Who am I? I am a CHAMPION!

Van egy srác...Fontos, hogy írjak róla nektek, mert szükségetek/szükségünk van példaképekre.
Nem ez az első eset, hogy megemlítem őt itt, ennek több oka is van, amit hamarosan kifejtek.
Akiről szó van, az nem más, mint a mi Zozónk, a mindenek atyja.
Bebizonyította, hogy mindig van tovább, mindig lehet hova fejlődni, és igenis, a hit, a kitartás, és az akarat nem csak üres szavak, és frázisok. Ő maga mindez.

Egyszer nagyon régen a blogjában kitett egy képet, egy semmi extrém motiváló képet. Szerintem akkor még sejtelme sem volt mit kívánt. "I hope one day I'll be someone's fitspiration". Nekem már akkor hatalmas bálvány volt ő. Mindig hitt bennem, mindig bátorított, és mindig volt hozzám két-három kedves szava, amik főleg akkor jöttek jól, mikor már összeomló félben volt az ember, és készült feladni. Tavaly nyáron ismertem meg. Mikor elkezdtem futni, mindig ő járt közben a fejemben, meg a fantázia velociraptor hörgései, és földi embert meghazudtoló futásai. Mind tudtuk, milyen erő van benne, és kitartás, de gondoltuk-e volna valaha is mindezt, amit tegnap megcsinált...
De ő is emberből van, nem volt ő mindig ilyen, és tudjátok, ez az ő történetének a valódi szépsége.
Ő az, aki nem bratyizni jár le a terembe. Tudjátok, akit tátott szájjal néznek a cicamicák.
Az ő storyja valahogy így kezdődött:

A képet nézve elgondolkodhattok, miért is példakép ő, és miért testesíti meg egy személyben az összes baszom motivációs képet, ami csak ezen a földön létezik.
És itt jönnek képbe a tegnapi események. Ugyanis tegnap, Szegeden megrendezésre került a WBPF Magyar Bajnokság & EB Kvalifikáció. Miért érdekes ez? Mert főhősünk elhatározta, hogy ezen a versenyen indulni fog. Nem tűzött ki nagyratörő célokat, csak azt szerette volna, ha büszkén, kihúzott háttal, és felszegett fejjel fel tud állni a színpadra. Megcsinálta bazdmeg. Nem is akárhogy, mert a mi Zozónk második helyezést ért el. 

Talán nem tudjátok mivel jár egy ilyen verseny. Egyáltalán mivel jár idáig eljutni. Napi több órás edzések, mikrogrammra kiszámolt étrendek, és hatalmas anyagi ráfordítások, mind tápkiegek, mind edzések terén. Akkor is iszonyatosan felnéztem volna rá, ha semmilyen helyezést nem ér el, mert önmagában büszke vagyok arra, hogy ismerhetem. Azt akarom, hogy ismerjétek a történetét, mert ő a bizonyíték, hogy nincs lehetetlen, és hogy a könnyű nap kibaszottul tegnap volt. 
Álljék ő példaképpen bárki előtt, aki valaha, bármit is kezdeni akar önmagával, vagy az életével. Mert ha példaképeket kell választani, válasszunk olyat, aki elérhető, aki "közülünk való", ha értitek mire gondolok. 
És még egy dolgot, ami számomra igazán Zozót jelenti:

-Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel. De ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek, és a gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs nem tudom, nincs úgyse sikerül, hogy lehetetlen. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen NEM létezik.-

Úgy érzem, fényévek teltek el a múlt nyár óta, mert embertelen sokat változtunk mindketten. Talán lassan ideje lesz kettőnkről együtt egy előtte-utána fotó is :) :P

Zozó drágám! Gratulálok neked, és őszintén, igazán büszke vagyok rád!