Again and again

Az én legkedvesebb Jutim írta, és elfogult is vagyok vele kapcsolatban, és különben is, meg egyébként is, ez nagyon...nagyon...

"A futócipőd kacsingat a sarokból - "Gyere, menjünk." Rápillantasz, de csak lopva, észre ne vegye, hogy észrevetted...Tudod, hogy menned kellene, de valahogy minden bajod van....Minden a feje tetején áll...a munkád, az otthonod....a sok tennivaló...jönnek a kifogások, a rosszidő...a napsütés...Aztán valahonnan mélyről, Te magad sem tudod honnan, jön egy kattanás és felveszed a futóruhádat és a kacsingatós cipellődet....Elmész a kedvenc helyedre, ahonnan szeretsz indulni,, bekapcsolod a zenét, elindítod az órát.....És nekivágsz.....Hajt valami, hajt belül valami a céljaid, hajt, először az akarat...Igen, mert a saját akaratod az ami miatt elindulsz....Embereket kerülgetsz, elsuhansz mellettük, értetlenül néznek rád....De számodra ők most csak bábuk, akiket ki kell kerülnöd....Csak mész tovább...hallod a füledben a megtett perceket, hallod a saját légzésedet, ahogyan veszed a levegőt....És akkor egy idő után, nem tudod Magad sem azt a pontot, de

az akaratod átvált valami mássá....Olyankor már szívből, lélekből futsz...Örömöt érzel és kezdesz felszabadulni, a légzésed egyenletessé válik....Kezd elmúlni a görcsösség, és a helyébe a szabadság érzete kerül...Mert olyankor gondolhatsz bármit, hogy az Alpokban futsz, vagy éppen a tengerparton, kellemes szellőben...Megnyugszol, tisztán tudsz gondolkodni, elmélkedni...És csak futsz tovább.....Az utolsó km-en már azt sem tudod, mitől mész, mi hajt csak mész....Az utolsó km-en már annyira fáradt vagy, fáj mindened, fájnak a lábaid, ránézel az órára és valahonnan mélyről, olyan erőt kaparsz elő Magadból, amit nem értesz....Az utolsó km maga a Pokol és a Mennyország....És amikor eléred a saját Magad által felállított célvonalat, akkor azt sem tudod mi történik....Vége van? Megcsináltam? Megint? Ránézel az órára és ismét életed legjobb idejét futottad....öröm és boldogság, mert ismét legyőzted Önmagad, és a legnagyobb győzelmet arattad...és ilyenkor valahogy a lelked egy darabkája is a helyére kerül.....és ez az érzés fog legközelebb is erőt adni ahhoz, hogy újra és újra útnak indulj...."