DCC- Sick and tired

Az a rossz hírem, hogy ágynak dőltem. Kihúztam pénteken egy osztálytalit, ehelyütt megjegyezném, hogy baszom büszke vagyok magamra, mert vizet ittam egész éjjel, ezen kívül igyekeztem jól lakni a kis fehérjémmel, pedig a sztrapacskától kezdve mindenféle lófaszkodást kajáltak mellettem a többiek. Reggel 6-ra értem haza, azonnal ágy, úgy kelek 10-kor, mint a mosott szar, mintha 2 üveg vodka csúszott volna le. WTF? Állítom, hogy akik halálra szlopálták magukat, azoknak nincs semmi baja. Nah sebaj. Családlátogatás volt tegnap, aztán este Jutival sétáltunk Normafán.
Hazajöttem, be az ágyba. Szédülés. Fejfájás. Hátfájás. Nem kapok levegőt. Bassza meg lázasodom.
Ma reggelre ha lehet, még szarabbul vagyok, csak a biztonság kedvéért...Nehogymá' szupi legyen minden.

Most azt hiszem ez 2-3 napig sújtani fog, addig szigorúan nincs edzés, pedig nagyon jól elterveztem mára egy kis futit, meg Báró sétáltatást... :(
E ööm e bódottá, Mitulát báti totta.

DCC- Lite Wellness

Nos, reggel írt nekem az én Jutim, hogy kondizni akar, még hozzá velem...há' kivel mással. Én meg nyilván bólogatok rá, hogy ühüm, menjünk, persze. Mert hát ha mozgás, akkor engem bármire rá lehet venni. Este 7-re beszéltük meg a talit a Lite Wellness Hegyvidékbe. De hát Xéninek nincs kedve elindulni, meg kezd szarul lenni, meg minden baja van. Nem baj, kávézunk, aztán max hazamegyünk. Kávéztunk. De már nem akart a Xéni hazamenni. Megéreztem a terem illatát. Nem kellett magam nagyon rávenni, jött magától. Ha már eljöttünk, húzzunk a vérbe gyúrni, az legalább meglátszik.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy a jövőbe mentünk edzeni, nem hazudok. Iszonyat spéci gépek tömkelege, tényleg nagyon ott vannak, cardio gépek terén is.

Én 10 perc trappolással melegítettem, Juti 15-el, de hát ez nem komplett. Nah mindegy, nem is ragozom. Futott az életéért a Szépségem. :) Meg is jegyeztük, hogy igazán nagy balgaság volt szürke felsőben jönnie, mer' hát ezen az ég egy adta valagán minden látszik. Én persze okosan, felkészülten, fekete nadrág, fekete póló, bízzátok ide. :D
Tulajdonképpen én felsőtest napot akartam ma tartani, de két dolog volt, ami meggyőzött, hogy ne tegyem. Egy, mert Jutinak láb napja volt. Kettő, mert olyan izomlázam van a karjaimban, hogy 5x nem tudtam tárogatni egy lófasz 6 kg-s kézisúllyal, szal hamar feladtam ezeket a terveket.
Mondjuk úgy, hogy kábé úgy éreztük magunkat, mint egy saját ízlésünk szerint alakított játszótéren, tele szupi hintákkal, meg mászókákkal, meg ilyenekkel, és azt se tudtuk lányos zavarunkban, hogy mit próbáljunk ki. Aztán végül haladtunk nagyjából az én edzéstervem szerint, amit mint kiderült jól tettünk, mert Juti végre érezte a végtagjait, aminek külön örülök. :)
Az izomagyak úgy skubiztak minket (vagy Jutit, magam sem tom), hogy majd kiesett a szemük.
Lábtárogatásnál valahogy rájöttünk a kis csillaggal, hogy ölég szép nagy terpeszt tudunk produkálni, igazán nem lehet ránk panasz. Ezt néhány fiú kisebb mosollyal konstatálta. Igazán cukik voltak (igen, a cuki szó tényleg az én számon jött ki, lőjjetek má' fejbe). :D
Nagy nehezen kiszabadultunk ilyen 10 órakor a teremből, nem is értem minek jöttünk el, reggelig ott tudtam volna szórakozni, annyira elememben voltam.

DCC- Daily news

Sziasztok kedvesek!
Kicsit eltűntem, mert...mert mert. Most itthon vagyok Pesten. Tegnap ötödik napja nem edzettem. Egyszerűen nem tudtam elindulni, nem ment. Se kedvem, se erőm, meg különben is meg egyébként is fúj a belem jön ki. Nem jött az érzés.

 Tegnap nagy nehezen rávettem magam, és ha már Pesten vagyok, kihasználom a lehetőségeket, elmentem a Tabánhoz, lépcsőzni, Jutival és Zsuzsival. Kábé a második széria után az óriás fát támasztottam a lépcső aljában, mert a világ mindenségét akartam kiokádni. Összekapartam magam, és a békaugrásokat még letoltuk Zsuzsival, aztán Jutival a kitöréseket. Utána fellestünk a domb tetejére a crossfit játszótérre. Volt ott 4-5 srác...Maradjunk annyiban, hogy kábé úgy éreztem mellettük, mintha csak bohóckodnánk, de azért azt hiszem kihoztuk, amit ki lehetett hozni a dologból. De a srácok keményen tolták helyettünk is, saccper mint a cirkuszban mászókáztak, nagyon durvák voltak, tényleg nagyon durvák...Ilyenkor eszembe jutnak azok, akik mindig keresik a kifogásokat, hogy nincs pénzük konditerembe járni, etc etc...Hát ezek a srácok nem szarakodnak, maguk kedvére alakítják a játszóteret, nekik minden eszköz, és minden gép. Igazán jó ötletnek tartom ezeket a pályákat.
Ma tervezek felfutni a kilátóba. Kicsit le vagyok hangolva, mert nem hogy fogytam, de még híztam is másfél kilót, amit nem tudom, hogy annak tudjak be, hogy volt jó pár nap, mikor abszolút nem ettem semmit, vagy annak, hogy felkúszott a habtestemre némi izom. Centikre mérés nemsokára jön.
Lesz ez még így se...olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Ha legközlebb megyünk a Tabánhoz, kiírom a Tedwy fészre, és akinek van kedve, az tartson velünk. Jó hangulatú, rövid edzések ezek, amik tényleg nagyon brutálisan átmozgatnak.
Szép napot nektek!

P.S. Az edzőm elkészítette az új edzéstervem, ami már kifejezetten Brutal Challenge-re van kihegyezve. Kicsit kifogom egészíteni, has, hát és fenék gyakorlatokkal.
Ímé mondom néktek, hogy ez jó.

1.   Nap 1: Hát, Mell, Váll – izom

1)      Holt-húzás          3 x 8-12

2)      Evezés egyenes rúddal döntött törzsel  3 x 8-12

3)      Evezés alsó csigán ülve  3 x 8-12

4)      Fekvenyomás egyenes padon   3 x 8-12

5)      Fekvenyomás döntött padon egykezes súlyzóval              3 x 8-12

6)      Vállnyomás ülve  3 x 8-12

7)      Tárogatás ülve   3 x 8-12

2.       Nap 2: Comb, kar – izom

1)      Kirugdalás 2 x 12 (bemelegítés)

2)      Guggolás             3 x 8-12

3)      Legpress              3 x 8-12

4)      Berugdalás          3 x 8-12

5)      Páros bicepsz emelés     3 x 8-12

6)      Bicepsz emelés scott padon  3 x 8-12

7)      Lenyomás állva csigán (tricepsz) 4 x 8-12

Choice

Azt hiszem, a felnőtt lét legnehezebb velejárója a döntés. És persze a döntés következményei. Meg úgy egyáltalán önmagában az, hogy fel kell nőni. Szemét dolog ez. Elszámolni önmagaddal, és elszámolni azokkal, akikre hatással van a döntésed.

Kutya világ jön mostantól skacok, nehéz út van előttem, de végigmegyek rajta. Hoztam egy döntést. Nevezetesen hogy hazaköltözöm Pestre, véget vetek egy 3 éves kapcsolatnak, mert semmi sem jó úgy, ahogy van. Mert ideje felnőnöm, és azt hiszem, itt sosem leszek rá képes. Világ életemben támaszkodtam valakire. Hol anyura, hol az aktuálisra. A saját lábamon akarok állni, és megvalósítani, amit meg akarok valósítani. Egy percig sem mondom, hogy könnyű a döntés. Egy percig sem mondom, hogy könnyű felrúgni mindent, és felégetni mindent magam mögött, és magam körül. De lagalább lépek. Legalább képes vagyok döntést hozni. És aztán képes leszek a vállamon cipelni a döntésem következményeit. Mert nem lesz sokkal könnyebb. Sőt...Szar világ vár rám.
Fogalmam sincs egyelőre, mit, és hogyan fogok tudni megoldani. Nem csak a Deadline Challenge-ről van szó, mert azt hiszem ez most a legkisebb gondom mind közül. Szakdolgozat....védés....vizsgaidőszak...államvizsga...nyelvvizsga...szakmai gyakorlat. És mindemellett egy fillér, és állás nélkül távozom. Nem elég az érzésekkel bírkóznom, rengeteg más szakad a nyakamba. És Báró...Kicsi Bárót itt kell hagynom kis időre, amíg nem találok munkát, hogy eltudjam hozni őt. Sok ez most egy kicsit. Nagyon sok. Kiszolgáltatott helyzetben vagyok, mert bárki azt mondaná, az ésszerű döntés maradni, mert mindenkinek így a jobb, és a kényelmesebb. De időnként talán mégsem az egyszerűbb, kitaposott ösvény a jobb. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, lehet, hogy rossz döntést hozok, de az enyém. Harcolhatok másokkal, vagy harcolhatok magamért. Óriási különbség.

Hatalmas lépés ez, hatalmas következményekkel. De ki hozhatná meg helyettem? Ki tehetne boldoggá önmagamon kívül? Az élet nagy kérdései, hogy mi az élet értelme...Monthy Python szerint például az evés...meg a szex....Némi iróniát hordozva. Én úgy látom, az élet értelme, hogy végig menjünk egy általunk választott úton, legyen az bármilyen nehéz, és rögös. Az élet értelme, hogy megvalósítsuk az álmaink. Az élet értelme, hogyha 70 évesen fekszem az ágyban, és visszatekintek, azt mondhatom, ezt, és ezt értem el, és boldog voltam. Boldoggá tettek. Boldoggá tettem önmagam, és a körülöttem élőket.
Ha úgy látom, hogy nem ebben az irányban haladok, akkor talán ideje változtatni. Félek...sőt...rettegek, hogy mihez kezdek, és mi lesz velem. De bízom benne, hogy helyesen döntök, és ez a jó irány.

A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.

Pam Brown

Triquetra

"Van egy pont, egy végső pont, amikor a rendszerünk ellenünk fordul, amikor a szabályok már nem szolgálnak minket, hanem megbéklyóznak, és a rosszak kezébe adnak fegyvert. Ha egyszer, ne adj Isten, ilyen helyzetben találja magát, kívánom, hogy legyen egy olyan barátja, amilyen nekem volt: aki mocsokba dugja a kezét, hogy a magáé tiszta maradhasson."
The Dark Knight rises

Never back down

Töptöröp, 12. nap. Ez azt jelenti, hogy az 1/10-én túl vagyok. Fogalmam sincs hány kilót fogytam, fogytam-e egyáltalán, mert az izomnak súlya van, és ebben a programban már a kondi is kemény szerepet kap. De őszintén, nem is akarom tudni. Nem számít. A centik sem. Semmilyen mérés nem számít. Tudjátok mi számít? A tükör.....És az érzés....

Hogy amikor belenézel abba az átkozott tükörbe, ki néz vissza. Mert hát mi nők, lássuk be, erre adunk a legjobban. Képesek vagyunk-e barátságot kötni vele? Csak egy kis időre, mert holnap megint új emberrel kell majd barátságot kötni. Megint új ember kacsingat vissza, de ez nem baj. Ez jó. Azt jelenti, jól dolgoztál. Odaállsz elé, és nézed magad. Ruha nélkül. Atyaég...az a vonal...az még nem rég nem volt ott. A hasamon. Jééé, abból lesz a kocka? És és és....hoppá...ott mintha kezdene egy lyuk lenni a lábam között. Igen kérem szépen, nekünk ez is mérvadó. Van-e lyuk a lábunk között. Persze azon az egy-kettőn kívül. Mert hát az igazán nagy formáknak van, és nemá', hogy nekem összeérnek a combjaim. Lassan oldalra fordulsz, picit behúzod a hasad, aztán elengeded a szorítást. Megint behúzod, és megint elengeded. Hmm...Határozottan alakul. Pózolsz kicsit, mintha kamera venne. Jó, talán nem is nézek ki annyira rosszul. Talán simán lehetne rólam csinálni egy félaktot, nem is volna olyan okádék. Vagy lehet, hogy de, de te mégis hiszed, hogy nem. Lassan elkezdesz öltözködni. A gatyád könnyen suhan át a combodon, és lepelszerűen vesz körbe, már nem szorul. Talán begombolva is fölcsúszna. Igen, fölcsúszik. Mit vegyek fel fölülre? Próbáljunk meg egy ujjatlan felsőt...8 éves korom óta nem volt rajtam ilyen, mert vastag a karom, mert sok a babaháj, meg mert különben is, meg egyébként is fúj a belem jön ki. Felveszed....A cicid szépen feszül benne, pörögsz-forogsz jobbra-balra, lám-lám, eltűntek a babahájak. Most már itt sem buggyos, meg ott sem buggyos. De nem, a karom még mindig vastag. Vagy nem, mégsem. Egészséges önkritika. Méregeted magad, és körbejársz mindenkit, aki él és mozog, hogy nézze meg rajtad, hogy áll, utcára mehetsz-e benne. Talán még a kutyádnak is megmutatod magad. Vagy a szomszédnak. És a Jóska báty' a szomszédba azt mondja "Innye de geci jó nő vagy". És akkor először, hosszú idő után utcára merészkedsz.
Hát kérem szépen. Tükörtánc, egy tükörvilágban, ahol minden a kinézetről szól, ahol nem számít ki, vagy mi vagy, honnan jöttél, és mi a hobbid. Hány kalóriát eszel egynap, mennyit mozogsz, mennyit égetsz az alapanyagcserével, hányas melltartód/nadrágod/bugyid/felsőd van, és mennyit futsz 1 km-en. Ez egy rituálé. Mármint tükörbe nézni. Ez így mind lejátszódik. Pedig csak egy reggeli tükörbe kuksizásról van szó.
Furcsa dolog ez a megváltozó test, és a vele jóval lassabban változó lélek. Új, és új profilképet cserélsz arckönyvön/twitteren/iwiwen/lófüttyön. Az emberek látják, hogy változol. És írnak neked. Hirtelen népszerű leszel. Hirtelen mindenki szeret. Mindenki téged akar. Eszükbe jutottál. És akkor megkérdezed tőlük: "Miért írtál? Miért most jutottam eszedbe? Mit akarsz tőlem?". Furcsábbnál furcsább emberek. Még talán az is rád ír, akivel a gimiben utáltátok egymást, és napi rendszerességgel küldtétek el egymás édesanyját a búsba. De tényleg...Mit akarnak ők? Előtte merre voltak? Én én vagyok, még mindig. Ugyanilyen jó fej voltam 20 kg-val ezelőtt is, akkor miért nem volt senki vevő a humoromra? Ejj-ejj. Érdekes dolgok ezek. Almost famous.
Idővel megtanulod szűrni őket. Kik azok, akik valójában téged értékelnek, nem a profilképed, és nem akarnak hirtelen de azonnal ágyba cipelni. Kik azok, akik nem csak az étrended akarják, és az edzésterved. És ha már megkapták, akkor csináld is végig helyettük, ha má' ott vagy, mert neked már egyszer sikerült. Kik azok, akik valóban a barátaid (akarnak lenni), és érdemes rájuk akár egy kikúrt percet is elbaltázni.

