Az a helyzet, hogy valamiért totál be van merevedve az izomzatom, deréktól lefelé. Feszül, és fáj, de kábé mindenhol. Fenék, comb, vádli, sípcsont (WTF?), boka....minden, ami egy lábban létezhet. Zozó egyébként ajánlott egy porcképzőt, amit félévente kell szedni egy ideig, a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy büdös. Tipikus. XD
Futás, lépcsőzés, és a többi...Zsír...Helyretett izomzatilag, keményen...
Holnap megyünk a csajokkal (Szépség, és Tündérkirálylány) csajos délutánozni. Spinning, meg mozi. :)
Pipellő egyébként nagyon jól szuperál, suhanok benne, mintha futna helyettem...Csoda hogy nem kíván jó reggelt, és nem főz mellé rögtön egy kávét. Számolom a beletett kilométereket, mert azt mondta a boltban a nőci, hogy olyan 1200 kilométert bír, hát erre nagyon kíváncsi vagyok...Challenge accepted... ;)
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 25., szombat
The real hard day's night
Meg volt a csajos este. Bakker, hát ez...hát ez...Mindent visz! :D
Szóval Juditnak este edzése volt Arnoldban, aztán meg egyéb elfoglaltságai, Dia meg vele volt. Fél 11-re beszéltük meg, hogy találkozunk a Margit-szigeten. Zsuzsi ott várt már a villanyos megállónál, a többiek meg sétáltak velünk szembe, mert arról jöttek (igen, ez így belegondolva elég logikus, hogy azért sétáltak szembe, mert arról jöttek) :D
Szóval jönnek a csajok (btw über brutál mega hiper szuper csinosak voltak), Tomival, aki épp "sorsolt". Elkísért minket Holdudvarig, hazament, mi meg be. Caplatok a ruhatárhoz, mert én egy beteg állat vagyok, és még bulizni is a cuki edzőtasimmal járok. Lecuccolunk. Kérjünk valami folyadékot. Nesze tessék, a beteg Tiltesek mit rendelnek?!
"Akkor kérnénk szépen egy cuba librét light cola-val, még egy light cola-t, és két cukormentes Red Bullt". Gecó, a pincér csaj úgy nézett rám, mintha Sóbert Norbee és Rubint Réka volnék egy személyben, de nem. :D Ácsorgunk a pultnál, és vonulnak el mellettünk az emberek. Akkó most vagy másszunk beljebb, vagy ülj le, egyes. Üljünk le. De Juditnak puskaporos a segge, táncolni akar. De én még csak az első red bullnál járok, nem úgy megy az. Nah jól van. Menjünk akkó. Tánci-tánci, csipcsirip. Úgy érzem magam, mint egy testőr, mert a fiúk ilyen szoborpark jelleggel megálltak mellettünk, és nézték Judit dévai szexistennő táncát, éppen csak a pálmafa levél hiányzott a kezükből, mert akkor még legyezhették is volna. :D Felváltva járunk pisilni, de ilyen kettes csoportokban, tudjátok, mint a gimiben. :D Fotózkodunk, és a többi velejáró, mer' há' most aztán tényleg kurva szépek vagyunk, ezt dokumentálni kell.
Fél 2 körül elfogy az enerdzsi, megállapítjuk mind a négyen, hogy öregszünk.
Kisuhanunk a Duna-partra. Traccs party. Aztán...hát basszameg. Én még ilyet nem basztam kerek e földön. 20 méterre tőlünk egy faszi helyezkedik a bokorban. Azt gondolná az ember, hogy békés normális ember, biztos csak hugyozni akar. De kurvára próbált elbújni. Oda is szóltam neki, hogy "látlak cigány, nem bújhatsz el!" :D De nem reagált. Aztán pár másodpercre rá közöltem vele azt is, hogy ha kettőnél többször rázza ki, az már maszturbálásnak minősül. Kellett nekem megszólalni....
Nem kellett sok idő, hogy leessen a tantusz, hogy bokorbéli barátunk tényleg a bambuszt fényezi, nem hugyozik. Basszátok má' fejbe. Rövid időn belül kényelmetlennek érezte a nadrágot, és letolta bokáig, úgy folytatta. Ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy nem vagyunk mi prűdek, csak eleget láttunk, ami nem sok, de kevés. :D Ekkor jött az este egyik jelmondata: "Nah, most hogy kiverték ránk, menjünk, és együnk valamit". :D Elslattyogunk a szerájba gyrosozni (respect Judit, a 10 centis platformos pipellőd miatt). Kijövünk, elsétálunk 30 métert, mire Dia közli, hogy neki pisilni kell, menjünk má' vissza. És itt jön az este második jelmondata: "Ugye most szívatsz bazdmeg?!" :D
Aztán megyünk a nyugati fele, mert csajoknak onnan megy az első metró. A Nyugati aluljárónál egy vaskos kancigó kigombolt nadrágban helyezgeti jobbra-balra Sophia hercegnőt. Bazdmeg. Kangörcs van a fél városon.
Csajok el, mi is el, irány haza. Azért ez megért egy röpke misét, maradjunk annyiban. :D
Szóval Juditnak este edzése volt Arnoldban, aztán meg egyéb elfoglaltságai, Dia meg vele volt. Fél 11-re beszéltük meg, hogy találkozunk a Margit-szigeten. Zsuzsi ott várt már a villanyos megállónál, a többiek meg sétáltak velünk szembe, mert arról jöttek (igen, ez így belegondolva elég logikus, hogy azért sétáltak szembe, mert arról jöttek) :D
"Akkor kérnénk szépen egy cuba librét light cola-val, még egy light cola-t, és két cukormentes Red Bullt". Gecó, a pincér csaj úgy nézett rám, mintha Sóbert Norbee és Rubint Réka volnék egy személyben, de nem. :D Ácsorgunk a pultnál, és vonulnak el mellettünk az emberek. Akkó most vagy másszunk beljebb, vagy ülj le, egyes. Üljünk le. De Juditnak puskaporos a segge, táncolni akar. De én még csak az első red bullnál járok, nem úgy megy az. Nah jól van. Menjünk akkó. Tánci-tánci, csipcsirip. Úgy érzem magam, mint egy testőr, mert a fiúk ilyen szoborpark jelleggel megálltak mellettünk, és nézték Judit dévai szexistennő táncát, éppen csak a pálmafa levél hiányzott a kezükből, mert akkor még legyezhették is volna. :D Felváltva járunk pisilni, de ilyen kettes csoportokban, tudjátok, mint a gimiben. :D Fotózkodunk, és a többi velejáró, mer' há' most aztán tényleg kurva szépek vagyunk, ezt dokumentálni kell.
 |
| Kurva szépek vagyunk Manfréd |
Nem kellett sok idő, hogy leessen a tantusz, hogy bokorbéli barátunk tényleg a bambuszt fényezi, nem hugyozik. Basszátok má' fejbe. Rövid időn belül kényelmetlennek érezte a nadrágot, és letolta bokáig, úgy folytatta. Ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy nem vagyunk mi prűdek, csak eleget láttunk, ami nem sok, de kevés. :D Ekkor jött az este egyik jelmondata: "Nah, most hogy kiverték ránk, menjünk, és együnk valamit". :D Elslattyogunk a szerájba gyrosozni (respect Judit, a 10 centis platformos pipellőd miatt). Kijövünk, elsétálunk 30 métert, mire Dia közli, hogy neki pisilni kell, menjünk má' vissza. És itt jön az este második jelmondata: "Ugye most szívatsz bazdmeg?!" :D
Aztán megyünk a nyugati fele, mert csajoknak onnan megy az első metró. A Nyugati aluljárónál egy vaskos kancigó kigombolt nadrágban helyezgeti jobbra-balra Sophia hercegnőt. Bazdmeg. Kangörcs van a fél városon.
Csajok el, mi is el, irány haza. Azért ez megért egy röpke misét, maradjunk annyiban. :D
2012. augusztus 24., péntek
Off
Szigorúan off téma, de muszáj leírnom, mert rajtam van a sikítófrász.
Szóval, ma ugyebár csajos este van. Ebédidőben loptam a napot a Starbucksban Diával, és Judittal, és arra jutottunk, hogy nesze tessék Holdudvar, menjünk oda. Nah jó...Hát menjünk...De előre leszögeztem, edzőcipőben megyek. Csúnyán néztek rám. :D Szarul éreztem magam tőle.
Melóban rohanás, pittegtem-pattogtam, mint egy egyszemélyes bolhacirkusz, mert ma csak 3-ig voltunk. Aztán finito, végem van, menjünk a westendbe, nézek valami ruhát. Veszek rendes ruhát, tudjátok, olyan szoknyás lófaszt. Nem. Akkor mégsem. Találtam cuki nacit. Zsír, felpróba, kifizet (Istenem, ezt nekem fel kell vennem). Nézzünk hozzá felsőt...Picsába. Az egyetlen, amit találtam, az is vicces volt, és nem szexi. :D Én nem akarok csajosan. Nem érzem úgy jól magam. De ezek a bigék 10 centis lófüttyökben jönnek. Hát de hát...Basszameg. EDZŐCIPŐŐŐŐŐ!!!!! :D Meg a kedvenc Arena water instinct pólóm. Az vagyok én. Abban érzem jól magam. Én nem tudok annyira nő lenni. Úgyis csak kényelmetlenül érezném magam benne. És pont. Én így vagyok én. :)
Különben is, egy nő a pasija ingjében, és egy boxerben is tud szexi lenni, mert ez belülről fakad. :)
Szóval, ma ugyebár csajos este van. Ebédidőben loptam a napot a Starbucksban Diával, és Judittal, és arra jutottunk, hogy nesze tessék Holdudvar, menjünk oda. Nah jó...Hát menjünk...De előre leszögeztem, edzőcipőben megyek. Csúnyán néztek rám. :D Szarul éreztem magam tőle.
Melóban rohanás, pittegtem-pattogtam, mint egy egyszemélyes bolhacirkusz, mert ma csak 3-ig voltunk. Aztán finito, végem van, menjünk a westendbe, nézek valami ruhát. Veszek rendes ruhát, tudjátok, olyan szoknyás lófaszt. Nem. Akkor mégsem. Találtam cuki nacit. Zsír, felpróba, kifizet (Istenem, ezt nekem fel kell vennem). Nézzünk hozzá felsőt...Picsába. Az egyetlen, amit találtam, az is vicces volt, és nem szexi. :D Én nem akarok csajosan. Nem érzem úgy jól magam. De ezek a bigék 10 centis lófüttyökben jönnek. Hát de hát...Basszameg. EDZŐCIPŐŐŐŐŐ!!!!! :D Meg a kedvenc Arena water instinct pólóm. Az vagyok én. Abban érzem jól magam. Én nem tudok annyira nő lenni. Úgyis csak kényelmetlenül érezném magam benne. És pont. Én így vagyok én. :)
Különben is, egy nő a pasija ingjében, és egy boxerben is tud szexi lenni, mert ez belülről fakad. :)
2012. augusztus 23., csütörtök
Hard day's night
 |
| Szerelem első látásra ;) |
Menjünk, toljuk, csináljuk, harcosok vagyunk. Jó-jó. Ő odáig fut a várból (nem vagy komplett Judit :D), Zsuzsi is odáig fut (te sem vagy komplett Zsuzsi :D). Csak én megyek villamossal. Szégyen-gyalázat. :D
Odaérünk. 3-an vagyunk. Akkó induljunk el. :D Erre Zozó slattyog le a lépcsőn. Rossz irányba mész bakker, fölfele kell! :D
