Fuckin' survivor

Itt vagyok, túléltem, megcsináltam...helyesebben megcsináltuk.

Hétfőn megműtöttek, nem akarok hazudni, aznap azt hittem, belehalok a fájdalomba, sosem éreztem még ilyet...1 órás lett volna hivatalosan a műtét, helyette lett 2, mert a krónikus gyulladás miatt az epehólyag ráhegesedett a májra, de a doki is nagyon spéci volt, a nővérek is, meg úgy egyébként mindenki. Persze odakint már mindenki reszketett, hogy mi van már, hajkurászták a srácot, aki bevitt a műtőbe, hogy nem tudja-e mi van velem, mi történt, hogy még bent vagyok. Megtöltötték az emeleteket, mindenhol várt valaki, nem tudták honnan térek majd vissza.

Your love is king

Hosszú-hosszú ideje nem jelentkeztem. Most azonban egy olyan nap előtt állok, ami sikerülhet így is, meg úgy is.

A pocket full of soul

Sziasztok!
Mint látható, a blog még van, létezik, mondhatni vegetál.
Tulajdonképpen sanszom sincs egyelőre ennél többet írni. Hatodik hetem nyúzom a laborban, és kezdek egészen összebarátkozni mindenkivel. :) Jól érzem magam, bár néha kicsit fáradt vagyok. Nem nagyon dolgoztam még ebben a hagyományos napi 8 órás munkarendben, és még szokatlan, hogy csak a hétvége van szórakozásra. Szokták volt mondani,hogy "nem szokta a paraszt a szántást".

We are shining

Háló skacok!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy megérkezett Jessica és David Ryan, és imádjuk őket. Úgy suhannak, és úgy súg a kerekük az aszfalton, hogy nem is kell ennél gyönyörűbb hang. :)

Jessica és David Ryan, a szerelmeink

Sosem voltam ilyen boldog, és ez nem csak a cangákra vonatkozik, hanem úgy en block. Jól érzem magam, egyrészt mert Mátéval lehetek, másrészt mert van értelme a létezésnek, második hete járok a laborba melózni, és jól érzem magam.
Felmerült bennem a gondolat, hogy megszüntetem a blogot, és törlöm a picsába. Tenném mindezt azért, mert már se időm, se kanalam foglalkozni vele, mint az látható az utóbbi hónapokból. Dolgozunk, tanulunk, készülünk ezerrel, mert hamarosan nagyon messzire akarunk menni, és ahhoz még nagyon sok mindent meg kell csinálnunk. Mikor anno kint éltem, időm, és kedvem is volt az egészhez, mert ez adta az erőt konkrétan a túléléshez, most viszont nincs szükség már ilyen jellegű erőre, mert csak szimplán kurvára rendben van minden. Emlékszem, mikor odaköltöztem, másnap már számoltam a napokat mikor mehetek megint Pestre. Nah ez most cseszettül nem így van. Abszolúte nem várom, elvagyunk együtt, ketten, és minden úgy jó, ahogy van. Persze mindettől függetlenül járunk majd Pestre, mert család, meg barátok, meg különben is, sikerült megvennünk a bérletünket mindkettőnknek, úgyhogy meccsekre is mindenképp megyünk. :)
Szóval, lényeg a lényeg, át kell még gondolnom mi legyen a blog sorsa. Lehet, hogy nem szüntetem meg, csak hibernálom, egyszerűen nem írok, lehet az is, hogy néha ideböfögök egy-két sort, de az is lehet, hogy igyekszem majd gyakrabban írni. Szükségem volt erre a blogra, illetve a lelkemnek volt szüksége rá, aztán most majd kiderül, hogy a blognak szüksége van-e rám.
Az edzések nem maradnak el, most már végképp nem, hogy megjöttek a kicsikéink, és hasíthatunk mint állat. Minden megy tovább, ahogy mennie kell. Annyi különbséggel, hogy vagy leírom, vagy nem. Átrágom még magam ezen. Tulajdonképpen egy része hiányozna, mert sok év van már benne, sok emlék, amit nem akarok elfelejteni. Emlékezni akarok rá, hogy tudjam, mit nem akarok soha többet. Emlékeztetni akarok másokat, hogyan ne éljenek soha, mert rámehetnek minden szinten. Mint én arra a pár évre. Kurva nagy mázlim van, hogy megszabadultam, és végre azon az úton járhatok, amin járnom kellett volna már nagyon rég, ha nem kúrok el éveket a semmire, teljesen feleslegesen.
Jó most egy kicsit szárnyalni. Nem. Nem kicsit. Folyamatosan. Csak Ő, meg Báró, meg én, és nem létezik más, és ez így van rendjén, mert összetartozunk.

