2012. július 30., hétfő

Euphoria

Meg volt a mai edzés is, valamivel kevesebb, mint egy óra, 3 km...


Kezdem élvezni, bár a változó környezet, és egy kis hangzavar a fülemből még mindig hiányzik, de talán idővel ehhez is hozzászokom. :) Holnap megint úszás, aztán szerdán rehab futizni szeretnék, egy rövidebb, 6 km-es trappolásra gondoltam, mert nem akarok nagyon visszafejlődni...
Igazából mindegy, csak mozoghassak...Ma sem volt kedvem semmit se csinálni, de ha túl vagyok az edzésen, bármilyen edzés is legyen, olyan szépnek látok mindig mindent...Azt hiszem ez az a pont, amihez el kell jutni...Eddig a pontig kell kihúzni, mert ez az igazi harc...mikor önmagaddal szembeszállsz, és képes vagy azt mondani, hogy "De igen, azért is elindulok". A legnehezebb az első lépés...Mikor átléped a bejárati ajtód küszöbét. Onnantól folynak a lábad alatt a kilométerek.


Az igazi kérdés nem az, hogy képes vagy-e rá, hanem hogy megteszed-e! El sem tudjátok képzelni, milyen lehetőségek rejlenek a testetekben, és mennyi energia marad napi szinten kiaknázatlanul...Sipirc kifelé edzeni! :)
Mert A KÖNNYŰ NAP TEGNAP VOLT!!!

2012. július 27., péntek

Project X- Csak a futiii

Na, hát sosem nyugszik a lelkem...Elkezdtem párt keresni a Nike félmaratonra, szeptember 9-re.
Félmaraton hossza egyéniben :21097,5 méter
Félmaraton párban: 13,9 km + 7,2 km = 21,1 km
Szeptember 9-re sehogy nem tudom magam feledzeni 21 km-re, de 14-re igen...a 7 km meg egyenesen gyerekjáték...'Szal meghirdettem a társkeresést a privát fészemen, várom a lelkes jelentkezőket. Csak aztán nehogy sorszámot kelljen tépniük. :D


Futi-futi, trapp-trapp <3 :)

Afterlife

Élet a futás után...
Voltam dokinál. Szerencsére a röntgent és hasonló szarságokat megúsztam. Megmondtam neki, hol fáj, hova sugárzott még ki. A konkrét ponttól 3-4 centire ráfogott a térdemre, majd megkérdezte, hogy fáj-e...Á, dehogy...Majdnem pofán tűrtem, de nem fájt :D Szóval mondjuk úgy, hogy rátapintott a lényegre. Valami ín gyulladt be a megerőltetéstől, most 2 hét parkolópályára tett futás ügyileg. Krém, gyógyszer, térdszorító, kis pihi, és fussak kevesebbet. Nah mondom marha nagy fazon vagy barátom, épp beleszeretek a futásba, sőt, beleszerelmesedek, erre mehetek "nyaralni". :(
Heti 3 úszás mellé azért egy 5-10 km-es trappolásnak be kell férnie, most még várok egy kicsit a biztonság kedvéért.
That's all...


100 métert bárki le tud futni. De a következő 2900-at, 3900-at, 4900-at...na az már valami! :)

Divinity

We're going up...We’re higher, we’re reaching for divinity… ;)

2012. július 26., csütörtök

Awards

Újabb hónapok teltek el, és újabb before-after kép született...Most már van képem magamat is sikersztorinak titulálni. ;) :D


2012. július 24., kedd

Frickin' good


Beast mode: on

Na, ma is voltam edzeni. Meg volt, jó volt, most kicsit szebb a világ.
De azért röviden-tömören, mi volt még ma, és mit sikerült beszerezni... ;)
Az első, és legfontosabb:

Egy Imax Mirror típusú úszószemüveg, kicsit húzós árral (közel 9,000,- HUF), de megérte...Nagyon... Természetesen páramentes, és hát minden pénzt megér, hogy nem kell minden második hossz után kilocsolnom belőle 2 deci vizet. :) 2,5 km volt a mai táv, 50 perc alatt.
Körülbelül a 20. hossznál becsobbant két srác a sávomba (mint később kiderült, az egyik úszó volt, ez mondjuk látszott is a deltás hátán), és megkérdezték, hogy van-e kedvem velük úszni. Gondoltam miért is ne, legalább nem unom magam halálra. Két sáv között kiszedtük a sáv elválasztót, és két sávban úsztunk hárman egymás mellett, én középen. :) Kipróbáltuk 50 hosszon a magas intenzitású intervallumos edzést, 1 hosszt sprintben úsztunk, 1 hosszt lazán. Tulajdonképpen jól szórakoztunk. A srácok kedden-csütörtökön járnak, nagyjából abban az időben, amikor én szoktam menni, úgyhogy talán ezentúl összefutunk.
Mikor meg volt a 100. hossz, kikászálódtunk a medencéből, én indultam felvenni a köntösöm, levettem a szemcsét, sapit, és odajöttek hozzám a srácok. Egyszer csak azt mondja az egyik:
"Jól úszol, megadod a számod?" Azt hittem felfordulok a röhögéstől. Mondtam neki, hogy az udvarlásnak ezzel a formájával még nem találkoztam, meg amúgy is nekem jobban tetszik a "Jó a segged, kő kóla gecó?". :) Ennyiben maradtunk, nem akartam nagyon ragozni a kérdést, hátha esetleg megkérdezi még egyszer, mert akkor már nehezebb lesz eltussolni az ügyet, mert bár helyesek voltak a srácok, de hát na...azért mégsem pasizni járok az uszodába. :)


2012. július 23., hétfő

Just keep swimming

Rendesen fárasztó ez az úszás...De nehogy azt higgyétek, hogy azért, mert hú de megerőltető...De nem ám... Verekedni kell a sávért bakker! :D Nem tudom, mikor úsztam utoljára ennyit pillangóban, mert nagyon nem csípom, én amolyan gyorsúszó vagyok, de ma még ez sem segített. Szóval amikor már majdnem a falnál vagy, és a 40-es nagyfaterom jellegű fazon csak azért is nekiindul, nem várná meg, amíg azt a nyamvadt egy métert behúzod, az dühítő. Ezek szerint élvezi, ha csúnyán leússzák. De persze közben szemben már jön a bikinis "elevickélek bige", hogy izgalmasabb legyen az előzgetés...A mai úszásból így csak 2 km lett, ami alapvetően egyenlő a nullával, de a 75. hossznál beszállt még két fazon, és itt úgy döntöttem, kész, végeztem, elég volt, inkább elmegyek holnap futni, ott senkit nem kell kerülgetnem. ;)


2012. július 22., vasárnap

State of arts

Ambrózia a szemnek :)

Jason Borrego :)

Khm :D


Szerelmes lettem :D


I give a shit

Há' leszarom...Trappolni akarok, és pont. Hétfőn elmegyek úszni, ahogy terveztem. Szerdán viszont...nagy challenge-re készülök. Elmegyek futni, de nem akármilyen futásra. Nem mondok inkább semmit, mert ha nem jön össze, az übergáz, és vérciki, de ha összejön, akkor a népesség azon 4 %-ába fogok tartozni, ahova szeretnék. ;)

Vadállat üzemmód ON
 Istenem, ha ezt kibírja a térdem, akkor Kelet felé fordulok, és a világ összes istenségének sűrű hálálkodással fogok adózni...Jehován kívül persze, mert még a végén megköveznek, és akkor majd csak kamillázhatok egy lapos kaviccsal az arcomban. :D
(Feltéve, hogy a térdem legalább a mostani állapotot képes addig fenntartani, és elmúlik a lázam is)

2012. július 21., szombat

Mirror on the wall

Most, hogy sokat járok-kelek Pesten, sok érdekes dolgot látok, amiről már el is feledkeztem az elmúlt 2-3 évben, mióta elköltöztem. Nőket, és férfiakat, 0, azaz nulla önkritikával. De miért kell ezt? Rendben van, az ő döntése, hogy delfin, vagy bálna akar lenni, de ha már úgy döntött, hogy bálna, akkor ne akarjon delfinnek kinézni.


Ha valakinek egészséges önképe van, akkor tudja, hogy mik a határai. Ha tisztában vagyok azzal, hogy oszlopokon állok, nem pedig indaszerű lábakon, akkor nem veszek fel picsanadrágot, picsaszoknyát meg végképp nem. Ha olyan belem van, hogy a Michelin-baba sírva könyörög a receptért, akkor nem veszek fel bélvillantós toppocskát. Ha olyan karom van, amit egy gorilla is megirigyel, nem járok ujjatlan trikóban, mert az a 4 centi anyag már úgy sem basz egy öltőnyit sem a 40 fokban, kábé annyit ér, mint halottnak a csók.

Nem, nem vastag csontú...K-Ö-V-É-R!
Mindig tudatában voltam a korlátaimnak, nem vagyok kis darab, de nem is akarok kicsinek tűnni (főleg úgy nem, hogy olyan dolgokat hordok magamon, amitől aztán még nagyobbnak tűnök).
Tehát adott egy nő, a maga kis millió kilójával (és nem, nem ítélkezem, mert épp nem azért fikázok, mert ő kis millió kilós), és a kis millió kilóját megpróbálja belepasszírozni egy olyan csidi-csudi ruciba, amit még sokan 50 kilóval se nagyon vesznek fel, mer' nem. Miért?! Még egyszer meg kell kérdeznem, miért?! Elhihetitek, vastagon leszarom, hány kiló, mi baja van, miért kövér, etc, sorolhatnám, de tegye meg azt a szívességet önmagának, és főleg a világnak, hogy nem teszi közszemlére a bájait, mert az általa bájnak vélt dolog lehet, hogy nem báj, sokkal inkább háj.
Mondhatnák sokan, hogy hogy kinyílt a csipám, mert leadtam pár kilót...de könyörgöm, én pár kilóval ezelőtt is tudtam, hogy nem vagyok gazella,és most is tudom...Eszerint is viselkedem.


2012. július 19., csütörtök

Keep swimming...

Háááát, voltam reggel úszni, valamivel kevesebb, mint egy óra, 2.5 km...
Jólesett, baszkiezdeunalmas, nézdmárezekténylegmindebbenasávbanakarnakúszni?, pillangózzunk, elmentekdejóenyématerep, jóakkormostígymegintunalmas, amásiksávbanegylány, előzzükmeg, legyenmárvalamiértelme, ezismegvoltésmostmivan, kilenc-ven-hét-levegő-kilenc-ven-hét-levegő, mingyászáz, atyaégvégigszámolniisfárasztóvolt.


Nem mondom, hogy nem szeretek úszni, mert de. De....Annyira szeretnék trappolni, úgy hiányzik az a jól eső izzadás, kifulladás, a változó környezet, az emberek, akik bambulva néznek rád, mert ők csak lötyögve sétálnak, és látod a szemükben, hogy felnéznek rád, amiért felemeled a valagad, és elindulsz, bele a vakvilágba. Minél hamarabb el kell jutnom orvoshoz, egy röntgenre, csináljon bármit a lábammal, nem érdekel, oldja meg, mert ez a dolga. Futni akarok :(

2012. július 15., vasárnap

Ez itt a pokol, uraim!


Leélheted az életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki megmondja mit csinálj, mi a jó neked. Nem akarják, hogy Te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hidd el az övéket.
A tegnap már történelem. A holnap még rejtelem, de a ma adomány.
Ha van egy álmod ne mondj le róla. Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes.
Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak.  Ritkán találkozni ilyen emberekkel. De ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek, és a gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs nem tudom, nincs úgyse sikerül, hogy lehetetlen. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen NEM létezik.
Ez itt a pokol uraim!
Fogjátok meg, és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer, el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy vesztesek! Hogy éltetek, vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead, az élete árán is! Én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok! Nekem EZ az életem! A másodpercek, amik előttem vannak, de én nem küzdhetek helyetted. Ennyi a történet. 


Fogalmam sincs, mikor láttam/hallottam utoljára ilyen embertelen jó motivációs videót, de ez tényleg nagyon ott van! 

2012. július 14., szombat

The bare facts

Lássuk a puszta tényeket. Az alábbi képeket a puszta hecc kedvéért csináltam, de miután megcsináltam, arra jöttem rá, hogy nyakon vágok bárkit a továbbiakban, ha azt merészeli mondani, hogy nem fogytam. :D
A fekete (egyébként aktuálisan a kedvenc) gatyóm már segg tájékon lötyög, de azt most nem dokumentálnám képpel, ha nem muszáj. :D A másik gatyó pedig a régi kedvenc gatyóm :D
Jó na, a mostani se kicsi. De kérem szépen, minden nagy lépés egy kis lépéssel kezdődött. ;)



Facebook

A statisztikákból úgy láttam, sokan osztjátok meg a bejegyzéseket facebookon is, így azt gondoltam, megérett a blog egy újabb kihívásra.
A the easy day was yesterday-t a továbbiakban a facebookon is követhetitek, és ímé mondom néktek, ez jó. :)
Itt megtaláltok



Pusz-csók

Keep running...or not...

Nincsen jól a térdem, egyre nagyobb felületen fáj, és időnként olyan fájdalmak állnak bele, hogy levizelem a bokám tőle. Elakartam menni most hétvégén dokihoz, de nem dolgozik hétvégén a háziorvos, aki beutalót adhatna röntgenre. Otthon Pesten pedig nem tudok elmenni orvoshoz, mert szlovák a betegbiztosításom. Szupcsi. :S
Egy ideig pihentetem, addig heti 3x úszni járok, kicsit költségesebb, és fürdőruhát is vennem kell, mert tropára nyúztam már az előzőt, de kíméli az ízületeket. Ezt bírtam kitalálni megoldásképpen, talán a következő hét után bepróbálkozom megint egy futással, hátha...

2012. július 11., szerda

Let's go outside

Az a szitu, hogy ma nem volt kedvem futni, pedig az idő teljesen jó volt, kellemes hűvös, csöpögő eső...mikor kiértem az erdőbe, megjött a kedvem, szívesen indultam neki, ami a lap infomon látszik is, mert az első kilométeren 6:35-ös kört futottam...Az utolsó 3 km-en szenvedtem, mint a kutya, a szó szoros értelmében vonszoltam magam után a bal lábam, egyrészt a térdem miatt, másrészt pedig a comb feletti forgóm miatt. Nagyon rég kínlódtam így futástól, és ezt őszintén mondom. Mire a kapuhoz értem, már a hányás kerülgetett, amit megúsztam (szerencsére).
Nem tudom hogyan tovább, mert nem akarom abbahagyni a futást, annál sokkal többet jelent nekem, szórakozás, kikapcsolódás, gondolkodás, csendes magány, remény...sorolhatnám holnap reggelig. Ennek ellenére 7 másodpercet javítottam a hétfői eredményen, és feltehetőleg istentelen jó időt futhattam volna, ha nincsenek kegyetlen fájdalmaim. Most hétfőig pihi, addig nem megyek futni, jegelés, sportkrémezés, etc...


"A futással közlünk valamit a társadalommal. Nemet mondunk arra, hogy mindig készenlétben álljunk, hogy feláldozzuk napi futásunkat mások érdekeinek. Mikor futunk, saját magunkért teszünk valamit."

2012. július 10., kedd

WTF?!

Istenem, ezt hívom úgy, hogy parasztvakítás... -.-'
Diétás víz...Mér' baszod, van nem diétás is??? Ehh...


2012. július 9., hétfő

Rise up!

Akkora király vagyok, hogy nem is igaz...Hihetetlen, egyszer fent, egyszer lent, megszállt a jó Isten, vagy én nem tom ki, nem is lényeges, de marha nagy forma vagyok :D Nem tudom, hogy a hegyi levegő, vagy az, hogy nem mesterséges pályán gyilkoltam a lábam, de nem is ez a lényeg, csak a büszkeség, amit most odabent érzek...


2012. július 8., vasárnap

HIIT- Magas intenzitású intervallumos edzés

Ezt az edzésformát régóta ki akarom próbálni, és holnap úgyis edzős napom volna, szóval itt az ideje.
A HIIT (High Intensity Interval Training) lényege, hogy egy igen magas intenzitású rövid erőfeszítést (munka-intervallum) váltogatsz egy rövid szakasz alacsonyabb intenzitású munkával. 


"Logikusnak hangzik, hogy 30 másodperc sprint több kalóriát éget el, mint egy laza séta, ami közben olvasni vagy beszélgetni is van lehetőséged. Emellett ez a fajta edzés valójában a gyors összehúzódású izomrostokat is stimulálja, így csökkentve az izombontás veszélyét. A maratoni, alacsony intenzitású aerob edzések esetében ez nem történik meg. Chris Aceto szerint "A túl hosszú aerob edzés nem eredményez olyan kemény fizikumot, mivel rontja az anyagcsere folyamatokat, csakúgy, mint a túlzásba vitt diéta. Mindkettő lelassítja a szervezet anyagcsere folyamatait, így védve meg a szervezet zsírraktárait. HA nem így lenne, napi két óra sétától mindenki szálkás lehetne".
Mark Dugdale is osztja ezt a véleményt. "Az EPOC, azaz az edzés utáni többlet oxigén fogyasztás (az az oxigénmennyiség, melyet szervezetünk egy edzés után elhasznál; ez egyfajta mérési egység a felpörgetett anyagcsere okozta kalóriafelhasználás meghatározására) az egész lényege. A monoton aerob edzés ebben a tekintetben elég rosszul teljesít, míg a HIIT még az edzést követő 36 órán keresztül pörgésben tartja az anyagcseréd és a zsíroxidációs folyamatokat".
Tehát, végezz heti 3-4 HIIT edzést, 30 másodperces sprintek és egyperces séták váltogatásával, 15-20 percen keresztül."
www.shop.builder.hu
Nyilván ettől függetlenül maradnak a futó edzések is, mert arra egyszerűen lelkileg szükségem van...Mindössze annyiról van szó, hogy fokozni szeretném az állóképességem, és ha lehet, akkor gyorsítani az anyagcserém (kis rásegítés a Pyruvatnak).

2012. július 6., péntek

Just as she is



Break point

Kicsit el vagyok maradva itt a dolgokkal, jó ideje csak a futás eredményeim kerültek ki, se egy új edzésterv, se egy új étrend, vagy táplálékkiegészítés, etc. Ez több dolognak is köszönhető.
Terembe nem járok körülbelül 2 hónapja, mert mint ahogy írtam volt, helyenként túl sok lett az izom, és nagyon megállt a fogyás, így gondoltam, hogy ráállok a szálkásításra, és csak a trappolás. Ez megy is jó ideje...A fogyás meg csak ácsorog, mintha a valagam vakargatnám 0-24. Pedig nem. Szerintem én vagyok az egyetlen ember a földön, aki ennyit sportol, és egy dekát nem ad le 2-3 hét alatt, kész vicc.
On the second hand, elkezdtem a két hónapos nyári gyakorlatom a laborban, ez most nagyjából minden időm elveszi, és őszintén a gondolataim is. Most valahogy ekörül forog minden, mert őszintén nagyon jól érzem magam. Jó a hely, és jó a társaság.
Ez a nagy helyzet jelenleg. De ígérem, hogy amint kicsit belerázódtam a pesti nyüzsis életbe, a blog is visszarázódik a régi kerékvágásba. ;)
Egyébként ma egy tök pozitív visszajelzést kaptam, egy olyan embertől, akinek fingja nem volt arról, hogy sportolok bármit is. Az egyik srác a laborban ma reggeli közben megkérdezte, hogy sportolok-e valamit, mert hogy úgy nézek ki, és kifejezetten a hátam kiemelte, hogy nem szokványos (miért mindenki a hátamra bukik, azt nem tom, de mindegy. Én nem látom, szal nem tudok nyilatkozni róla :D)

2012. július 5., csütörtök

OMFG

Ez valahogy csak egyre szarabb lesz, nem értem én ezt...A következő ötletem a plasztikai sebész... :@


Ha nem lenne elég a geci szar köridő, totál ki van a térdem, ami egyébként tegnap délelőtt már nem volt százas, ma reggelre be is dagadt, de nem baj, mer tök jó barátok lettünk Perskindollal, a sportkrémemmel. Szét basz az ideg, egész konkrétan.
Azt hiszem eljött megint egy mély pont, vagy holtpont ha úgy tetszik a storymban.

2012. július 3., kedd

Holy shit


Hát holnap RunTilt, és ahhoz ez az eredmény lófasz. A szó legszorosabb értelmében. Este 8-kor mentünk, de fülledt meleg volt, iszonyat tömeg, rendesen rémisztően sokan futkorásztak jobbra-balra mellettem, mint a mérgezett egér...Holnap 7-re megyünk, meg fogunk pusztulni, de oda se neki, valami majd csak lesz.
És a Margit-szigeti pálya...félelmetes...a gumiszőnyeg égette a lábam, szabályos fájdalmaim voltak tőle, és a végeláthatatlan semmi előttem, egyszerűen nincsenek támpontok, ahol tudom, hogyha itt és itt tartok, akkor ennyi van még hátra, és akkor jó-e az időm vagy sem. Csak egy fasort látsz folyton, és jó nagyot. Izgi, mit ne mondjak :D

About