De az is lehet, hogy hátrébb is. Úgy érzem, sok mindent le tettem az asztalra, edzés, és fogyás terén. Új ember lettem. Rohadt hosszú folyamat ez, folyamatosan változom, a testemmel együtt. Vannak állomások, amiken túl kell esni. Válságok, mélypontok, és persze sok út visz fel a hegyre. Néha-néha előfordul, hogy megbotlasz, és lecsúszol pár lépést, vagy akár többet is, de felállsz, leporolod magad, fogod a cókmókod, és mész szépen tovább, mert ez az élet rendje. Menni mindig tovább, és felkelni, ha elbuktál.
Fontos az, hogy a botlásaid ne úgy éld meg, mint ha világvége lenne. Ember vagy, emberek vagyunk. El kell buknunk. Tudnunk kell milyen mélyen lenni, hogy értékelni tudjuk majd, ha már a csúcson vagyunk.
És ezek...a lelki válságok....ezek is olyan dolgok, amiktől visszabukdácsolsz pár lépést. Kicsit visszacsúsztam. De leporolom magam, és megyek tovább. Mert ilyenné váltam. Ez lettem én. Aki nem adja fel, és aki megy tovább mindig, rendületlenül. Ez az, ami megkülönböztet a nagy átlagtól. A kitartásom, ami persze nem volt mindig sajátom. Több, mint egy év. Ennyi kellett hozzá. Hogy azzá váljak, aki ma vagyok.
Fel kell állni....Ad astra per asperas...

A hegycsúcsra felvezető út mindig hosszabb, mint amire számít az ember. Ne hagyd magad megtéveszteni, biztosan eljön a pillanat, amikor kiderül, hogy ami közelinek tűnt, még nagyon messze van.
-Paulo Coelho-

DCC- Shining all over

Jó estét kedvesek!
Én vagyok a soros egy méréses bejelentkezéssel, a kövi ígérem Elektra lesz. :)
Tehát, ma a 27. napon járunk, mérés volt a nulladikon, a 10.-en, és a 25.-en. Jó-jó, tudom, totál logikátlan... :D Tipikus én.
Nem göngyölítem a göngyölíthetetlent (baszki, ezt hogy mondaná ki Pákó vajon?!). Íme a mérések.

 

Mint látszik, a felsőtestem szépen alakul. De azt hiszem mondhatom, hogy életem során ezzel volt a legkevesebb gondom. Ez mindig szépen alakult. De a combom. Hogy száradna le. Konkrétan elképzelhetetlen, és nem értem, és különben is meg egyébként is fúj a belem jön ki. Lassan, de biztosan rettentő nevetségesen fogok kinézni, ha így folytatom, mert csudi-csudi szép leszek felül, alul meg mint akit robbantottak. Jó, nyilván a kondi bebaszik neki, mert keményebb edzéstervem van lábra, mint felsőtestre, ennek is meg van az oka, de azt hiszem, többet kellene futnom. Ezt persze csak szép lassan, mert a térdemnek idő kell, a porcképzőnek is, és egyébként meg mikor már??? :D

Alakulnak a dolgok, szakmai gyakorlat terén példának okádék. Ha minden igaz holnap megyek megbeszélésre egy laborba, ahol szívesen látnának, és talán ha éles munkákat adnak a kezembe, még fizetnének is. Ez reggel 7-től 3-ig lesz. Még egyelőre fogalmam sincs, hogyan működnek majd mellette az edzések, kutya sétáltatások, vizsgaidőszakokra készülések, szakdolgozat írás, és a többi egyéb fos, amit most így csinálnom kell. De tiszta sor, hogy nem fogom tudni tartani a napi 8 óra alvást, de ez legyen a legnagyobb gondom, egyszer kell túlesni ezeken, és viszonlágytojás. 

Van itt még valami:

Igen, most már nincs visszaút. Minden most kezdődik el. Vagy ahogy ZozÓ mondaná: a vég kezdete. :D És a filozófia, ami vezérel majd a challengen: 

"Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell! Kimi Raikkönen"

Benne van a pakliban, sőt, elég nagy rá a sansz, hogy nem fogok nyerni. Kis halacska vagyok én ezekben a vizekben. De elmegyek, és megpróbálom, és jó leszek, és megcsinálom. És baszom büszke leszek magamra természetesen. Ami mostanság elég gyakran előfordul.

Bájdövéj, büszkeség. Múlt héten Pesten voltam, és hát mondhatom, hogy a legjobb időimet mindig Normafán futom, hegyen. Egész elképesztő. Trappoltam egy olyat, hogy hujj de hajj de hózentróger. 

5,2 km, 31:22, 120 méter szintkülönbség. Talán mégsem vagyok olyan elveszett, és egyszer még lehetek legalább énekes halott. Legalább! :) Fogok csinálni egy bejegyzést, amiben sorra veszem a futi eredményeim, egész a legelejétől, csak érdekesség képpen, mert jó néha visszatekinteni, honnan indul az ember. Ezeket sosem szabad elfelejteni. Mert ettől lesznek a tetteink és eredményeink olyan kivételesen nagyok. A honnan-hová a legfontosabb része egy fogyókúrának. Ez adja az erőt, hogy tovább csináld, a nehéz napokon. Az igazán nehéz napokon. 

Szép estét nektek, és egy kis muzsika, tőlem, nektek:

 

Deadline Challenge- Welcome on board Elektra

Jó reggelt kedves Tedwy olvasók!
Újabb szép nap virradt ránk, én még mindig tökre naon beteg vagyok. Hogy a jó Isten áldja meg azt, aki ezt kitalálta. Trappolni akarok. :( Nemsokára jelentkezem az új mérésekkel, de addig is.....
Vannak itt jó hírek is ám! :) Mystique mellett újabb challengert köszönthetünk, Elektra személyében. Nem lövök le semmi poént, ő majd leír magáról mindent nektek. Az elsődleges különbség azonban az, hogy ő nem kifejezetten fogyni szeretne, de erről bővebben tőle.
A Deadline Challenge ezennel 3 fős kis csapattá bővült, és jajj annak, aki decemberben, illetve januárban megnézi az előtte-utána képeink, mert aztán már csak pislogni fogtok, mint hal a vízben. :D
Megkésve bár, de törve nem, csatlakozott hát hozzánk az új challenger, fogadjátok őt is szeretettel! :)

Marvel heroes are on their way to happiness :)

DCC- Sick and tired

Az a rossz hírem, hogy ágynak dőltem. Kihúztam pénteken egy osztálytalit, ehelyütt megjegyezném, hogy baszom büszke vagyok magamra, mert vizet ittam egész éjjel, ezen kívül igyekeztem jól lakni a kis fehérjémmel, pedig a sztrapacskától kezdve mindenféle lófaszkodást kajáltak mellettem a többiek. Reggel 6-ra értem haza, azonnal ágy, úgy kelek 10-kor, mint a mosott szar, mintha 2 üveg vodka csúszott volna le. WTF? Állítom, hogy akik halálra szlopálták magukat, azoknak nincs semmi baja. Nah sebaj. Családlátogatás volt tegnap, aztán este Jutival sétáltunk Normafán.
Hazajöttem, be az ágyba. Szédülés. Fejfájás. Hátfájás. Nem kapok levegőt. Bassza meg lázasodom.
Ma reggelre ha lehet, még szarabbul vagyok, csak a biztonság kedvéért...Nehogymá' szupi legyen minden.

Most azt hiszem ez 2-3 napig sújtani fog, addig szigorúan nincs edzés, pedig nagyon jól elterveztem mára egy kis futit, meg Báró sétáltatást... :(
E ööm e bódottá, Mitulát báti totta.

DCC- Lite Wellness

Nos, reggel írt nekem az én Jutim, hogy kondizni akar, még hozzá velem...há' kivel mással. Én meg nyilván bólogatok rá, hogy ühüm, menjünk, persze. Mert hát ha mozgás, akkor engem bármire rá lehet venni. Este 7-re beszéltük meg a talit a Lite Wellness Hegyvidékbe. De hát Xéninek nincs kedve elindulni, meg kezd szarul lenni, meg minden baja van. Nem baj, kávézunk, aztán max hazamegyünk. Kávéztunk. De már nem akart a Xéni hazamenni. Megéreztem a terem illatát. Nem kellett magam nagyon rávenni, jött magától. Ha már eljöttünk, húzzunk a vérbe gyúrni, az legalább meglátszik.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy a jövőbe mentünk edzeni, nem hazudok. Iszonyat spéci gépek tömkelege, tényleg nagyon ott vannak, cardio gépek terén is.