Malac :)

Meeting you was fate

They are coming!

Sziasztok tedwysek!
Hamarosan költözködés, közben folyamatosan meló két hete 12 órában, néha kicsit több, 5-kor el itthonról, 8-kor haza, alig élek kábé. Komolyan mondom, felüdülés lesz 8 órában dolgozni békésen egy protkó fölött ücsörögve napi 500 hernyó helyett. Egyelőre a kis tököm tudja, mikor fogok pakolni, mert az utsó pillanatig dolgozom, kövi szombaton ledargázunk anyuval meg Mátéval Balcsira, aztán vasárnap már költözés. Majd valamikor éjjel, ha lámpást akasztok a nem létezőre. :D
Mindettől függetlenül már megy ezerrel a visszaszámlálás, vásárolgatás jobbra-balra, ez kell még, az kell még, mindenből beraktároztam, amire szükségem lesz majd. :)
És ha már vásárolgatás, vettünk az én kicsikémmel (deviccesezkétméterapali :D) új cangákat, úgyhogy hasítunk majd, mint állat, és szinte hallom ahogy súg a kerék az aszfalton. :) Jah, csak azért hallom még szinte, mert még nem jöttek meg, de a megrendelés leadva, szóval költözést követő napon már meg is vannak, és már mehetünk is. Márpedig az én kincsem általában úgy megy, mint állat, úgyhogy jó lesz felzárkózni hozzá. Mikor ellopták a suttyók a meridám, azt hittem sosem lesz többet csoda kecóm, de íme, lett, ezt is megcsináltuk, önerőből. Különleges dolog részese lenni egy így, ilyen tempóval felépülő életnek, mert ezt tesszük mi, építjük az életünk, sokkal gyorsabban, mint azt gondolni mertem volna. És ímé bemutatom nektek az új jószágokat, Jessicát, és DavidRyant (igen, adtunk nekik neveket, mert mindkettőnknek egyforma lesz, legyen már valami ami megkülönbözteti őket, meg amúgy is, nekik lelkük van). Mindkettő hírességek után kapta a nevét, Mátéé Jessica Biel után, az én drágaszágom pedig David Beckham, és Ryan Reynolds után, mert wúáááá. :D

Szóval ő(k) lenne az. :) A mi drágaszágunk, csudi jó szerkezet. Nem olyan szép, mint a meridám volt, mert nah, az egyedi volt, és megismételhetetlen, de túlléptem a fájdalmon (:D), és megtanultam ismét szeretni. :D
1 hét sincs már hátra, és kezdődnek a közös edzéseink kinccsel, és már nagyon várom. Szeretnék vele fegyencezni, mert erre eddig nem nagyon volt alkalom, csak egyszer-kétszer, mert az egy heteket, amiket együtt tölthettünk végre, azt nem ezzel töltöttük, hanem Báróztunk, szerettük egymást, boldogok voltunk. :) Most is boldogok leszünk, csak a közös életünk szerves része lesz a közös edzés.
Jaaa, mielőtt elfelejtem. Megyünk még szeptember előtt Tokajba is túrázgatni, hegyet mászogatni, mert ezer meg egyszáz éve tervezzük. :)
 Üdv néktek!

Sky is the limit

Háló skacok!
Jól eltűntem, de nézzétek el nekem, életem leggyönyörűbb két hetes nyaralását töltöm, és még pár nap hátra van belőle. Aztán picit még dolgozunk, és aztán költözködünk. Izgatott vagyok mindentől, ami van előttem, még attól is, ami mögöttem van. Csodás kis nyaralás volt ez, minden perce tökéletes. Sosem voltam ilyen boldog, és ebben természetesen szerepe van Máténak is, a barátaimnak, és a családomnak.

Absolutely nothing will stop me

Ó igen, és igen, és legyen itt még egy igen.
A világ tényleg a lábaim előtt. Az elmúlt két hétben 4 kg-nak intettem stabil pápát, ők meg eltűntek a biszem-baszom messzeségbe, anélkül, hogy hátranéztek volna.

This is the new beginning

Sziasztok Tedwysek!

Nos, miért a cím...Nem, nem a diéta kezdődik előről...sok minden megváltozott röpke pár hét alatt, és most azt hiszem, a legjobb szó, ha azt mondom, úgy érzem, a lábaim előtt hever a világ.
Először is, kurva jól érzem magam a bőrömben, a tizenpár kiló mínusz határozottan jót tett. (kár is leírni, ez tök egyértelmű). Nagyon élvezem a diétát, és imádom, hogy ezt az egészet Mátéval csinálhatom. Jó dolog, ha az ember párja társ mindenben, ebben is. Úgy érzem, húzzuk egymást, és motivál, hogy csinálja a másik is. Azt hiszem ez egy kapcsolat alapvető lényege, hogy ne lesüllyedjetek egymás mellett, hanem segítsétek egymást felemelkedni. Mindamellett persze, hogy boldoggá teszitek egymást minden szinten.

No excuses?!

Én nem tudom gyerekek, de nem vagyok a helyemen. Valamit útközben nagyon elkúrtam.
Amikor nagyon benne voltam az edzésben, meg a diétában, annak meg volt az oka. Betegesen menekültem az életem minden pontjától. Ezért vált ez az egész a szenvedélyemmé, mert kurvára szerettem volna valamiben jó lenni. Jó is lettem, ledobtam az ominózus harmincast, és kezdtem kibaszott elégedett lenni magammal.

Lö csekkolás

Na halihó mindenki!

Újra itt vagy mi a szösz : ) Tökre elnézés meg minden, hogy ilyen sokára írom a második bejegyzést. 

Gyors összefoglaló, kajálás téren nem történt nagy zabálás, félre evés : ) Edzés terén volt pár nap kihagyás, szigorúan pár nap, volt fontosabb akivel foglalkozzam ; ). Hát az a szörnyű igazság, hogy több, mint egy hónapja csinálom az edzést/diétát, egészen pontosan ez a 7. hét. : ) Ezalatt azért történt pár dolog. : ) 
Az első hetekben mintha semmit sem csináltam volna, értem ezt a diétára. Diétázni diétáztam, nem azzal volt a baj, hanem az eredménnyel. Aztán szépen ez is megindult, majd megint megtorpant. Ilyenkor azt tettem, amit minden okos férfi tesz, ha megáll a Zész, megkérdezzük a nőt :D Ez nálam abban nyilvánult meg, hogy jól együtt salátáztunk egy hétig, és láss csodát megindult megint a fogyás. 

Who am I? I am a CHAMPION!

Van egy srác...Fontos, hogy írjak róla nektek, mert szükségetek/szükségünk van példaképekre.
Nem ez az első eset, hogy megemlítem őt itt, ennek több oka is van, amit hamarosan kifejtek.
Akiről szó van, az nem más, mint a mi Zozónk, a mindenek atyja.
Bebizonyította, hogy mindig van tovább, mindig lehet hova fejlődni, és igenis, a hit, a kitartás, és az akarat nem csak üres szavak, és frázisok. Ő maga mindez.

Shine

Gyóóóó reggelt Vietnáááám! :)
Millió bicsi-bocsi (hihi) a ritka jelentkezésekért, de ilyenek ezek a munkás hétköznapok. :)
Btw úgy állunk, hogy jól állunk. 10 és 15 kg között mozog a leadott kilók száma, több dologtól függően, de a lényeg, hogy határozottan alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt. Hiába, Máté kurva jól hatással van rám. Anyukám is aszondta. :) Szóval a szénhidrát teljes megvonása, a zöldségek, húsok, és hasonlók kajolása beválik, de azt hiszem kijelenthetjük, hogy ez örök recept, és ezen a semmilyen faszom-baszom 90 napos, és turbó, és egyéb picsa diéták nem változtatnak.

Manó és Bogyó :)

Life is a game

Halihó!

Picit eltűntem, mert főnök úr elvitt Thessalonikibe "nyaralni". Nah jó, nem. Dolgozni. De sebaj, azért így is jó volt. Igazság szerint azt terveztem, hogy a futószezonom ott nyitom meg, a tengerparton, mert az igen stíl lett volna, de ez kimaradt. Azon oknál fogva, hogy végülis ösznye-visznya 3 napra mentünk, abból 1 nap volt csak az utazás, de így is annyi cuccal mentem, hogy az nem normális, és fostam, hogy kiröhög, hogy minek már ennyi szar. :D De aztán még végül azt mondta, hogy büszke rám, mert többre számított. :D Óhbanyek, ha én ezt tudom, akkor mennyi mindent tudtam volna még vinni.

First steps... Again

Sziasztok, Máté vagyok, igen, igen, az a srác, akit Xéni tesz boldoggá ;)

Kezdeném a legfontosabbal, nem tudok írni :D Najó, tudok, de konkrét bejegyzéseket nem hiszem, hogy nagyon látnátok tőlem a későbbiekben. Az elkövetkezendő pár hónap alatt megfogalmazódó gondolataim többnyire Ciklonon keresztül jutnak el hozzátok :) .

Now it's clear as this promise, that we're making two reflections into one

Sziasztok skacok!
Úgy tűnik, hogy jó döntés volt ez a Candida-diéta. Most már leírom, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a dolog. Van ez a candida nevű mocsok kis rohadék, ami mindenkiben benne van, ofkorsz. Van egy pont azonban, mikor legyengül az immunrendszer, és ekkor lép be igazán a képbe ez a kis élősködő gomba. Túlzott elszaporodásának egyik tünete természetesen az elhízás, de ezen kívül hajhullást, bőrpanaszokat, meg kábé még millió dolgot okozhat. Na már most, mielőtt félreértenétek, eszemben sincs erre fogni az elhízásom. :D Pusztán szeretném, ha tisztában lennétek a gomba természetével. Ez a candida szénhidráttal táplálkozik.

Inception

Ez hát a kezdet...
Mármint...Sok minden kezdődik ma, és még hasonlóan sok dolog a napokban.A mai napon kezdetét veszi a Prom challenge keretében az életmódváltás, mind diéta, mind edzés terén. A mai napon ismét munkába állhatok, ami feldob. A mai napon elkezdünk dolgozni SoulMate-el egy közös, hosszútávú célon, ami igényli, hogy mindennap küzdjünk érte, és sose felejtsük el, hogy merre tartunk.

Feel this moment, it's just paradise

Sziasztok kedvesek!
Az a buli, hogy kitanáltam mi legyen ezzel a kajálás storyval, legalábbis 3-6 hónapra biztosan. :D (kacsintáááás). Van ez a candida-diéta, vagy mi a lófütty. Mikor legutóbb megcsináltam, 14 kg-t ledobtam, de nem is ez az érdekes, hanem hogy tök érdekes dolgok történtek a szervezetemmel, meg úgy en block a testemmel. Szal 5 nap van a kezdésig (asszem), addig nyugodtan kövezzetek meg, ha faszságnak tartjátok. Ez a story kaja téren.

Prom Challenge

Mind tudjuk, de leginkább én tudom, mekkora hatalmas bukás volt a Deadline Challenge. Több oka is volt ennek. Egyrészt a cseszettül szoros határidő, amit szabtam, másrészt a folyamatosan stagnáló súlyom, ami akkor, annyi edzés, és olyan diéta mellett úgy tűnt, hogy képtelenség. De nem volt az.
Talán a bukás nem is jó szó. Tanulópénz. Ez így jobb. Nagy volt a szám, és ezt kénytelen vagyok bevallani.

Laugh till you cry

Haihó Tedwysek!
Gyors bejelentkezés, mert über ügyesen megint eltűntem egy kis időre.
A fegyenc csoportomnak üzenem, hogy pár napon belül megmondom az időpontot, amikor gyűlünk a Tabánnál.
Most Bárózok egy kicsit, még szerdáig, aztán back to the real world. Munka, suli. Rájöttem ugyanis, hogy megint kevesebb mint egy hónapomvan szakdoga leadásig, ami mindfuck, mert hogy a picsába ment el megint fél év? :D

Stairs to heaven

Nah skacok, megjött az ihlet, el is battyogtam ma edzeni a Tabánhoz. Gondoltam erőfelmérek, mielőtt összegyűlik a kis csapat, és majd nagy erőkkel várják tőlem a csodát. Jelen helyzet szerint várhatják, mer' nem akarom az igazságot. :D Asszem ez a tél betett nekem.

Drinking from the bottle

Hahó skacok!
Csíny letudva, kutya a helyén, margóra megjegyezném, hogy a kurva jó helyén. Tudom, hogy biztonságban van, és szeretik, és ez jelen pillanatban több, mint amit én tudok neki adni, ami persze nem vigasztal, de mégis megnyugtat. Sosem volt tőlem annyit távol, mint amennyit most lesz, de hiszem, hogy ő is, és én is majd jól túléljük, és nem sokára mind-mind együtt leszünk, mint egy nagy boldog család.
Az van egyébként, hogy azt hiszem boldog vagyok. Felszabadult vagyok, többnyire nyugodt (ez erre a hétre nem igaz, mert baszom sok nagyon idióta vizsgát kell megcsinálnom ahhoz, hogy elkezdhessek dolgozni), de mindenesetre nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt hónapokban. Végre tudok aludni, ami priceless, nem forgolódom éjjelekig, aztán kelek fel 86x, hanem lefekszem, és csak elalszom, mint akit fejbebaszkodtak egy hólapáttal.

Meeting you was fate

Hahó mindenki!
Elnézést, hogy kissé elmaradtam a bejelentkezésekkel, de zajlott a költözködés, és most még vasárnapig istápolom a kutyot. Aztán lassan beindul a szopóroller. Alakul, hogy összejöjjön egy fasza kis csapat a Tabánhoz edzeni, ezenkívül pedig ismételten Alex javaslatára úgy tűnik, hogy belekóstolok a kettlebell edzések világába. Rábukkantam egy edzőre, amint hazaérek, felveszem vele a kapcsolatot, hogy mi merre hány méter. Ivanchich András egyébként az ő becsületes neve.
Fizikailag nem vagyok a toppon, és bágyadtan nézem magam a tükörben, és jó messziről integetek a nyári testemnek, de egy-kettő visszaszerzem, don't fos....Az ideggel, meg az állandó stresszel együtt felfolytak a kilók, de most jól vagyok, boldog is vagyok, nyugodt is vagyok, és persze minden szánsájn heppi, ahogy annak lennie kell....

Body and soul

Halihó! Lassan lezajlik körülöttem minden, csütörtökön költözködöm végleg Pestre, addig is még megyek papírokat csináltatni, mert hogy se személyim, se lakcím, se lófütty. Hétvégén elhelyezem kicsi Bárót, és onnantól el is kezdődik a nagy betűs. Még egy munkát kaptam. Így már 4 van. Szal a "nem fogok éhen halni" nem egészen helytálló. A "3 ember se halna éhen ebből" sokkal valóságosabb. Nah, az általánosságokat félretéve, jöjjön egy kis edzés.

Sweet nothing

Ejj skacok. Mozgalmas napok voltak.
Nah szóval. Ad 1: Pestre költözködés van, ami már önmagában bonya story, kivitelezés szempontból is. Ott van Báró baba, akinek helyet kellett találnom, mert sajnos ő nem 2 kg-s csivava. A hely meg van (örök hálám Kijájjány), de azért remélem, hogy hamarosan megint velem lesz a fiam. Akkor ott van a munka kérdés. Útközben megoldódott, mintha a jó Isten is vigyázna rám, mondhatjuk, hogy van, éhen halni nem nem fogok, én sem, meg a tutám sem, kis segítséggel. Ezenfelül ott van a lelki része a dolgoknak, ami....hááát....nem egyszerű. Megvisel, mert hát 3,5 év, az 3,5 év. Nehéz tartani magam a döntésemhez, de hiszem, hogy ez a legjobb mindenkinek, neki is, és nekem is.

Nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem aki fél valamitől, de képes szembenézni vele

Your love is king

Az a nagy büdös helyzet, hogy vége van. Mármint az összes nyamvadt vizsgám meg van a főiskolán. Egy 5-ös közmenedzsment vizsgával zártam le mindent, és már csak az államvizsga van hátra, meg a védés. Tényleg ennyi, mert ezt már fél lábon is. Mikor kiléptem az iskola kapuján, amolyan Van Helsingesen, visszatekintettem egy pillanatra, és arra gondoltam, 4 évet húztam le, és kész, ennyi. Egyszer kell még ide visszajönnöm, és basszus, azért vannak profok, akik hiányozni fognak. Talán egyszer ebben az életben még visszaülök az iskolapadba. Mármint amolyan felsőoktatás szerűen.
Btw épp a konyhában ücsörgünk anyukámmal, és ünneplünk. Azt, hogy én befejeztem, és azt, hogy lett munkája. Nehezen hiszem el, hogy nincs többet vizsgaidősuck.

Over and over

Nak szép estét Tedwysek!
Pretty sorry, hogy mostanság ritkásak a bejegyzések, de annyira el vagyok úszva, mint egyszer. Viszont jelezném, hogy csütörtökön lesz az UTOLSÓ főiskolai vizsgám, tessék granulálni nekem, mert ezután már csak államvizsga, és védés. ;) Ja, erre egyébként ma jöttem rá. :D
Az elmúlt hetet Pesten töltöttem, vizsgám is volt, meg sulim is, meg tanultam is marha sokat, meg anyukáztam. Még nem volt időm senkivel sem találkozni. Ma haza kellett jönnöm, mert holnap hormonvizsgálat (basszamegvégrekéthónapután), úgyhogy szopórollerre fel!
Holnap megyek is vissza, mert szerdán még két vizsga, csütörtökön még egy, aztán csókolomviszontlágytojás.

There is always something to be thankful for

Jó reggelt, illetve jó hajnalt! :)
Az a nagy büdös helyzet, hogy túl vagyunk a 40.000 látogatón. :)
Óhatatlanul vissza gondolok ilyenkor mindig arra, mikor elkezdtem ezt az egészet. Eszembe jut, hogy hosszú hónapokig néhány száz látogatóm volt, hogy facebook oldalunkon majd 3 hónapig 17, azaz tizenhét fanunk volt, és akkor itt vagyunk most, ennél a 40.000-nél, fészen meg már túl a 120-on. Talán nem sok, de tudjátok, nekem ez számít. Nem azért, mert lájkvadászvagyok, hanem mert reméltem, hogy egyszer így leszünk, de tulajdonképpen mégsem mertem álmodni sem róla...
Sok olvasóval megismerkedtem személyesen, sokkal tartom a kapcsolatot csak úgy, napi szinten, és újra és újra meggyőztök arról, hogy jó, amit csinálok, és van, akinek igenis öröm, mikor kikerül egy új bejegyzés.

Coming home

Kicsit offoltam magam, mert ez a január....ez...ez...mocskos. :D
Meló, vizsgaidőszak, megint egy kis meló, kideríteni miből vizsgázom, mert a hülye gyerek nem jár előadásokra. :D Annyira jó vagyok, hogy az valami fantázia.
Szombaton megyek Pestre, egy kis megszakítással két hétre. Amíg letudom a vizsgáim, meg szakmából is lesznek óráim, szal most úgy búrán kívül van az agyam egy kicsit.

Blood, toil, sweat and tears

I have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat. Hogy idézzek az egyik legnagyobbtól....Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket....
Hát skacok, most már tényleg vége az ünnepeknek, és egy cseppet sem bánom. Nem nekem való ez. Rossz érzés oly sok mindenkitől távol lenni, akit szeretsz, és sok száz km távolságból hallani a hangjuk a telefon másik végén, és úgy kívánni, hogy legyen egy szebb, és boldogabb új évük. Mosolyogni, mikor sírni volna kedved. Nagyon nehezen viseltem, hogy szanaszét szórva a világban vagyunk túl távol egymástól azokkal, akik nagyon fontosak számomra.