DC- Goal: Half-marathon

Jó reggelt kedvesek!
Gyorsan helyzetjelentek, aztán futi-futi a kondiba újabb öngyilkosságot elkövetni. Jelentem, ez az izomláz, ami lassan az egész testemben vírusként terjed, cseppet sem funny. :D Valahogy nem természetes a mosolyom. Kicsit mintha szopóágon lennék edzés ügyileg, de nem hagyom magam . :D
Btw...Ha már edzés...Megint sokat futi-futizok, csodásan indulnak a napok, így, hogy minden reggel elindulok futva megnézni a világot, meg a (basszamegnemlétező) napfelkeltét.
Bazzeg, ezen beszartok. Ez a sunrise running ötlet onnan jött kérem szépen, hogy Diusom elment sunrise runningolni, és posztolt egy csudi-csudi szép képet a napfelkeltéről. Nah mondom akkor én is elgaloppozok megnézni. Erre mit kapok? Nah mit? Hát ezt:

Napfelkelte Diánál a határban, napfelkelte nálunk a határban. Kibaszás. Pont. :D
És ha már edzés, és ha már futiii, akkor jelentem, Bakti Zoltán nagyágyú futiiiizó, és maratonista blogján találtam egy baszom jó futás edzésterv gyártót. ;)
Here van:
http://my.asics.co.uk
Nah kérem szépen, én itten tökre beállítottam, hogy félmaratonra készülök, mert mindig van hova fejlődni, és csak a poén kedvéért a beállításokban, mikor kérdezte, azt kamukéróztam, hogy kezdő futó vagyok, azaz Less than 20 minutes tudok futni. Jól átvertem, mi?! :D Igazság szerint rohadtul érdekelt, hogy milyen totál kezdő szintről felépíteni a félmaratont. Így az első hónapban van egy ilyen Pre-Condition rész, egyfajta bemelegítés, 2-5 km-eket kell futni, 9:50-es km körökkel (:D). Elleszek mint a befőtt. Kisanyáááám, félmaratont fogok futni! A program szerint március 24-én. :D Jó, há' még nem most van, de szép lassan, ízület kímélve, békés harcos útja jelleggel. :)
Nah aztán, kövi.

 Van ez a játék....
Nem, nincs semmilyen játék, nem gyilkolászásra kell gondolni. Jön a tél. Meg a baszom hideg. És ez a baszom futiii tervező még december 25-re is tett be nekem futást. És félek belém fog fagyni a szar. De ha az ember kitűz maga elé egy célt, akkor az szent és sérthetetlen, és igenis meg kell csinálni, és pont. Szóval ideje volna réteges sport felszerelést szerezni. Na már most ez a sityak itt a sorok felett marha praktikusnak tűnik, mert egy részt be se látni, meg ki se látni (:D), másrészt meg tökre védve van az arcberendezésem. Nem mellesleg pedig meccsekre is tök jó lenne huligánkodni, mert aztán már tökre beazonosíthatatlan lenne az ember fia/lánya.
Egyébként, kicsit eltérve a tárgytól, ez a szakdolgozat írás MINDFUCK. A hajam tépem. (lehet, hogy ezért is praktikus volna a sityak?).
Ma, vagy holnap eltolom a biciklit Pestre, mert vasárnap suli van, meg este meccs is. És mert különben is, néha otthon is kell lenni. ;) Ki jön velem edzeni? Hmm? :D Majd Kisbogár el lesz rángatva....tökre....de ezt még ő sem tudja. :D Ne mondjátok meg neki! Psszt! (ez az igazi mindfuck, mikor Elektra elől elakarom titkolni, hogy elakarom hívni hétvégére edzeni, és ezt persze megosztom a blogban, ahova ő is ír) :D
Megint túlpörögtem magam, le is lépek, kihasználom a helyzetet, és szétgyúrom magam. És és és és és már csak 42 nap Brutal Challenge-ig, és felkészülési hajrá, és bassza meg segítsetek, mer' már most vacog a fogam! :D

DCC- Feels like sunshine

Hatalmas nagy volt a napfelkelte futim :D Mekkora jó már :D Csináltam nektek képeket fél úton. Minnyá kirakom, de előtte...képzeljétek el, ma először, mióta futok, nem kapcsoltam Sports Trackert. Ma először a futizás öröméért mentem. Nem időre, nem távra, csak hogy jól essen. És jól esett. Cca két hét kihagyás után kis híjján úgy éreztem, mintha megint most kezdtem volna a futást. Bár nem. Mert nem álltam meg. És nem számított a fájdalom, meg úgy amúgy semmi. Az út során át kell futnom egy gyáron, ahol ilyenkor ébredeznek a munkások, kezdenek dolgozni, mert a munka szabaddá tesz. :) Óriásira kerekedett szemekkel meredtek rám. Tekintetükben először ezt látni: "Normális ez?!"...Aztán látod az arcukon, hogy tovább gondolkoznak, és mire melléjük érsz, már ezt olvasod a szemeikből: "Ez igen! Gyerünk kislány!". Feléjük eresztesz egy halvány mosolyt...Igen, ez vagyok én. Egészen elképesztően csodás volt félálomban nekiindulni, és lassan az út során felébredni, és mire feleszmélsz, már kilométerek vannak mögötted. Fantázia....Mert a világ szép, és én elindulok futva megnézni. :)
És a képek, ne tessék nagyon röhögni! :D