Én 10 perc trappolással melegítettem, Juti 15-el, de hát ez nem komplett. Nah mindegy, nem is ragozom. Futott az életéért a Szépségem. :) Meg is jegyeztük, hogy igazán nagy balgaság volt szürke felsőben jönnie, mer' hát ezen az ég egy adta valagán minden látszik. Én persze okosan, felkészülten, fekete nadrág, fekete póló, bízzátok ide. :D
Tulajdonképpen én felsőtest napot akartam ma tartani, de két dolog volt, ami meggyőzött, hogy ne tegyem. Egy, mert Jutinak láb napja volt. Kettő, mert olyan izomlázam van a karjaimban, hogy 5x nem tudtam tárogatni egy lófasz 6 kg-s kézisúllyal, szal hamar feladtam ezeket a terveket.
Mondjuk úgy, hogy kábé úgy éreztük magunkat, mint egy saját ízlésünk szerint alakított játszótéren, tele szupi hintákkal, meg mászókákkal, meg ilyenekkel, és azt se tudtuk lányos zavarunkban, hogy mit próbáljunk ki. Aztán végül haladtunk nagyjából az én edzéstervem szerint, amit mint kiderült jól tettünk, mert Juti végre érezte a végtagjait, aminek külön örülök. :)
Az izomagyak úgy skubiztak minket (vagy Jutit, magam sem tom), hogy majd kiesett a szemük.
Lábtárogatásnál valahogy rájöttünk a kis csillaggal, hogy ölég szép nagy terpeszt tudunk produkálni, igazán nem lehet ránk panasz. Ezt néhány fiú kisebb mosollyal konstatálta. Igazán cukik voltak (igen, a cuki szó tényleg az én számon jött ki, lőjjetek má' fejbe). :D
Nagy nehezen kiszabadultunk ilyen 10 órakor a teremből, nem is értem minek jöttünk el, reggelig ott tudtam volna szórakozni, annyira elememben voltam.

DCC- Daily news

Sziasztok kedvesek!
Kicsit eltűntem, mert...mert mert. Most itthon vagyok Pesten. Tegnap ötödik napja nem edzettem. Egyszerűen nem tudtam elindulni, nem ment. Se kedvem, se erőm, meg különben is meg egyébként is fúj a belem jön ki. Nem jött az érzés.

 Tegnap nagy nehezen rávettem magam, és ha már Pesten vagyok, kihasználom a lehetőségeket, elmentem a Tabánhoz, lépcsőzni, Jutival és Zsuzsival. Kábé a második széria után az óriás fát támasztottam a lépcső aljában, mert a világ mindenségét akartam kiokádni. Összekapartam magam, és a békaugrásokat még letoltuk Zsuzsival, aztán Jutival a kitöréseket. Utána fellestünk a domb tetejére a crossfit játszótérre. Volt ott 4-5 srác...Maradjunk annyiban, hogy kábé úgy éreztem mellettük, mintha csak bohóckodnánk, de azért azt hiszem kihoztuk, amit ki lehetett hozni a dologból. De a srácok keményen tolták helyettünk is, saccper mint a cirkuszban mászókáztak, nagyon durvák voltak, tényleg nagyon durvák...Ilyenkor eszembe jutnak azok, akik mindig keresik a kifogásokat, hogy nincs pénzük konditerembe járni, etc etc...Hát ezek a srácok nem szarakodnak, maguk kedvére alakítják a játszóteret, nekik minden eszköz, és minden gép. Igazán jó ötletnek tartom ezeket a pályákat.
Ma tervezek felfutni a kilátóba. Kicsit le vagyok hangolva, mert nem hogy fogytam, de még híztam is másfél kilót, amit nem tudom, hogy annak tudjak be, hogy volt jó pár nap, mikor abszolút nem ettem semmit, vagy annak, hogy felkúszott a habtestemre némi izom. Centikre mérés nemsokára jön.
Lesz ez még így se...olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Ha legközlebb megyünk a Tabánhoz, kiírom a Tedwy fészre, és akinek van kedve, az tartson velünk. Jó hangulatú, rövid edzések ezek, amik tényleg nagyon brutálisan átmozgatnak.
Szép napot nektek!

P.S. Az edzőm elkészítette az új edzéstervem, ami már kifejezetten Brutal Challenge-re van kihegyezve. Kicsit kifogom egészíteni, has, hát és fenék gyakorlatokkal.
Ímé mondom néktek, hogy ez jó.

1.   Nap 1: Hát, Mell, Váll – izom

1)      Holt-húzás          3 x 8-12

2)      Evezés egyenes rúddal döntött törzsel  3 x 8-12

3)      Evezés alsó csigán ülve  3 x 8-12

4)      Fekvenyomás egyenes padon   3 x 8-12

5)      Fekvenyomás döntött padon egykezes súlyzóval              3 x 8-12

6)      Vállnyomás ülve  3 x 8-12

7)      Tárogatás ülve   3 x 8-12

2.       Nap 2: Comb, kar – izom

1)      Kirugdalás 2 x 12 (bemelegítés)

2)      Guggolás             3 x 8-12

3)      Legpress              3 x 8-12

4)      Berugdalás          3 x 8-12

5)      Páros bicepsz emelés     3 x 8-12

6)      Bicepsz emelés scott padon  3 x 8-12

7)      Lenyomás állva csigán (tricepsz) 4 x 8-12

Never back down

Töptöröp, 12. nap. Ez azt jelenti, hogy az 1/10-én túl vagyok. Fogalmam sincs hány kilót fogytam, fogytam-e egyáltalán, mert az izomnak súlya van, és ebben a programban már a kondi is kemény szerepet kap. De őszintén, nem is akarom tudni. Nem számít. A centik sem. Semmilyen mérés nem számít. Tudjátok mi számít? A tükör.....És az érzés....

Hogy amikor belenézel abba az átkozott tükörbe, ki néz vissza. Mert hát mi nők, lássuk be, erre adunk a legjobban. Képesek vagyunk-e barátságot kötni vele? Csak egy kis időre, mert holnap megint új emberrel kell majd barátságot kötni. Megint új ember kacsingat vissza, de ez nem baj. Ez jó. Azt jelenti, jól dolgoztál. Odaállsz elé, és nézed magad. Ruha nélkül. Atyaég...az a vonal...az még nem rég nem volt ott. A hasamon. Jééé, abból lesz a kocka? És és és....hoppá...ott mintha kezdene egy lyuk lenni a lábam között. Igen kérem szépen, nekünk ez is mérvadó. Van-e lyuk a lábunk között. Persze azon az egy-kettőn kívül. Mert hát az igazán nagy formáknak van, és nemá', hogy nekem összeérnek a combjaim. Lassan oldalra fordulsz, picit behúzod a hasad, aztán elengeded a szorítást. Megint behúzod, és megint elengeded. Hmm...Határozottan alakul. Pózolsz kicsit, mintha kamera venne. Jó, talán nem is nézek ki annyira rosszul. Talán simán lehetne rólam csinálni egy félaktot, nem is volna olyan okádék. Vagy lehet, hogy de, de te mégis hiszed, hogy nem. Lassan elkezdesz öltözködni. A gatyád könnyen suhan át a combodon, és lepelszerűen vesz körbe, már nem szorul. Talán begombolva is fölcsúszna. Igen, fölcsúszik. Mit vegyek fel fölülre? Próbáljunk meg egy ujjatlan felsőt...8 éves korom óta nem volt rajtam ilyen, mert vastag a karom, mert sok a babaháj, meg mert különben is, meg egyébként is fúj a belem jön ki. Felveszed....A cicid szépen feszül benne, pörögsz-forogsz jobbra-balra, lám-lám, eltűntek a babahájak. Most már itt sem buggyos, meg ott sem buggyos. De nem, a karom még mindig vastag. Vagy nem, mégsem. Egészséges önkritika. Méregeted magad, és körbejársz mindenkit, aki él és mozog, hogy nézze meg rajtad, hogy áll, utcára mehetsz-e benne. Talán még a kutyádnak is megmutatod magad. Vagy a szomszédnak. És a Jóska báty' a szomszédba azt mondja "Innye de geci jó nő vagy". És akkor először, hosszú idő után utcára merészkedsz.
Hát kérem szépen. Tükörtánc, egy tükörvilágban, ahol minden a kinézetről szól, ahol nem számít ki, vagy mi vagy, honnan jöttél, és mi a hobbid. Hány kalóriát eszel egynap, mennyit mozogsz, mennyit égetsz az alapanyagcserével, hányas melltartód/nadrágod/bugyid/felsőd van, és mennyit futsz 1 km-en. Ez egy rituálé. Mármint tükörbe nézni. Ez így mind lejátszódik. Pedig csak egy reggeli tükörbe kuksizásról van szó.
Furcsa dolog ez a megváltozó test, és a vele jóval lassabban változó lélek. Új, és új profilképet cserélsz arckönyvön/twitteren/iwiwen/lófüttyön. Az emberek látják, hogy változol. És írnak neked. Hirtelen népszerű leszel. Hirtelen mindenki szeret. Mindenki téged akar. Eszükbe jutottál. És akkor megkérdezed tőlük: "Miért írtál? Miért most jutottam eszedbe? Mit akarsz tőlem?". Furcsábbnál furcsább emberek. Még talán az is rád ír, akivel a gimiben utáltátok egymást, és napi rendszerességgel küldtétek el egymás édesanyját a búsba. De tényleg...Mit akarnak ők? Előtte merre voltak? Én én vagyok, még mindig. Ugyanilyen jó fej voltam 20 kg-val ezelőtt is, akkor miért nem volt senki vevő a humoromra? Ejj-ejj. Érdekes dolgok ezek. Almost famous.
Idővel megtanulod szűrni őket. Kik azok, akik valójában téged értékelnek, nem a profilképed, és nem akarnak hirtelen de azonnal ágyba cipelni. Kik azok, akik nem csak az étrended akarják, és az edzésterved. És ha már megkapták, akkor csináld is végig helyettük, ha má' ott vagy, mert neked már egyszer sikerült. Kik azok, akik valóban a barátaid (akarnak lenni), és érdemes rájuk akár egy kikúrt percet is elbaltázni.

Belecsöppensz egy új helyzetbe, és ezt legalább úgy meg kell tanulnod kezelni, mint a lelked, ami nem akar a testeddel változni, és ott ragad a régiben. Sok új kihívás fog rád várni, ha végig csinálod, és nem hátrálsz meg. Új emberek, új társaság, új új új minden. Megváltozó igények, megváltozó prioritások. Hogy akkor is kilépsz az ajtón, és elmész futni, ha a tököd tele van mindennel. Sőt, akkor már csak azért is elindulsz. Azért sem eszed meg azt a nyomorult rántott húst, mert tudod, hogy ezért fél órát fogsz futni, és tudatában annak, mennyit melózol magadért, már nem akarsz ilyenekre elpazarolni felesleges kalóriákat, mert egész egyszerűen nem éri meg. Neked. Ha valaki azt mondja majd neked, hogy épp danone meggyes-lófaszos joghurtot reggelizik két kiflivel, még ki sem mondta, te már hangosan kimondtad hány kalóriával mérgezi magát. Ha valaki meghív valahova, már el sem mész olyan helyre, ahol nem adnak édesítőt a kávéhoz, és nincs zero cola, mer' akkor az milyen fos hely már...
Kérem szépen, ezek valós dolgok. Talán mégis új ember vagy. Valahogy a lelked mégis követi az új tested. Tudattalanul.

DCC- Heart of courage

Sziasztok kedves Tedwy olvasók! :)
Pörögnek a napok, a homokóra nem áll meg, máris a 10. napon járunk. Már csak 110. :D Atyaég, milyen félelmetes ezt kimondani....110 nap...No de...a mai napon megtörténtek a mérések (igen, még csak reggel fél 6 van, már meg volt a mérés, és még a bejegyzés is mindjárt kész, kicsit beteg). Kilóra mérés továbbra sincs, és ehhez tartom magam, mert összezuhanok, ha csak 70 dkg-val mutat kevesebbet az a nyamvadt mérleg. A centik viszont azt hiszem mondhatom, hogy elég látványosak....
Lássuk...Először is, bedobok nektek ide egy edzésnaplót az elmúlt 10 napról (étrendet már kaptatok, így ezzel sem akarok elmaradni, megígértem, hogy mindenről tudni fogtok).

