Töptöröp, 12. nap. Ez azt jelenti, hogy az 1/10-én túl vagyok. Fogalmam sincs hány kilót fogytam, fogytam-e egyáltalán, mert az izomnak súlya van, és ebben a programban már a kondi is kemény szerepet kap. De őszintén, nem is akarom tudni. Nem számít. A centik sem. Semmilyen mérés nem számít. Tudjátok mi számít? A tükör.....És az érzés....
Hogy amikor belenézel abba az átkozott tükörbe, ki néz vissza. Mert hát mi nők, lássuk be, erre adunk a legjobban. Képesek vagyunk-e barátságot kötni vele? Csak egy kis időre, mert holnap megint új emberrel kell majd barátságot kötni. Megint új ember kacsingat vissza, de ez nem baj. Ez jó. Azt jelenti, jól dolgoztál. Odaállsz elé, és nézed magad. Ruha nélkül. Atyaég...az a vonal...az még nem rég nem volt ott. A hasamon. Jééé, abból lesz a kocka? És és és....hoppá...ott mintha kezdene egy lyuk lenni a lábam között. Igen kérem szépen, nekünk ez is mérvadó. Van-e lyuk a lábunk között. Persze azon az egy-kettőn kívül. Mert hát az igazán nagy formáknak van, és nemá', hogy nekem összeérnek a combjaim. Lassan oldalra fordulsz, picit behúzod a hasad, aztán elengeded a szorítást. Megint behúzod, és megint elengeded. Hmm...Határozottan alakul. Pózolsz kicsit, mintha kamera venne. Jó, talán nem is nézek ki annyira rosszul. Talán simán lehetne rólam csinálni egy félaktot, nem is volna olyan okádék. Vagy lehet, hogy de, de te mégis hiszed, hogy nem. Lassan elkezdesz öltözködni. A gatyád könnyen suhan át a combodon, és lepelszerűen vesz körbe, már nem szorul. Talán begombolva is fölcsúszna. Igen, fölcsúszik. Mit vegyek fel fölülre? Próbáljunk meg egy ujjatlan felsőt...8 éves korom óta nem volt rajtam ilyen, mert vastag a karom, mert sok a babaháj, meg mert különben is, meg egyébként is fúj a belem jön ki. Felveszed....A cicid szépen feszül benne, pörögsz-forogsz jobbra-balra, lám-lám, eltűntek a babahájak. Most már itt sem buggyos, meg ott sem buggyos. De nem, a karom még mindig vastag. Vagy nem, mégsem. Egészséges önkritika. Méregeted magad, és körbejársz mindenkit, aki él és mozog, hogy nézze meg rajtad, hogy áll, utcára mehetsz-e benne. Talán még a kutyádnak is megmutatod magad. Vagy a szomszédnak. És a Jóska báty' a szomszédba azt mondja "Innye de geci jó nő vagy". És akkor először, hosszú idő után utcára merészkedsz.
Hát kérem szépen. Tükörtánc, egy tükörvilágban, ahol minden a kinézetről szól, ahol nem számít ki, vagy mi vagy, honnan jöttél, és mi a hobbid. Hány kalóriát eszel egynap, mennyit mozogsz, mennyit égetsz az alapanyagcserével, hányas melltartód/nadrágod/bugyid/felsőd van, és mennyit futsz 1 km-en. Ez egy rituálé. Mármint tükörbe nézni. Ez így mind lejátszódik. Pedig csak egy reggeli tükörbe kuksizásról van szó.
Furcsa dolog ez a megváltozó test, és a vele jóval lassabban változó lélek. Új, és új profilképet cserélsz arckönyvön/twitteren/iwiwen/lófüttyön. Az emberek látják, hogy változol. És írnak neked. Hirtelen népszerű leszel. Hirtelen mindenki szeret. Mindenki téged akar. Eszükbe jutottál. És akkor megkérdezed tőlük: "Miért írtál? Miért most jutottam eszedbe? Mit akarsz tőlem?". Furcsábbnál furcsább emberek. Még talán az is rád ír, akivel a gimiben utáltátok egymást, és napi rendszerességgel küldtétek el egymás édesanyját a búsba. De tényleg...Mit akarnak ők? Előtte merre voltak? Én én vagyok, még mindig. Ugyanilyen jó fej voltam 20 kg-val ezelőtt is, akkor miért nem volt senki vevő a humoromra? Ejj-ejj. Érdekes dolgok ezek. Almost famous.
Idővel megtanulod szűrni őket. Kik azok, akik valójában téged értékelnek, nem a profilképed, és nem akarnak hirtelen de azonnal ágyba cipelni. Kik azok, akik nem csak az étrended akarják, és az edzésterved. És ha már megkapták, akkor csináld is végig helyettük, ha má' ott vagy, mert neked már egyszer sikerült. Kik azok, akik valóban a barátaid (akarnak lenni), és érdemes rájuk akár egy kikúrt percet is elbaltázni.
Belecsöppensz egy új helyzetbe, és ezt legalább úgy meg kell tanulnod kezelni, mint a lelked, ami nem akar a testeddel változni, és ott ragad a régiben. Sok új kihívás fog rád várni, ha végig csinálod, és nem hátrálsz meg. Új emberek, új társaság, új új új minden. Megváltozó igények, megváltozó prioritások. Hogy akkor is kilépsz az ajtón, és elmész futni, ha a tököd tele van mindennel. Sőt, akkor már csak azért is elindulsz. Azért sem eszed meg azt a nyomorult rántott húst, mert tudod, hogy ezért fél órát fogsz futni, és tudatában annak, mennyit melózol magadért, már nem akarsz ilyenekre elpazarolni felesleges kalóriákat, mert egész egyszerűen nem éri meg. Neked. Ha valaki azt mondja majd neked, hogy épp danone meggyes-lófaszos joghurtot reggelizik két kiflivel, még ki sem mondta, te már hangosan kimondtad hány kalóriával mérgezi magát. Ha valaki meghív valahova, már el sem mész olyan helyre, ahol nem adnak édesítőt a kávéhoz, és nincs zero cola, mer' akkor az milyen fos hely már...
Kérem szépen, ezek valós dolgok. Talán mégis új ember vagy. Valahogy a lelked mégis követi az új tested. Tudattalanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése