Kezdem élvezni, bár a változó környezet, és egy kis hangzavar a fülemből még mindig hiányzik, de talán idővel ehhez is hozzászokom. :) Holnap megint úszás, aztán szerdán rehab futizni szeretnék, egy rövidebb, 6 km-es trappolásra gondoltam, mert nem akarok nagyon visszafejlődni...
Igazából mindegy, csak mozoghassak...Ma sem volt kedvem semmit se csinálni, de ha túl vagyok az edzésen, bármilyen edzés is legyen, olyan szépnek látok mindig mindent...Azt hiszem ez az a pont, amihez el kell jutni...Eddig a pontig kell kihúzni, mert ez az igazi harc...mikor önmagaddal szembeszállsz, és képes vagy azt mondani, hogy "De igen, azért is elindulok". A legnehezebb az első lépés...Mikor átléped a bejárati ajtód küszöbét. Onnantól folynak a lábad alatt a kilométerek.
Az igazi kérdés nem az, hogy képes vagy-e rá, hanem hogy megteszed-e! El sem tudjátok képzelni, milyen lehetőségek rejlenek a testetekben, és mennyi energia marad napi szinten kiaknázatlanul...Sipirc kifelé edzeni! :)
Mert A KÖNNYŰ NAP TEGNAP VOLT!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése