DC Ciklon- Sun or rain, I always train

Jó reggelt kedvesek...

Úgy tűnik, itt vagyok. Mármint visszatértem az élők sorába, visszaáll a napirend a rendes kerékvágásba, már nem kell éjjelezni. Sajnos nem adhatom le ebben a szemeszterben a szakdogám, több dolog okán is, de nyilván az én kezem is benne van a dologban. Vasárnapig basztam rá, 15-én leadás. Nem volt kedvem csinálni. Nincs kedvem már úgy általában az egész nyomorult egyetemhez. Megtaláltam a szakmám, és abba szeretek is nagyon elmélyülni, ennek fényében pedig a diplomát popsi törölgetőnek tekintem/tekintettem. Vasárnap Pesten voltam, Mumómtól olyan fejmosást kaptam, hogy kettéállt a fülem is, hogy én mindig mindent abbahagyok, hogy nem lehet igaz, hogy a célegyenesben adom fel, ésatöbbi, ésatöbbi. Hazajöttem, leültem a fotelbe, és néztem ki a fejemből. Aztán megszületett az elhatározás. Azért is megírom, lefogytam 30 kilót, és 30 kicseszett oldal fog rajtam kifogni? Nekiültem, két nap 15 oldal, 3 könyv kiolvasva, beleásom magam, erre tegnap kiderül, nincs leigazolt konzultációm, annak ellenére, hogy volt 4 is. Elmentek ti a bús picsába. Pont. Tehát következő szemeszter, de! Egy dolog vigasztal a sztoriban, hogy nem adtam fel, és megpróbáltam.


Kövi....kábé két hete folyamatos bordaív alatti fájdalmam van, ami (felteszem) a stressztől, és a nyomástól tegnapra már a hátamba is kisugárzott. Összefostam magam, mert tavaly nyárról már ismerős volt ez az érzés, és nem jó dolgok követik...Hát szóval nekem vannak ilyen epekavicsaim. Ami nem is hangzik annyira rémisztőnek, amíg nem lesz tőle gyulladásban az ember lányának a hasürege. Basztikuli, a sok epés megjegyzés (hihi). Már rég el kellett volna mennem kivetetni, de Xénike kemény, és képes kavicsokkal létezni. Tök jól elvoltam, volt havi egy-két 15 perces epegörcsöm, és csókolom. Hát azért így még eltudtam volna lenni, meg különben is, a bokám lefosom az altatástól, úgyhogy szeretlek titeket kavicsok, elleszünk mi így, barátságosan. De ez most sajnos nem vicc, napról napra érzem, hogy jobban fáj, már 86 helyre sugárzik, a rohamok pedig egyre hosszabbak, már nem elégszik meg a mocsok 15 perccel az életemből, többet akar, és időnként komolyan beszarás fájdalmakkal küzdök. Innen már csak egy lépés az egy hetes infúziós kezelés, úgyhogy rálépek a megelőzés útjára. Fogom magam, és nekiállok ma utánaolvasni a neten, hogy néz ki egy epediéta, ami egyébként ha jól rémlik, nem tér el nagyon sokban a mostanitól, hiszen példának okádék napi 5 étkezés van ott is, zsírmentes élet, ecetera. December első két hetében valamikor pedig elmegyek műtétre, mert ez már nem állapot, nagy nehezen rászánom magam. Addig pedig szigorú diéta, hogy a gyulladásos állapotot kezeljem.

Nyah, edzések. Ahogy Alex is írta, igen, ráléptünk mind a helyes útra...Remélem. :) Elektránk erősen próbálgatja a határait, mindenféleséget kipróbál, de erről bővebben majd ő. Mystique belecsapott a lecsóba, kemény csaj lesz, a crossfitesek útját járja. Nagyon büszke vagyok rátok csajok, kibaszott kemények vagytok, és a legeslegjobb challengereim!!! Én viszont járom a böritöltelékek útját, fegyenckedem ezerrel, feszegetem a határaim, de erről részletesebben a fegyenc sorozatban, nem akarok minden poént lelőni. :) Annyit azonban előljáróban, beleszerettem. Pont. 

Röviden (hihi), és tömören (hihi) ennyi a helyzet. Ez az epe dolog hazavágott lelkileg, mert a december eleji műtét egyenlő azzal, hogy lőttek a Brutal challengenek, amit nagyon vártam, és kibaszottul akartam. Készültem rá, testben, és lélekben is, célokkal akartam odamenni, és abszolút nem szórakozásként gondoltam az egészre, hanem mint vérkomoly versenyre. Néha tudni kell lemondani dolgokról, és az egészségnél fontosabb dolog nincs. Ha az nincs, akkor minden edzésemnek lőttek, és azt nem hagyhatom. De a lényeg, hogy ettől most nem vagyok humoros kedvemben, és nem természetes a mosolyom.

Futi...általában postolok nektek fészre, hogy mi a helyzet, de továbbra is az van, hogy napot még nem láttam, kivéve persze a pihenőnapjaimon, ami mindfuck, és elképzelhetetlen, mert ilyen nincs, és mégis van. De még mindig rendületlenül hiszek benne, hogy sikerülni fog.
Hirtelen felindulásból ennyi voltam.

Jaj nem! Még valami! Rengeteg -rengeteg levelet kaptam az elmúlt hetekben tőletek, hogy motivállak benneteket, hogy az írásaim hatására kezditek el az edzéseket, étrendeket, ésatöbbi. Köszönöm mindannyiótoknak, hiszen mindünknek fontos a visszajelzés, hogy tudjuk, jól csináljuk, és van értelme. És itt a visszajelzés tőlem nektek:
Csináljátok kedveseim, minden áldott nap, mintha nem lenne holnap. Kibaszott rövid az élet, és mindent tegyetek meg azért, hogy azt a kis időt úgy töltsétek el, hogy boldogok, és elégedettek vagytok, mert ez egyszeri játszma, nincs több esély, és nincs több élet. Ez van, ezzel tanuljatok meg élni, és ezt használjátok ki.
Csók-pusz, Ciklon voltam.