 Indulás előtt, egy hosszú ujjú, egy rövid, kettő darab nadrág, egy lábszár védő, kettő darab zokni :D

Ház előtt. Még reméltem, hogy látok napot is. :D "Brutalnak lenni nem egy múló divat, vagy egy pillanatnyi hóbort...A Brutal nem egy ruha, amit magadra tudsz ölteni, és elmondani: igen, én Brutal vagyok. A Brutal veled van, mióta megszülettél, és veled is marad a végéig. A Brutal a belső démon, ami benned él. Erő, amit félnek, hatalom, amit tisztelnek."

 Köd előttem, köd utánam...
"A szél ijesztve vihorászott,
fütyültek a víg jégmanók,
köd-lányok jártak fürge táncot,
csupán az égbolt hallgatott."

 Csak én és a velo-nyúlcipőm. :) Nem volt nagyon hideg, csak rám tapadt a talajmenti fagy:D

És ez kérem szépen pontban 7:19-kor, hivatalos napfelkelte. És igen, az ott elméletileg a napfelkelte mögöttem. ;) Határozottan megérte kibújni a meleg takaró alól, és felkelni. :D Csudi-csudi szép,nem igaz?! :D














Nemsokára indulok a kondiba edzeni, csodás napot nektek!
Egy kis muzsika, ébresztőnek :)
Cupp-cupp, Xéni/Ciklon

DCC- Sunrise

Jó estét kedvesek! :)
Lövök pár sort, mert útközben az új edzésterv beindult, és hát köszönöm szépen, de a jó Isten segítsen leülni a rötyire még egy ilyen lábnap után. :D De kemény vagyok, és szokás szerint el vagyok határozva...tökre... ;)

Ellenben brutkó jó tervem van skacok. Persze most, hogy megjöttek a hidegek. ;) Bízd ide, Xéni tudja mikor kell. :D Azt tervezem, hogy minden reggel napfekelte futira fogok menni. Mert a világ szép, és én látni akarom, hogy szép. És a napfelkelte tényleg igazán csudi-csudi szép. :)
Mindamellett, hogy szakdoga van, meg nem sokára vizsgaidőszak (basszuuuus, nem sokára vizsgaidőszak!), meg ecetera ecetera, élvezni akarom az életet. Kérem szépen, hát 24 éves vagyok, mikor ha nem most? És ha nemes egyszerűséggel az edzések tesznek boldoggá, hát azt fogom csinálni, és igyekszem újsonságokkal bővíteni, hogy ne legyen monoton. Így nem elég, hogy futizok, de még szépséges dolgokat is látok közben, és az olyan jó. :)
Nem mellesleg, rohadt nehezen ébredős vagyok, remélem egy hajnali trappolás majd igazán kiugraszt az ágyból. :D Mos' mi csináljak, ha egyszer szeretek csucsulni? :D
Nah, szóval addig tervezem ezt csinálni, amíg belém nem fagy a szar. :D Az nem tudom meddig van, de addig biztosan. :D
Gyönyörűséges szép éjszakát Tedwy lakók! :)

Again and again

Az én legkedvesebb Jutim írta, és elfogult is vagyok vele kapcsolatban, és különben is, meg egyébként is, ez nagyon...nagyon...

"A futócipőd kacsingat a sarokból - "Gyere, menjünk." Rápillantasz, de csak lopva, észre ne vegye, hogy észrevetted...Tudod, hogy menned kellene, de valahogy minden bajod van....Minden a feje tetején áll...a munkád, az otthonod....a sok tennivaló...jönnek a kifogások, a rosszidő...a napsütés...Aztán valahonnan mélyről, Te magad sem tudod honnan, jön egy kattanás és felveszed a futóruhádat és a kacsingatós cipellődet....Elmész a kedvenc helyedre, ahonnan szeretsz indulni,, bekapcsolod a zenét, elindítod az órát.....És nekivágsz.....Hajt valami, hajt belül valami a céljaid, hajt, először az akarat...Igen, mert a saját akaratod az ami miatt elindulsz....Embereket kerülgetsz, elsuhansz mellettük, értetlenül néznek rád....De számodra ők most csak bábuk, akiket ki kell kerülnöd....Csak mész tovább...hallod a füledben a megtett perceket, hallod a saját légzésedet, ahogyan veszed a levegőt....És akkor egy idő után, nem tudod Magad sem azt a pontot, de

az akaratod átvált valami mássá....Olyankor már szívből, lélekből futsz...Örömöt érzel és kezdesz felszabadulni, a légzésed egyenletessé válik....Kezd elmúlni a görcsösség, és a helyébe a szabadság érzete kerül...Mert olyankor gondolhatsz bármit, hogy az Alpokban futsz, vagy éppen a tengerparton, kellemes szellőben...Megnyugszol, tisztán tudsz gondolkodni, elmélkedni...És csak futsz tovább.....Az utolsó km-en már azt sem tudod, mitől mész, mi hajt csak mész....Az utolsó km-en már annyira fáradt vagy, fáj mindened, fájnak a lábaid, ránézel az órára és valahonnan mélyről, olyan erőt kaparsz elő Magadból, amit nem értesz....Az utolsó km maga a Pokol és a Mennyország....És amikor eléred a saját Magad által felállított célvonalat, akkor azt sem tudod mi történik....Vége van? Megcsináltam? Megint? Ránézel az órára és ismét életed legjobb idejét futottad....öröm és boldogság, mert ismét legyőzted Önmagad, és a legnagyobb győzelmet arattad...és ilyenkor valahogy a lelked egy darabkája is a helyére kerül.....és ez az érzés fog legközelebb is erőt adni ahhoz, hogy újra és újra útnak indulj...."

Ran when I shoulda walked

Napi szinten bombáztok kérdésekkel, itt is privátban, arckönyvön is, meg ahol csak elértek. :) Örülök nektek, és szívesen segítek. Részemről hónapokat töltöttem el csak azzal, hogy mindennek utána néztem, könyvek, és cikkek tömkelegét olvastam el, magyarul, angolul, meg minden elképzelhető nyelven. A legtöbb kérdés persze a diétára vonatkozik, elvégre a fogyás nagy részét mégis csak a helyes táplálkozás adja, a mozgástól lesz azonban szép, és formás a test.
A leggyakoribb kérdés, hogy mit sportolok. Ha olvassátok a blogot, akkor tudjátok, hogy néhány hónapja futok. Ezenkívül ha a lehetőségek engedik, akkor úszok, voltam egyszer spinningezni is, de asszem ebből nem fogok rendszert csinálni. A kondis edzések egy ideje elmaradtak, mert Pesten voltam, rengeteg meló, etc, erre már nem maradt idő, meg a költségkeret sem úgy alakult.
Ha már futás, akkor így szoktak kinézni a kérdések:
"Egészséges-e nagy súlyfelesleggel futni?"
"Mennyit, és milyen gyorsan fussak?"
"Hosszútávon lassabban, vagy rövidtávon gyorsabban?"
"Mindegy milyen cipőben megyek?"
Hogy csak néhányat említsek.
Úgy döntöttem, eloszlatok néhány tévhitet, és igyekszem legjobb tudásom szerint vázolni a szitut.
Akkor szép sorban.
Nem, NEM egészséges nagy súlyfelesleggel futni. Nekem sem szabadna. Megterhelő az ízületeknek, és komoly károkat lehet vele okozni. Vannak azonban elvetemültek, akik ennek ellenére is nekiindulnak, mint én, mert ha egyszer elkezded, és átesel egy bizonyos időszakon, akkor menthetetlenül beleszeretsz, szenvedélyeddé válik. Mégis azt tanácsolnám, ahogy nekem is tanácsolták sokan, hogy ha nagy a súlyfelesleg (15+), akkor inkább az intenzívebb, dinamikus gyaloglást válaszd. Ebben az esetben próbálj hosszabb távokat teljesíteni, mintha futnál, mert minimálisan, de kevésbé hatékony, mint mondjuk a kocogás, bár a kettőt gyakorlatilag egy hajszál választja el egymástól.
Mennyit, és milyen gyorsan. Abszolút egyéni értékekre szabványozva. Amennyit bírsz. Kezd 300 méterrel, ha annyi megy. Ha megy 1 km, kezd annyival. És hogy mennyit...Erre csak a jól bevált sablont tudom hangoztatni. Fájdalomküszöb, és egy kicsit tovább. Ha már fáj, és ég a vádlid, akkor húzz rá még egy kicsit, mert akkor lesz eredménye. Van egy holtpont, nálam 3-4 km-nél szokott eljönni, amikor elkezd zsibbadni a vádlim. Ez csupán néhány száz méteren át tart, ha ezen átesek, annyira elzsibbad, hogy gyakorlatilag nem is érzek utána semmit. És hogy milyen gyorsan. Ahogy jól esik. Nem lóverseny. Van egy bizonyos komfort zóna. Ha ebben a zónában futsz, akkor lényegében bármennyit képes vagy futni. Ezt a zónát mindenkinek meg kell találnia. Nekem ez kábé 7 km/h.
Hosszútáv, lassan, vagy rövidtáv, gyorsan. Attól függ, mit szeretnél elérni. Hosszútávon lassabb tempóval fogyni fogsz. Ellenkező esetben izmosodni, erősödni. Szintén egyéni a cél, amit el akarsz érni.

Cipő. Nos, mielőtt megvettem a velocipőt, egy mezei Adidas teniszcipőben nyomultam. Szokásom volt ugyanis régen, hogy mindig, mikor belevágtam valamibe, azonnal bevásároltam, mindenből a legdrágábbat persze, aztán szokásomhoz híven az új hobbit mindig feladtam, pedig már egy vagyont elbaltáztam rá. Így most hónapokig ebben nyomultam, amíg nem voltam benne biztos, hogy tartós szenvedély lesz a trappolás.  Néhány hete vettem meg életem első futócipőjét, egy Asics GT-2170-ben megtestesülve.

Hát mondanom sem kell, fényév távolság. Extrém jó benne futizni, a kegyetlen ízületi fájdalmak egy része teljesen megszűnt, egy része pedig enyhült. Futócipőből is van több féle, van stabil, neutrális, terepre, betonra, széles, vagy keskeny lábra, ragozhatnám. Hogy melyik mire van, azt ehelyütt nem fejteném ki. Ha elmentek egy futócipő boltba, az atyaúristent is kikérdezik belőled, még tornáztatnak is, hogy kiderüljön, mire van szükséged pontosan. Tehát erre a válaszom, igen, fontos, de mértékkel. Amíg nem vagy biztos magadban, amíg csak 2-3 kilométeres távokat futsz, addig nem feltétlenül szükséges. De ha félmaratonra készülsz, akkor azért már illik egyen elgondolkozni, bármilyen busás is legyen az ára.

Világjáró velocipő

Oly gyorsan távoztam Pestről, mint akit seggbe lőtt az ármány...
Úgyhogy most ismét Farkasdon...Faszán fel vagyok stuffolva. Több okból kifolyólag is.
Az egyik ez:

Igen....Tomi kirakott...És áhhhh....Pont azt mondtam Jutinak, szépségemnek, hogy olyan eufóriát hozott ez rám, hogy egészen elképesztő....Hogy én ott valamiért kint vagyok. Hogy eddig csak néztem másokat, ahogy kikerülnek. És mert különben is...Ez a mi Tiltünk... <3 :)
Továbbá vannak itt egyéb gondok is, de ezt a témát most hanyagolnám, mert már a csapból is ez folyik, és egész egyszerűen idegileg, szellemileg, és minden szinten kezdek rámenni.
Világjáró velocipő tehát ezennel Felvidéken is felavatva. A térdemnek egész konkrétan semmi baja, pedig a szart is kifutottam magamból. Mert hogy most időre gyúrok...Ugyanazok a távok, csak jobban szedve a csülkeim. Mert hiányzik a sebessééééég! :)
Result:

És néhány komment a kép alatt, megőrizve az anonimitást, ami kegyetlen jól esett:
"Szép volt csak így tovább! Megcsinálod amit akarsz! :)"
"Milyen szép lett az arca, gratula!"
"Mélyről indulva igazán nehéz, kitartást! Grat!"
"GRATULÁLOK XÉNI!!!!! Így tovább! :) :) :) Jó látni téged!"  
"Egyre csinibb, de a mosolyod a régi!"
"szuper vagy Xéni!!! Nagy harcos vagy ám Te is ;) szívből gratulálok!!!"  
"Xéni for president!"
:):):) 

Last few days

Tyíííí, skacok. Annyi minden történt, hogy azt se tudom hol kezdjem... :)
Hétvégén ugye meg volt a 10 km. (YESSSSS, mondta a kisbéka) :D
Aztán a rettentő okos fejemmel augusztus 20-án indultam vissza Pestre. Vágjatok má' fejbe egy vascsővel, nem lehet ennyi eszem. Vonat tökig tele, mert a sok hülye jön a tűzijátékra (Berlinből jövő vonat, vágod?). Kenyeret és cirkuszt, nesze tessék, fogd meg jól. :D Jó, Keletiig eljutottunk. Zsír.
Nyolcadik buszra sikerült felszállnom, amivel egy megállót sikerült elmennem, mert néhány német turista lelökött a buszról (igen kérem szépen. engem!). Majd mosolyogva közöltem vele, hogy menjen már el az anyjába, mert úgy mindenkinek jobb lesz. Majd erre jön a válasz: danke. Nah, akkor tényleg anyád. :D Közvetlen ezután a hatodik metróra fértem fel, ahol kábé 86-an tapostak végig a csinos kis lábaimon. Nem gyere be. Vétéef? Legyen már vége ennek a napnak basszus....
Kedden aztán este Tiltes popsiedzés, nem volt különösebben semmi extra. Elvoltunk, jó volt, szánsájn, heppi.
Aztán, ma délután sétálok a Nyugatinál a körúton, és egy hiperpigmentált oda szól nekem, hogy van-e egy cigim. Nem válaszolok. Mire utánam szól, hogy "süket geci". Hátrafordulva anyáztam egy velőset. Majd odaszalad, előkapja a pillangót. Mondom atomjaidra szedlek te szarházi, ha nem teszed el. És továbbhaladtam. Annyira meglepődött, hogy elfelejtett utánam jönni. XD Vigyázzá' aranyember, mer' a hónom alatt van egy centrifuga, minnyá lejár, háh! :D
És ma...Hát ma...Jupi-jupppiii :D Starbucks, Dia, Judit, meg én. És a jégkásaaaaa....Nyamm :D Adjunk az életérzésnek. ;) Képes és hajlandó voltam bugyit vásárolni velük. És coportosan wc-re menni, mint régen a gimiben :D Bazdmeg. A csajos dolgok meg én. De jelentem alássan, túléltem! :D
És és és még valami nagyon fontos :D Van velocipőőőőőm :D Abban lesz a törpe vízilovakból velociraptor. :D Állítólag jóféle csuka ez, de nagy lelkierő kellett, hogy ne próbáljam ki rögtön ma, és nyomjak le egy lightos 5 km-t benne. :) De megfogadtam, hogy kivételesen időt adok a térdkalácsnak, hogy ő legyen a nagy lepény (neeee, csak a gombokat neee, azok gumicukorból vannaaaaak!) XD
Asics természetesen, mert tanultam Zozó hibájából, így ez lett, és nem egy fos Nike. ;)

Velocipőőőő :)

Pain is weakness leaving the body

Vasárnap este...Másnak talán átlagos. Én ma átléptem a határaim. Jobban, és keményebben, mint eddig valaha. "Fuss le 10km-t és már bealáztad Magyarország lakosságának 96%-át." Megcsináltam bassza meg...

Indulás előtt 2 órán át jegeltem a térdem, aztán BenGay, és nyomás. A lábamon méteres vízhólyag, több ponton egy merő vér a zoknim, még le se vettem, nem merem megnézni. Baszottul fáj, és ez a cipő baszottul nem futásra van (mert ugye megint nincs nálam futócucc, esküszöm, ezentúl a rötyire is magammal viszem). Picsába az egésszel, nem érdekel, 10 KM!!!
Folyton mondatok zsongtak a fejemben. Tomié és Zozóé főleg. Mintha ők vártak volna a végén egy célszalaggal. Annyira belemászott a fejembe a mai Risztov cikke Tominak, hogy...áh faszom, erre nincsenek szavak. Tegnap éjjel 1-ig Zozó blogját olvasgattam....Annyi mindenre rádöbbentem közben...
Az életem nagy részét szó szerint elbasztam, haszontalan semmittevéssel. 24 éves vagyok, és tulajdonképpen azon kívűl hogy saccper normális ember vált belőlem, nem sok mindent tudok felmutatni, mert mire bármiben felmutathattam volna bármit is, abbahagytam.
Vízilabda...Kegyetlen volt az excsapattársaim kint látni az olimpián. Minden meccsükön bőghetnékem volt. Mert jól játszottam. Volt tehetségem. De lusta voltam. Elbasztam.

És most itt van ez az egész...25 kg mínusz. 300 méter futással kezdés. Könnyek és nevetések. Pár hónap. És az életem változott meg. Más ember lettem. Másképp nézek másokra, és másképp tekintek a mindennapok kihívására. Megtanultam mi az a fájdalom. Megtanultam tovább menni, akkor is ha senki sem hisz bennem, és talán én sem igazán magamban. Kaptam mindezt néhány kilométertől, és néhány embertől. Az inspiráló közösségtől. Megtanultam nem feladni.
És most...1 órája azon 4 %-ba tartozok, ahova mindig is szerettem volna tartozni.
Mondhatja bárki, hogy minek ömlengek ennyit, hiszen ez csak 10 km, ráadásul embertelen szar idő alatt. Nekem ez sokkal több ennél. Sosem fogja megérteni ezt senki igazán, aki nem járta végig ezt az utat. Vesztesnek érezni magad hosszú-hosszú időn át. És aztán kemény, kitartó munka árán eljutni egy pontra. Erre a pontra például. És csak úszni a mámorban.
És azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyire is gyűlöljék sokan a Tiltet, bármennyire is főellenség legyen a Tomi, de kibaszott nagy szerepe van ebben az egészben, és ezért sosem lehetek elég hálás.

Ezennel itt fogadalmat teszek, hogy most 2-3 hétre kényszerpihenőre küldöm magam a térdem miatt. Eddig hajtott a vérem, mert ez kellett a lelkemnek. De most itt az ideje, hogy elkezdjek odafigyelni egy kicsit az egészségemre, mert nagyon hosszútávra parkolópályára kerülhetek, ha most nem gyakorlok önuralmat, és fegyelmet, bármilyen nehéz is lesz. Addig úszás, spinning, cangázás, hasonlók.
MEG-CSI-NÁL-TAM!

World is my treadmill

Hollywood hills

Hát itthon vagyok, neki indultam este fél 8-kor egy nagyobb volumenű futásnak. Új playlist, karpánt nélkül (mert nem igazán terveztem ma futni), és otthon van Pesten, a futócipőmmel, és edzőruhámmal egyetemben. Sebaj. Befogtam egy rendes utcai nadrágom, aminek van zsebe. A sport fülesem sem volt itt, ez meg állandóan potyogott ki a búrámból. :D
Elindultam a szokásos útvonalon, de nem tértem le ott, ahol szoktam, mert nagyobb távot akartam teljesíteni. Mentem tovább egyenesen. Ütközésig. Aztán ott lefordultam, balra. Megint ütközésig. Aztán megint balra....De már fingom sem volt, hogy hol vagyok, besötétedett, mindenféle vadállatok rohangáltak jobbra-balra, sehol egy támpont, csak kint a pusztában. 7 km-nél tartottam, mikor hazatelefonáltam, hogy nah most azonnal tessék értem jönni, mert szar van a levesben, eltévedtem. Tipikus. :D Amíg rám találtak, 9, azaz kilenc kilométernél tartottam. 1 kibaszott kilométer hiányzott. És csak kétszer álltam meg. Basszameg...A legszomorúbb az egészben, hogy azt hiszem, még 4-5 kilométer lehetett a lábaimban...Sebaj, nem vagyok telhetetlen...Mert...még sosem futottam ennyi, soha. Btw margóra jegyzem meg, nincs két hete, hogy íngyulladással parkolópályára küldött a doki...Egyébként annyira nem fáj...annyira...na jó, hazudok, megpusztulok. XD De megérte...ez becsületbeli ügy.
Ha még nem volna elég humoros a story, mikor megállítottam a mérést Sports trackeren, elfelejtettem elmenteni, és soha többé nem is tudtam előhívni. Így hazajöttem, megcsináltam az útvonalam Google Earth-n, és most kénytelenek vagytok elhinni, hogy annyit, és olyan idő alatt futottam, mint ahogy állítom.
Tehát, results:
9 km, 1 óra 12 perc...

P.s. Láttátok ma a maratoni futást a londoni olimpián? Volt egy kínai futónő, asszem Chu volt a neve, vagy valami hasonló (ha nem ez volt, akkor se vágok eret magamon, mindegyiket így hívják valahogy ugyanis) :D. Na, a lényeg. Elég érdekes mozgása volt a csaj felsőtestének, olyan érdekesen oldalra mozgott folyamatosan, már-már táncszerűen. Kipróbáltam. Gondoltam az első kilométeren elszórakozok valamivel. Aztán tökre megtetszett. Nem fáj a hátam sem most, pedig azt 5 km után is szoktam érezni. Jó-jó, rendkívül érdekes látvány lehettem, ezt belátom, de kint a semmi közepén úgysem látja senki, én viszont baromi jól szórakoztam.
P.s.2. Ez már tényleg kezd vicces lenni, mert miközben írtam a bejegyzést, megszűnt létezni az internet kapcsolat, és csontra mindent újra kellett írnom...de buli... :D

That's why I love it

Futi-futi, trapp-trapp...Hiányzol...Eddig is el kellett jutni...

Pörög az agyam folyton, hogy mégis hogyan sikerült átlépnem a határt...hogyan tudtam beleszeretni...
Valamelyik délután tartottam haza munkából, ácsorgok a buszon, bámészkodok ki az ablakon...Megakadtam a szemem egy nőcin, nem azért mert, hű de jól nézett ki. Nem is azért, mert hű de szarul. Egyszerűen futott. Karpánt a felkarján, dugasz a füliben, és csak futott. Eszembe jutott, hogy régen, ha ilyet láttam, mindig olyanok jártak az eszemben, hogy "Ennek nincs jobb dolga?", "Hogy a francban bírja ilyen melegben?", "De jó neki, én sosem tudnám rászánni magam".

Kimondott-kimondatlan gondolatok tömkelege...Amikor rájössz, mennyire gyenge vagy, mert te képtelen vagy felhúzni a cipőt, és elindulni. Mindig akad jobb dolog, és különben is, megy az az izé, hogy is hívják a tévében, ma nem, majd holnap. Aztán másnap esik az eső...hááát, ilyen időben nem lehet elindulni, akkor majd holnap...Igen, igen...Azt hiszem ez a többség. Ez a hozzáállás...Szó sincs róla, hogy bort iszok, és közben a vizet papolom nektek. Nem. Én is ez voltam. Egy gyenge jellem. Mindig csak a kifogás. Folyton az zsongott körülöttem, miért ne, nem pedig az, hogy miért igen. És most mennyivel egyszerűbb minden. Pedig nálam jobban senki sem gyűlölt futni. Sosem értettem mit lehet szeretni benne...

Kellett valami...Ami hajt, ami mozgatja a lábaim, amitől folynak a kilométerek...Egy motiváció. Talán nem is az volt a motiváció, hogy fogyjak. Talán egyáltalán a sport iránti szeretetemnek nem az volt a célja, hogy fogyjak. Pusztán az, hogy más legyek. Más, mint a többi. Nem a többség. Különleges...és nem attól váltam különlegessé, hogy lefutottam 1 km-t...aztán 2-t, majd később 5-t. Nem. Attól, hogy elindultam. Felvettem a cipőmet, és kiléptem az ajtón. Ha 40 fok volt, hát 40 fokban. Ha esett az eső, hát esett. Az emberek csodálkozva kérdezik tőlem mindennap, hogyan csináltam? Hogyan váltam kitartóvá? Én pedig mindig ugyanazt tudom nekik mondani, és ez sosem változik.:

A tested nem akarja, hogy csináld. Amíg futsz, folyton azt súgja neked, hogy állj meg, de az elmédnek erősnek kell maradnia. Mindig messze jutsz a testedért. Meg kell tanulnod kezelni a fájdalmat...ez nem a korodról szól, nem is a diétáról. Sokkal inkább a siker utáni vágyról.