Tehát így nézett ki valahogy a dolog. Aki esetleg nem értene valamit, az jelentkezzen, és majd felszólítom, ha már úgy látom, hogy kiesik a padból. :D Viccet félretéve...Futásból látjátok, hogy csak egy volt (illetve ma hozzá jön még egy). Ez kérem szépen azért van, mert még nem sikerült behangolnom a kötelező insanity és kondi edzések mellé, amit most már megoldottam úgy, hogy azokon a napokon, mikor a kondiban pihenőnap van, reggel insanity, este futás lesz. Kellett egy kis idő, mire kidolgozom a káosz elméletem, és kiutat találok a rend(szer) irányában. Jelentem alássan, asszem megtaláltam a fényt az alagút végén (éljen a napi/heti/havi tervező). Másrészt a térdem lassan, de biztosan javulásnak indult, vigyázok rá. Nem tudom, hogy a futás hiánya, vagy a porcképző teszi, de szeretem az érzést....A dátumok melletti ici-pici számok a Deadline Challenge napját jelölik. Az egyéb pedig, mint már mondottam volt, a gyalog-galopp a kutyával, ami átlag másfél óra, 5-7 km, ami jó-jó, mert azért ez is mozgás. Nos, így állunk edzés ügyileg. Szerintem egész aktív voltam, helyenként előfordult, hogy büszke is voltam magamra, mert az első pár napban embertelen izomlázakkal küzdöttem, ami van most is, de legalább már letudok ülni. Szóval azért odaver ez az insanity, és a kondiban sem kíméltem magam....Jaj, még valami. A lyukas agyam bizonyítja, hogy a kondis edzések mellé oda kellett írnom, melyik nap milyen volt, mer' különben tökre elfelejteném mivel kell kezdenem pihi nap után (F-felsőtest, A-alsótest) :D
És akkor, lássuk az eredményeket....

Így állunk a 10. nap reggelén. Ami felettébb érdekes, és most lehet, hogy mingyá megkövezem magam, hogy a ti figyelmetek is felhívom rá, az a derék....Most vagy nagyon el lett ott kúrva az első mérés, vagy a másik verzió, hogy beesett a derekam, mint etióp gyereknek az eső a buksiban, ha elmegy a télapó anélkül, hogy hozott volna Milkát. Aránytalanul soknak tartom ott a fogyást, úgyhogy kíváncsian várom a következő mérést....Ha elbaszarintottam az első mérést (mert hát ez sem egyszerű ám, pont mint pld országot vezetni), akkor pretty sorry mindenkitől, Xéni vagyok...
Erről eszembe jutott valami, amitől most vinnyogok a röhögéstől, és muszáj nektek leírnom :D
"Joey vagyok. Gusztustalan vagyok. Letolom a gatyám más emberek lakásában." Na jó, talán ez nektek mégsem annyira vicces. :D

És az elmaradhatatlan lelkizés. Az első pár nap fogjuk rá, hogy elment. Így az első 3...kábé...Aztán első körben iszonyat zabálhatnék tört rám, és ha nem fogtam volna vissza magam, akkor ebből egy katasztrófális Bridget Jones jellegű megtömöm a fejem lehetett volna. Legalábbis én úgy láttam, hogy ennek komoly veszélye van. De a csajok egy-kettő öszevakartak, és vinnyogásba fulladt a zabálhatnék. Aztán az 5. nap....Nah, ott volt minden bajom, ami elképzelhető. Nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem. Feltört minden, olyanok is, amiket ma már csak halványan érzek, de az emlék, hogy valaha erős is volt a feeling, elfújta a szél jelleggel feledésbe merítette ezt. Azért nagy harc ez, mert miközben a tested változik, sokszor belül az maradsz, aki voltál, és rohadt nehéz elszakadni attól a valakitől. Mert sokáig éltél vele együtt, és nehéz belátni, hogy tulajdonképpen Te már nem ő vagy. Máshogy gondolkoztok, máshogy látjátok a világot, már más okoz nektek örömet, szomorúságot, etc, etc...Kétfrontos küzdelmet kell hát vívni. Egyet a testeddel, egyet pedig a régi-új éneddel. És azt kell hogy mondjam, számomra ez utóbbi sokkal nehezebb. De ezt a csatát is megvívom, és győztesen fogok kijönni belőle.
Történtek itt még dolgok az elmúlt 10 napban...Egy kis szemléletváltás bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amit itt most nem ragozok, de egy külön bejegyzésben majd elmesélem, mire jutottam, mert ez a téma nem kapcsolódik szigorúan a Deadline Challengehez.
És végül...Ez itt a 199. bejegyzés, és azt hiszem, ha minden igaz, a kövi Mystique-é lesz. Szóval...
Mindig vannak bizonyos mérföldkövek a blog életében, amikor halálra hálálkodom magam nektek, hogy itt vagytok, olvastok, bla-bla-blaaaa.... :) Ismét....Eljött....Egy ilyen mérföldkő. Köszönöm nektek! :)

P.s. 10 napja nem cigizek, és csak napi egy kávét iszom! Kibaszott nagy sütés vagyok! :D