Belecsöppensz egy új helyzetbe, és ezt legalább úgy meg kell tanulnod kezelni, mint a lelked, ami nem akar a testeddel változni, és ott ragad a régiben. Sok új kihívás fog rád várni, ha végig csinálod, és nem hátrálsz meg. Új emberek, új társaság, új új új minden. Megváltozó igények, megváltozó prioritások. Hogy akkor is kilépsz az ajtón, és elmész futni, ha a tököd tele van mindennel. Sőt, akkor már csak azért is elindulsz. Azért sem eszed meg azt a nyomorult rántott húst, mert tudod, hogy ezért fél órát fogsz futni, és tudatában annak, mennyit melózol magadért, már nem akarsz ilyenekre elpazarolni felesleges kalóriákat, mert egész egyszerűen nem éri meg. Neked. Ha valaki azt mondja majd neked, hogy épp danone meggyes-lófaszos joghurtot reggelizik két kiflivel, még ki sem mondta, te már hangosan kimondtad hány kalóriával mérgezi magát. Ha valaki meghív valahova, már el sem mész olyan helyre, ahol nem adnak édesítőt a kávéhoz, és nincs zero cola, mer' akkor az milyen fos hely már...
Kérem szépen, ezek valós dolgok. Talán mégis új ember vagy. Valahogy a lelked mégis követi az új tested. Tudattalanul.

Again and again

Az én legkedvesebb Jutim írta, és elfogult is vagyok vele kapcsolatban, és különben is, meg egyébként is, ez nagyon...nagyon...

"A futócipőd kacsingat a sarokból - "Gyere, menjünk." Rápillantasz, de csak lopva, észre ne vegye, hogy észrevetted...Tudod, hogy menned kellene, de valahogy minden bajod van....Minden a feje tetején áll...a munkád, az otthonod....a sok tennivaló...jönnek a kifogások, a rosszidő...a napsütés...Aztán valahonnan mélyről, Te magad sem tudod honnan, jön egy kattanás és felveszed a futóruhádat és a kacsingatós cipellődet....Elmész a kedvenc helyedre, ahonnan szeretsz indulni,, bekapcsolod a zenét, elindítod az órát.....És nekivágsz.....Hajt valami, hajt belül valami a céljaid, hajt, először az akarat...Igen, mert a saját akaratod az ami miatt elindulsz....Embereket kerülgetsz, elsuhansz mellettük, értetlenül néznek rád....De számodra ők most csak bábuk, akiket ki kell kerülnöd....Csak mész tovább...hallod a füledben a megtett perceket, hallod a saját légzésedet, ahogyan veszed a levegőt....És akkor egy idő után, nem tudod Magad sem azt a pontot, de

az akaratod átvált valami mássá....Olyankor már szívből, lélekből futsz...Örömöt érzel és kezdesz felszabadulni, a légzésed egyenletessé válik....Kezd elmúlni a görcsösség, és a helyébe a szabadság érzete kerül...Mert olyankor gondolhatsz bármit, hogy az Alpokban futsz, vagy éppen a tengerparton, kellemes szellőben...Megnyugszol, tisztán tudsz gondolkodni, elmélkedni...És csak futsz tovább.....Az utolsó km-en már azt sem tudod, mitől mész, mi hajt csak mész....Az utolsó km-en már annyira fáradt vagy, fáj mindened, fájnak a lábaid, ránézel az órára és valahonnan mélyről, olyan erőt kaparsz elő Magadból, amit nem értesz....Az utolsó km maga a Pokol és a Mennyország....És amikor eléred a saját Magad által felállított célvonalat, akkor azt sem tudod mi történik....Vége van? Megcsináltam? Megint? Ránézel az órára és ismét életed legjobb idejét futottad....öröm és boldogság, mert ismét legyőzted Önmagad, és a legnagyobb győzelmet arattad...és ilyenkor valahogy a lelked egy darabkája is a helyére kerül.....és ez az érzés fog legközelebb is erőt adni ahhoz, hogy újra és újra útnak indulj...."

Find a passion

"Brutalnak lenni nem egy múló divat, vagy egy pillanatnyi hóbort...A Brutal nem egy ruha, amit magadra tudsz ölteni, és elmondani: igen, én Brutal vagyok. A Brutal veled van, mióta megszülettél, és veled is marad a végéig. A Brutal a belső démon, ami benned él. Erő, amit félnek, hatalom, amit tisztelnek.
Benned van, mégse tudsz róla. Hagyod, hogy elnyomják mások szabályai. Gyerekkorban verejtékes munkával próbálják kiölni belőled az utolsó cseppig. Birkává nevelnek, hogy aztán egy legyél a millióból. Haszontalan. Értéktelen. Nélkülözhető.
Mi leszarjuk a szabályokat, amit mások akarnak lenyomni a torkunkon. Mi azt mondjuk: NEM! Vállalnod kell a démont magadban. Vállalnod kell önmagad, hogy magad légy. Vállalnod kell, hogy odakint életben maradj.

-Hogy tiéd legyen minden. -

/BRUTAL lesz mindaz, aki elég bátor ahhoz, hogy átadja magát a démonjának. Aki kilép a sorból, mert tudja, az nem az ő sora.
NÉZZ MAGADBA. NÉZZ SZEMBE A DÉMONNAL,
És fogadd el, hogy te erre születtél."

DCC- Heart of courage

Sziasztok kedves Tedwy olvasók! :)
Pörögnek a napok, a homokóra nem áll meg, máris a 10. napon járunk. Már csak 110. :D Atyaég, milyen félelmetes ezt kimondani....110 nap...No de...a mai napon megtörténtek a mérések (igen, még csak reggel fél 6 van, már meg volt a mérés, és még a bejegyzés is mindjárt kész, kicsit beteg). Kilóra mérés továbbra sincs, és ehhez tartom magam, mert összezuhanok, ha csak 70 dkg-val mutat kevesebbet az a nyamvadt mérleg. A centik viszont azt hiszem mondhatom, hogy elég látványosak....
Lássuk...Először is, bedobok nektek ide egy edzésnaplót az elmúlt 10 napról (étrendet már kaptatok, így ezzel sem akarok elmaradni, megígértem, hogy mindenről tudni fogtok).

Tehát így nézett ki valahogy a dolog. Aki esetleg nem értene valamit, az jelentkezzen, és majd felszólítom, ha már úgy látom, hogy kiesik a padból. :D Viccet félretéve...Futásból látjátok, hogy csak egy volt (illetve ma hozzá jön még egy). Ez kérem szépen azért van, mert még nem sikerült behangolnom a kötelező insanity és kondi edzések mellé, amit most már megoldottam úgy, hogy azokon a napokon, mikor a kondiban pihenőnap van, reggel insanity, este futás lesz. Kellett egy kis idő, mire kidolgozom a káosz elméletem, és kiutat találok a rend(szer) irányában. Jelentem alássan, asszem megtaláltam a fényt az alagút végén (éljen a napi/heti/havi tervező). Másrészt a térdem lassan, de biztosan javulásnak indult, vigyázok rá. Nem tudom, hogy a futás hiánya, vagy a porcképző teszi, de szeretem az érzést....A dátumok melletti ici-pici számok a Deadline Challenge napját jelölik. Az egyéb pedig, mint már mondottam volt, a gyalog-galopp a kutyával, ami átlag másfél óra, 5-7 km, ami jó-jó, mert azért ez is mozgás. Nos, így állunk edzés ügyileg. Szerintem egész aktív voltam, helyenként előfordult, hogy büszke is voltam magamra, mert az első pár napban embertelen izomlázakkal küzdöttem, ami van most is, de legalább már letudok ülni. Szóval azért odaver ez az insanity, és a kondiban sem kíméltem magam....Jaj, még valami. A lyukas agyam bizonyítja, hogy a kondis edzések mellé oda kellett írnom, melyik nap milyen volt, mer' különben tökre elfelejteném mivel kell kezdenem pihi nap után (F-felsőtest, A-alsótest) :D
És akkor, lássuk az eredményeket....

Így állunk a 10. nap reggelén. Ami felettébb érdekes, és most lehet, hogy mingyá megkövezem magam, hogy a ti figyelmetek is felhívom rá, az a derék....Most vagy nagyon el lett ott kúrva az első mérés, vagy a másik verzió, hogy beesett a derekam, mint etióp gyereknek az eső a buksiban, ha elmegy a télapó anélkül, hogy hozott volna Milkát. Aránytalanul soknak tartom ott a fogyást, úgyhogy kíváncsian várom a következő mérést....Ha elbaszarintottam az első mérést (mert hát ez sem egyszerű ám, pont mint pld országot vezetni), akkor pretty sorry mindenkitől, Xéni vagyok...
Erről eszembe jutott valami, amitől most vinnyogok a röhögéstől, és muszáj nektek leírnom :D
"Joey vagyok. Gusztustalan vagyok. Letolom a gatyám más emberek lakásában." Na jó, talán ez nektek mégsem annyira vicces. :D

És az elmaradhatatlan lelkizés. Az első pár nap fogjuk rá, hogy elment. Így az első 3...kábé...Aztán első körben iszonyat zabálhatnék tört rám, és ha nem fogtam volna vissza magam, akkor ebből egy katasztrófális Bridget Jones jellegű megtömöm a fejem lehetett volna. Legalábbis én úgy láttam, hogy ennek komoly veszélye van. De a csajok egy-kettő öszevakartak, és vinnyogásba fulladt a zabálhatnék. Aztán az 5. nap....Nah, ott volt minden bajom, ami elképzelhető. Nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem. Feltört minden, olyanok is, amiket ma már csak halványan érzek, de az emlék, hogy valaha erős is volt a feeling, elfújta a szél jelleggel feledésbe merítette ezt. Azért nagy harc ez, mert miközben a tested változik, sokszor belül az maradsz, aki voltál, és rohadt nehéz elszakadni attól a valakitől. Mert sokáig éltél vele együtt, és nehéz belátni, hogy tulajdonképpen Te már nem ő vagy. Máshogy gondolkoztok, máshogy látjátok a világot, már más okoz nektek örömet, szomorúságot, etc, etc...Kétfrontos küzdelmet kell hát vívni. Egyet a testeddel, egyet pedig a régi-új éneddel. És azt kell hogy mondjam, számomra ez utóbbi sokkal nehezebb. De ezt a csatát is megvívom, és győztesen fogok kijönni belőle.
Történtek itt még dolgok az elmúlt 10 napban...Egy kis szemléletváltás bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amit itt most nem ragozok, de egy külön bejegyzésben majd elmesélem, mire jutottam, mert ez a téma nem kapcsolódik szigorúan a Deadline Challengehez.
És végül...Ez itt a 199. bejegyzés, és azt hiszem, ha minden igaz, a kövi Mystique-é lesz. Szóval...
Mindig vannak bizonyos mérföldkövek a blog életében, amikor halálra hálálkodom magam nektek, hogy itt vagytok, olvastok, bla-bla-blaaaa.... :) Ismét....Eljött....Egy ilyen mérföldkő. Köszönöm nektek! :)

P.s. 10 napja nem cigizek, és csak napi egy kávét iszom! Kibaszott nagy sütés vagyok! :D

Never close our eyes

Napi, heti, havi tervező, és edzésnapló

Kezdett hatalmas méretű káosz teremtődni az életemben, úgyhogy a mai napot rászántam ennek felszámolására. Azt tartom, hogyha egy nő gondolkodik, abból semmi jó nem sülhet ki. Ezt bizonyítandó, reggel gondolkodtam. És tényleg nem sült ki belőle semmi jó. Rájöttem, mi vár rám az elkövetkezendő 4-5 hónapban, és cseppet sem vagyok tőle elragadtatva. De teher alatt nő a pálma...
Nem csak a Challenge, ami rám vár, hanem sok minden más is, de ebbe most nem megyek bele. A lényeg, hogy hiszek benne, hogy csak szervezés és megfelelő időbeosztás kérdése az egész. Ennek okán az egész délelőttöm ráment egy rendszerezés, kategorizálás, és mindennek meg van a maga helye szarakodásra. Mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Megérkezett a porcképző. Elméletileg ettől várom, hogy rendbe hozza a térdem, ami marha jó volna, mert van bajom vele gazdagon, ami nem sok, de kevés... Ami a vicces az egészben, hogy bele volt dobva a csomagba 4 cuki rózsaszín kapszula. Skubizom a hátulját, az van ráírva, hogy "Lovegra". Nah mondom, ez gyanús....Gugli a barátom, rákeresek, 4 kapszula 10 rugó körül mozog, és ez lényegében a Viagra női megfelelője...Nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy miért kaptam, de biztos tök jó, azé' mégsem veszem be.

DCC- I'm gone

Aztamindenit, ez most hosszú lesz. És talán fárasztó. És talán le sem hozom. De talán mégis.
Mikor elkezdődött a challenge, megfogadtam, hogy eltűnök. A nyilvánosság elől. Mármint a társaságból, amibe belecsöppentem. Sok minden vett körbe, ami nem egészséges a programom közben. A folyton méregető szemek. Akik olvasnak. Aztán találkozunk, és mind a seggem nézi, hogy igaz-e, amit írtam.
Másrészt az a társaság tele van olyan emberekkel, akikre felnézek. És ha bukok, nem akarok előttük bukni. Nem, nem fogok bukni. De ha mégis...Ha mégis elbasznék valamit, nem akarok mások előtt töpszlire aszalódni.
Minden csak a challenge-ről szól. Kezdek félni magamtól, mert ekörül forog a világ. Minden nap minden kibaszott perce be van osztva. 22:00-tól 6:00-ig alvás. 6:30 reggeli. 8:30 insanity. 10:00 tízórai. Etc etc....nem írom le az egészet, rohadt fárasztó, még belegondolni is. De már-már mintha kezdene betegessé válni. Jézusom, az első 25 kg-t élveztem. Szinte lefolyt. És ezt most...egy cseppet sem élvezem. Rettegek. És ha elbukok, hát egészen biztos vagyok abban, hogy ez a rettegés lesz a bukásom oka.

És hogy most mi ez az egész? Honnan jött ez a bejegyzés? Reggel 6-kor rászaladtam egy nagyon kemény, és hosszú beszélgetésre Jutival. Olyan dolgot osztottam meg vele, amit soha...senkivel még. Hogy miért nem járok hosszú ideje bulizni. Mert szarul érzem magam a barátaim/barátnőim társaságában. Mert mindig úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. Nem vagyok közéjük való. Nem, ezt sosem ők éreztették velem. Hanem mindenki más, aki körülöttünk volt. Mert mellettük sokkal kontrasztosabb volt a kövérségem. Ha velük voltam/vagyok, rajtam egyszerűen átnéznek, és ici-picire zsugorodom, és megsemmisülök. Kibaszott vesztesnek érzem magam. És hiába adtam le 25 kg-t, még mindig úgy érzem, hogy nincs köztük helyem. Nem vagyok odavaló. Ezen persze csak én változtathatok, senki más. Istenem, ha nem ők lennének a barátnőim...Juti, és Dia...Mi ez az egész bassza meg?!
Jézusom, hát én csak...Hiteles akarok maradni. Ez az egész, amit itt most leírtam, kibaszottul hozzá tartozik. Egy fogyás nem csak egy előtte-utána kép basszák meg. Egy fogyás mögött embertelen kemény meló áll, fejben. Odabent. Amit le kell tudnod tisztázni. Ezekkel a gondolatokkal meg kell küzdeni. Ez az igazán kemény meló. Nem lenyomni egy egy órás edzést. Hanem nem feladni, mikor ilyen faszságokon töröd a fejed. Mikor úgy érzed, egyedül vagy a világ ellen. És hiába ami mögötted van, még mindig okádsz magadtól, még mindig képtelen vagy békét kötni. Hogyan lehetséges itt tartani, ekkora út után is? És ki mondja meg ezt előre? Hogy az ötödik kikúrt napon ezen fog járni a fejem, és így kell lenyomnom még 115-öt? Egy igazi méretes fasz vagyok, hogy tudományt csináltam ebből az egészből, és elvesztette az értékét az egész. A fogyókúra nem tudomány. Az előző 25 kg sem volt az. És itt ígéretet teszek, hogy ezt is élvezni fogom.
Félre ne értsetek, nem titeket kövezlek, de úgy érzem, nektek, és értetek csinálom a Deadline-t, és már nem rólam szól. Nem magamnak, hanem nektek akarok bizonyítani. És ez nem jó...Elsősorban magamnak tartozom elszámolással, és csak aztán mindenki másnak. Igyekszem ezt szem előtt tartani a következő 115 napban.
A Tedwy lényege, és szépsége azt hiszem éppen abban rejlik, hogy ne csak egy előtte-utána kép legyek. Mert százezrek vannak, akik ugyanazzal küzdenek, mint én. És ha csak egy embernek segítettem, hogy rájöjjön, bármit elérhet, akkor már kibaszottul megérte ez az egész.

"Mikor eljött az ideje, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted. De valahol az utad során megváltoztál. Már nem vagy önmagad. Hagyod, hogy az emberek azt mondják neked, hogy te nem érsz semmit. Mikor jött a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni. Nagy árnyékot. Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj, és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra, ne mondd, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma. És te fiam nem vagy gyáva! Te jobb vagy annál!"

DCC- Pont kakaót?

Nem akartam most egy ideig írni, de ezt muszáj, mert egész egyszerűen fetrengek a röhögéstől. Szóval az van, hogy rohadtul rám jött a zabálhatnék, de így ilyen azonnal mindent, bármit ide az ölembe öntsetek jelleggel. Két verzió ismert jelenleg általam. Vagy bezabálok, vagy rágyújtok. De mit csinál az elmebeteg gyerek? Hát ír a barátnőjének. Vázolnám a beszélgetést.

Én: olyan zabálhatnék van rajtam, hogy a hajam tépem. bármit feltudnék kajálni... -.-
Barátnő: mennyi szénhidráton vagy? Elég kevés nem?
Én: Ott az étrendem. Gyakorlatilag semmi. Fehérje fehérje hátán. Mi a faszt csináljak? Elemi ösztön van rajtam, hogy ennem kell, mert megőrülök.
Barátnő:  10 dkg rizs. Zöldség is mehet. Az elenyésző kcal. Egyél jégsalit bármennyit. Azt most is ehetsz.
Én: Utálom a jégsalit.
Barátnő: Én is. Pont azt akartam írni, hogy meg nem enném (Bazdmeg, de nekem nagy komolyan ajánlgatja) :D Igyál egy kávét pár csepp tejjel. Annyit, hogy ne legyél gyenge fos. Gyerünk Xéni, harcos vagy!
Én: Harcos vagyok. Nagy gáz lenne, ha meginnék egy kakaót?
Barátnő: Pont kakaót? Akkor már inkább kávét. Vagy egyél rizst. Vagy 4 abonettet. (???) :D
Én: Hallod, vinnyogok a röhögéstől. :D

Istenem, mihez kezdenék én a barátaim nélkül? :D

DCC- Back to the gym, back to life

Atyaég. Az első három nap kész gyilkosság. Ami létezik testrész, abban izomlázam van, de nem bánom, mert imádom ezt az érzést. :) Think training's hard? Try losing... Ilyen alapon tényleg nagyon keményen tolom az edzéseket, egyszerűen nincs megállás, egyik edzésből a másikba pörgetem át magam. Insanity nagyon durva, de fényévekkel jobban bírom, mint anno, mikor először elkezdtem. Trappolni még nem voltam, mert egyre sűrűbbek a napok, de nem sokára azt is megejtem.
A mai napon visszatértem az edzőterembe is. Annyira jó volt. Úgy hiányzott. Millió emlék elevenedett fel. Egy éve 25 kg-val pluszban kezdtem el itt a pályafutásom, és rengeteg érzés öntött el, ahogy leértem. Átszellemülés, satöbbi, satöbbi...Ahogy azt kell, megadva a módját...
Viszont, rossz hír, hogy szánalmasan elgyengültem...Hónapok óta nem voltam kondizni, csak a futás, lépcső, úszás. Nagyon-nagyon kemény meló vár rám, mert ez embertelen, amit én ma szenvedtem, fele olyan súlyokkal, mint júniusban. Ejj-ejj. Sebaj. Ezen dolgozni fogok. Kis idő, és visszatérek a régi formámhoz. :) Nem aggódom, csak fájok. :D Összefutottam az edzőmmel, már írja nekem az új edzéstervet, úgyhogy lassan az is megérkezik. Mellesleg hozzátette, mennyire kibaszott jól nézek ki, és tyűűű, meg haaa :) Kellenek ezek a lelkemnek, mert időnként még mindig nehéz elhinni, milyen út van már mögöttem, és különben is, valahol mélyen nő vagyok, és...és...kell...és pont. :)

Ami a legjobban hiányzik, az a kávé. Ami a legtöbb gondot okozza, az az evés. Nem azért, mert nincs időm megcsinálni a kaját, vagy mert nem bírom a diétát, és azonnal de rögtön tésztát, sütit, csokit, egyéb lószart akarok, hanem mert kényszerítenem kell magam 3 óránként, hogy egyek, amit egyébként simán el is felejtek. Ébresztőt fogok beállítani a telómra, hogy ne felejtsem el, mert egyszerűen nekem kínzás ez az állandó kajálás. A kiírt adagoknak kábé a felét eszem, mert egyszerűen nem megy le annyi. A reggeli zabpali, az adott mennyiségű anyagokból, hivatalosan 4 darabra jönne ki. Megfeleztem, mert még kettővel is küzdök. A többi étkezésre ez ugyanúgy igaz, fantázia, mennyire nem bírok enni, és ehhez képest mekkora vagyok...Talán pont ezért.

A lakás egyébként nagyban hasonlít egy kisebb házi patikára, komplett felszerelés...Ez a másik dolog, ami nehezen megy, mert világéletemben egy egyszerű Algoflexet is ketté törtem, és úgy toltam le, mert nem csípom. Nah most ha ezt mind széttördelem, akkor holnapután is a mai dózist szedném valszeg, tehát kénytelen vagyok egyben letolni őket, és megpróbálni túlélni. :) Rinyagép vagyok. Annyi bajom van, hogy sose fogy el, ami nem sok, de kevés, Giovanni Trapattoni. :) Ezekhez ha minden igaz még ma érkezik még egy finomság, Arthroblock Forte, egy porcképző, Zozó javaslatára. Plusz 2 tabi, zsííííír. :D Szigorúan tartom magam a napi 8 óra alváshoz, mert ez kell ennyi edzés mellett.

Lassan a végéhez érek. Még annyit, hogy csináltam magamnak egy elég bárgyú, de érthető, és kezelhető edzésnaplót, hogy  120 nap alatt folyamatában tudjam követni, mit, és mennyit edzettem. Egyszerű, de nagyszerű. Az egyéb, az példának okádék az esti 5-6 kilométeres séta-fika a kutyával, ami minden nap van, és állandó.
És ha már kutya, csak a poén kedvéért, hogy lássátok, milyen komoly diétát űz ő is.... ;)

Na, lelövöm magam, ennyi voltam. Nem sokára jelentkezek! :)

DCC- Just do it

Lassan túl az első napon. Nem, nem fogok mindennap írni, mert az nekem is fárasztó, meg valszeg nektek is. Insanity-vel indítottam reggel, abból is a szokásos első napi Fit Test-el. Májusban csináltam utoljára az insanity-t, akkor sajnos nem volt időm befejezni, de most azt hiszem nem lesz akadálya, hogy tartani tudjam. Vagy legrosszabb esetben is minimális kihagyással. Itt vannak a májusi és a mostani Fit Test eredményeim, csak a mihez tartás végett.

Ha valakit extrém módon izgat, melyik gyakorlat pontosan mi, akkor egy pár hónappal ezelőtti bejegyzésben mindet linkeltem. Itt találjátok.
Továbbá...Csak a puszta móka kedvéért lenyomtam ma egy 30 perces speed rope edzést, éééés most értem haza egy könnyed  kutya sétáltalásból. :)
Holnap reggel szokás szerint insanity, és kábé tízórai és ebéd között lelécelek kondizni is.
A tegnapi nyitó bejegyzésben elfelejtettem valamit. Kávé/cigi combo. Szokásomhoz híven egy nap lightosan elfogyasztottam 5-6 extrém tejes kávét, egy doboz cigi társaságában. Na már most. Kávéról fogjuk rá, hogy lemondok. Egyet iszom, reggel, mert csak. Mert ennyi kell, és ennyi edzés mellett bele kell férnie. Ellenben a cigitől teljesen megszabadulok. Ma már nem gyújtottam rá, és nem is fogok, mert übergáz, ha az ember lefut 10 km-t, hazaér, és az első dolga, hogy rágyújtson. Szal nem kell. És pont. És különben is meg egyébként katasztrófális állapotban van a tüdőm.
Ennyi voltam mára, nemsokára jelentkezünk! ;)

Deadline Challenge Ciklon - 120 nap az élet

Eljön hát a nagy nap, holnap...120 nap az élet.
Megtörtént minden előkészület, a hűtőben sorakoznak a megfelelő kaják, Insanity a media boxon csücsül, kondis edzésterv is úton van, velocipő az ajtóban várja, hogy belelépjek, és elinduljak.

Nincs visszaút...Nincs lehetőség a bukásra. Minden, ami a következő 120 napban történni fog, egy életet határoz meg. Az enyémet. Ha ez nem sikerül, hát semmi se sikerüljön. Érzem, hogy képes vagyok rá. Érzem, hogy van bennem elég erő csinálni, komolyan venni és soha fel nem adni. Ez itt a pokol...Egyedül a világ ellen. Nem számítok, és nincs is szükségem mások támogatására. Ez az én harcom. Az utolsó. Önmagammal...és ha vége, már csak felfele visz az út.
Lássuk tehát, miből áll pontosan a következő 120 nap...

Étrend:
Reggeli: 1000 mg C-vitamin, L-carnitine (100.000)

a)      Palacsinta: 100 g zabliszt, 2 tojás, 250 ml 0,5% tej, fahéj

b)      100g teljes kiőrlésű búzakenyér, 50g kemény sajt (30% zsír tartalom), 80g baromfi sonka, zöldség

c)      Zabkása: 100g zabpehely, 300ml tej, 1 db reszelt alma

Tízórai: Multivitamin, 1000 mg Omega 3

   a)      Grapefruit , 40g puffasztott rizs

   b)      150g gyümölcstál (narancs, ananasz, eper, alma...)

   c)      100g cottage cheese, 40g knackebrot

Ebéd: Vitamin E400-IU, Omega 3

a)   150g halfilé, zöldség

b)   150g baromfi hús (mell vagy comb), 100g barna rizs, zöldség

      c)  150g baromfi hús, 120g teljes kiörlésű tésztaUzsonna: ua., mint tízóraira
Vacsora: Omega 3, Magnesium-Calcium-Zink 
      a) Fehérje 

Edzés: 

• 60 nap insanity (minden nap)
• heti 4 kondis edzés
• heti 3 * 5-10 km futás
• ha belefér még az energiába, 1-2 speed rope edzés 

És akkor jöjjenek a mérések. Ahogy most állunk:

Hogy egy kedves barátomat idézzem: "Innen szép nyerni"
120 nap múlva, december 31-én a bónusz postban megkapjátok a pontos súly adatokat is, illetve Mystique és az én before-after fehérneműs képemet is. 
Tehát kedves Tedwy olvasók...Kezdődjön a Deadline Challenge. See you after 120 days....