"Szenvedni fogsz. Kínlódni fogsz. Fájni fog, kegyetlenül. Gyűlölni fogod, és utálsz majd minden pillanatot, mikor rá kell jönnöd: basszus, már megint mennem kell. Aztán már nem utálod, csak szükséges rossznak látod. Mikor tizedjére indulsz el, már majdnem várod is. És tudod mi lesz a legjobb? Minden egyes futásnál átlépsz majd egy határt. Mindig egy kicsivel több fog menni. Látványos javulást tudsz elérni...napról napra...és ez önbizalmat ad majd, és magabiztosságot. Dokumentált eredményeket tudsz majd felmutatni. Aztán odajutsz, hogy sosem voltál olyan boldog, mint 4999 méternél, mert tudod, hogy már csak egy lépés választ el az 5000-től. Aztán megpróbálod lefutni még egyszer, de 1 perccel kevesebb idő alatt. Lassan kimerészkedsz a Margit-szigetre, a jobbnál jobb futók közé, és büszkén futod végig 50 perc alatt. Aztán megteszed megint, 45 perc alatt. Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem téged kergetnek, hanem te kergetsz másokat, és már a félmaratonra készülsz."

Fighter's run

Találtam egy nagyon fasza kis versenyt, vagy franc tudja, hogy mondjam...
Fighter's run címen indítanak futásokat, de sajnos pirripócspusztakülsőn... :( Van egy kis katonai kiképzés jellege a dolognak, és azoknak nagyon tudom ajánlani, akik unják esetleg a futást, vagy monotonnak találják, mert hát lássuk be, ettől aztán tényleg izgalmas lesz. :D
Azoknak azonban, akik közelebb vannak hozzájuk, melegen ajánlom, itt van róluk egy vidi, meg egy kis bemutatkozás (forrás:http://www.fightersrun.com)

"A Figther's Run egy olyan újfajta sport, amely még nem létezett eddig Közép Európában! A verseny célja, hogy tesztelje a rugalmasságot, erőt, kitartást, a gyors döntéshozatalt váratlan és erőt próbáló helyzetekben. Szükség lesz a józan ész mellett, minden csepp erőre, találékonyságra és állati ösztönre, hogy teljesíteni lehessen ezt az extrém akadálypályát!

Extrém kihívások a ma emberének!

A mi versenyeink feszegetik a mindennapi életérzés határait, ezáltal kibillentik a versenyzőket a megszokott komfort zónájukból. A Fighter's Run verseny az átlagos hétköznapokból való kizökkentésre épül. Sokféle versenyben vehettek részt, ami kalandos, mindenki számára elérhető és teljesíthető. De ne tévesszen meg senkit a „teljesíthető” szó, mert ez az esemény kihívást jelent mindenkinek egyaránt."

5 km, 22 akadály, olyanok, mint bontott autók, sártenger, jeges konténer, szöges drótok, gumi abroncsok, szal minden, ami szem-szájnak ingere.

Btw, elkezdtem agyalni, hol, és hogyan lehetne Pesten egy hasonló pályát csinálni, de még töröm a buksit...Csak a puszta edzés és szórakozás kedvéért, nem akarom én senkinek a kenyerét lenyúlni... :) Valami erdős rész betalálna, de hogy a többi akadályt honnan szerzem be...hát passz...EGYELŐRE! :D

Believe in the run

I believe it starts one step at a time and I have no idea where my dreams will take me.
I believe the world is my treadmill.
I believe my biggest inspiration is the person in front of me.
I believe in solitude and community.
I believe no decision should ever be made while running up hill.

I believe that when I think it’s over, I can always dig a little deeper!
I believe in redefining my impossible!
I believe in myself!

 

 

Hiszek benne, hogy egy lépéssel kezdődik, és nem tudom hova visznek el az álmaim.

Hiszek benne, hogy a világ az én futópadom.

Hiszek benne, hogy a legnagyobb motiváció az,  aki előttem van.

Hiszek a magányban, és a közösség erejében.

Hiszek benne, hogy semmilyen döntést nem kell meghoznom, amíg felfutok a hegyre.

Hiszek benne, hogy amikor azt hiszem, hogy már vége, még egy kicsit tovább jutok.

Hiszek benne, hogy képes vagyok újraértelmezni a számomra lehetetlent.

Hiszek magamban.

Hiszek a futásban.

Project X- Csak a futiii

Na, hát sosem nyugszik a lelkem...Elkezdtem párt keresni a Nike félmaratonra, szeptember 9-re.
Félmaraton hossza egyéniben :21097,5 méter
Félmaraton párban: 13,9 km + 7,2 km = 21,1 km
Szeptember 9-re sehogy nem tudom magam feledzeni 21 km-re, de 14-re igen...a 7 km meg egyenesen gyerekjáték...'Szal meghirdettem a társkeresést a privát fészemen, várom a lelkes jelentkezőket. Csak aztán nehogy sorszámot kelljen tépniük. :D

Futi-futi, trapp-trapp <3 :)

Keep running...or not...

Nincsen jól a térdem, egyre nagyobb felületen fáj, és időnként olyan fájdalmak állnak bele, hogy levizelem a bokám tőle. Elakartam menni most hétvégén dokihoz, de nem dolgozik hétvégén a háziorvos, aki beutalót adhatna röntgenre. Otthon Pesten pedig nem tudok elmenni orvoshoz, mert szlovák a betegbiztosításom. Szupcsi. :S
Egy ideig pihentetem, addig heti 3x úszni járok, kicsit költségesebb, és fürdőruhát is vennem kell, mert tropára nyúztam már az előzőt, de kíméli az ízületeket. Ezt bírtam kitalálni megoldásképpen, talán a következő hét után bepróbálkozom megint egy futással, hátha...

Let's go outside

Az a szitu, hogy ma nem volt kedvem futni, pedig az idő teljesen jó volt, kellemes hűvös, csöpögő eső...mikor kiértem az erdőbe, megjött a kedvem, szívesen indultam neki, ami a lap infomon látszik is, mert az első kilométeren 6:35-ös kört futottam...Az utolsó 3 km-en szenvedtem, mint a kutya, a szó szoros értelmében vonszoltam magam után a bal lábam, egyrészt a térdem miatt, másrészt pedig a comb feletti forgóm miatt. Nagyon rég kínlódtam így futástól, és ezt őszintén mondom. Mire a kapuhoz értem, már a hányás kerülgetett, amit megúsztam (szerencsére).
Nem tudom hogyan tovább, mert nem akarom abbahagyni a futást, annál sokkal többet jelent nekem, szórakozás, kikapcsolódás, gondolkodás, csendes magány, remény...sorolhatnám holnap reggelig. Ennek ellenére 7 másodpercet javítottam a hétfői eredményen, és feltehetőleg istentelen jó időt futhattam volna, ha nincsenek kegyetlen fájdalmaim. Most hétfőig pihi, addig nem megyek futni, jegelés, sportkrémezés, etc...

"A futással közlünk valamit a társadalommal. Nemet mondunk arra, hogy mindig készenlétben álljunk, hogy feláldozzuk napi futásunkat mások érdekeinek. Mikor futunk, saját magunkért teszünk valamit."

Rise up!

Akkora király vagyok, hogy nem is igaz...Hihetetlen, egyszer fent, egyszer lent, megszállt a jó Isten, vagy én nem tom ki, nem is lényeges, de marha nagy forma vagyok :D Nem tudom, hogy a hegyi levegő, vagy az, hogy nem mesterséges pályán gyilkoltam a lábam, de nem is ez a lényeg, csak a büszkeség, amit most odabent érzek...

OMFG

Ez valahogy csak egyre szarabb lesz, nem értem én ezt...A következő ötletem a plasztikai sebész... :@

Ha nem lenne elég a geci szar köridő, totál ki van a térdem, ami egyébként tegnap délelőtt már nem volt százas, ma reggelre be is dagadt, de nem baj, mer tök jó barátok lettünk Perskindollal, a sportkrémemmel. Szét basz az ideg, egész konkrétan.
Azt hiszem eljött megint egy mély pont, vagy holtpont ha úgy tetszik a storymban.

Holy shit

Hát holnap RunTilt, és ahhoz ez az eredmény lófasz. A szó legszorosabb értelmében. Este 8-kor mentünk, de fülledt meleg volt, iszonyat tömeg, rendesen rémisztően sokan futkorásztak jobbra-balra mellettem, mint a mérgezett egér...Holnap 7-re megyünk, meg fogunk pusztulni, de oda se neki, valami majd csak lesz.
És a Margit-szigeti pálya...félelmetes...a gumiszőnyeg égette a lábam, szabályos fájdalmaim voltak tőle, és a végeláthatatlan semmi előttem, egyszerűen nincsenek támpontok, ahol tudom, hogyha itt és itt tartok, akkor ennyi van még hátra, és akkor jó-e az időm vagy sem. Csak egy fasort látsz folyton, és jó nagyot. Izgi, mit ne mondjak :D

Livestrong

Hát a mai trappolás kábé olyan volt, mint egy elbaszott Monthy Python film. :D
Elvittem ugyanis az én egyetlen minimanó kutyuskám. Háromszor megálltunk kakilni, úgy 15-20x különböző növényeket megjelölni, azaz lehugyozni, és a fiam úgy döntött 3 kilométernél, hogy akkor ő most elfáradt, lefekszik. Hát az Istennek nem tudtam felrángatni, nem volt hajlandó megmozdulni. Marha nagy fazon volt. :D De jól szórakoztunk, és a zökkenők ellenére a 45 perces szigetkör megvan! ;) A távot pár száz méterrel előbb abbahagytam, mert kirohant ránk egy kutya egy házból, és le kellett szednem a kutyám a nyakáról, úgyhogy megállítottam a mérést, és onnan hazasétáltunk 300 métert (aminek egyébként Báró nagyon örült, mert a seggén szedte a levegőt). :)