Fussunk párban. Nah, nekem aztán tök mindegy, hogy melyikükkel, mert mindenki suhan a lépcsőkön a bagázsból, csak én ciccegek lassan. XD 168 lépcső a tetejéig kérem szépen, 14 szinten. Jóféle. Lábremegés, összeesés közeli állapot. De jelentem alássan, élek! Az semmi. Az utsó pár lépcsőfokra fájdult meg minimálisan a térdem, de az sem volt hű de kemény. Kicsi pipellő megszolgálja, amit meg kell. :)
Apa, kezdődik...egyesével, kettesével, a hármasokat én kihagytam, mert azt nem viseli a térdem. Meg különben is, mire én végeztem a kettesekkel, ők akkor végeztek a hármasokkal :D Kitörés túra, na ez gyere be, ezt szeretem, és asszem relatíve jól is bírom. Felfutok még egyszer-kétszer. Aztán ha már itt vagyunk, nézzünk már fel a dombra a crossfit pályára. Srácok tolják az ipart ezerrel, nekem már attól izomlázam van, hogy nézem őket. :D
Rettentő kíváncsi vagyok, mennyire lesz izomlázam, vagy mennyire nem. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy valaha könyörögni fogok azért, hogy inkább futhassak, csak ezt neeee :D
Kedden Kristóf (Obi wan bácsi) tart edzést. Ott leszünk!!!
Holnap csajos este, ha minden igaz, és és és és....tökre jó, hogy mire hazamegyek, addigra keveredik az életembe Dia, meg Judit. Igazságtalanság. Nem baj csajok! Kemények vagyunk, és ha itthon vagyok, együtt nyomulunk szigorúan! Elmegyek veletek wc-re is! ;) (Én már látom, hogy az lesz ennek a vége, hogy egyszer 10 centis tűsarkúban fogok végig caplatni a városon, és a szörnyű az lesz, hogy élvezni fogom.) :D Előre leszögezem: ragaszkodom az edzőcipőmhöz! :D Egyszerűen imádlak titeket! <3
És még valami. Rá lettem beszélve a Brutal Challengere. December 8-án. Úgyhogy szeptembertől felkészülési időszak, keményen, kemény diétával, kemény edzéstervvel, és csak az első hely az elfogadható! :D
2012. augusztus 22., szerda
Last few days
Tyíííí, skacok. Annyi minden történt, hogy azt se tudom hol kezdjem... :)
Hétvégén ugye meg volt a 10 km. (YESSSSS, mondta a kisbéka) :D
Aztán a rettentő okos fejemmel augusztus 20-án indultam vissza Pestre. Vágjatok má' fejbe egy vascsővel, nem lehet ennyi eszem. Vonat tökig tele, mert a sok hülye jön a tűzijátékra (Berlinből jövő vonat, vágod?). Kenyeret és cirkuszt, nesze tessék, fogd meg jól. :D Jó, Keletiig eljutottunk. Zsír.
Nyolcadik buszra sikerült felszállnom, amivel egy megállót sikerült elmennem, mert néhány német turista lelökött a buszról (igen kérem szépen. engem!). Majd mosolyogva közöltem vele, hogy menjen már el az anyjába, mert úgy mindenkinek jobb lesz. Majd erre jön a válasz: danke. Nah, akkor tényleg anyád. :D Közvetlen ezután a hatodik metróra fértem fel, ahol kábé 86-an tapostak végig a csinos kis lábaimon. Nem gyere be. Vétéef? Legyen már vége ennek a napnak basszus....
Kedden aztán este Tiltes popsiedzés, nem volt különösebben semmi extra. Elvoltunk, jó volt, szánsájn, heppi.
Aztán, ma délután sétálok a Nyugatinál a körúton, és egy hiperpigmentált oda szól nekem, hogy van-e egy cigim. Nem válaszolok. Mire utánam szól, hogy "süket geci". Hátrafordulva anyáztam egy velőset. Majd odaszalad, előkapja a pillangót. Mondom atomjaidra szedlek te szarházi, ha nem teszed el. És továbbhaladtam. Annyira meglepődött, hogy elfelejtett utánam jönni. XD Vigyázzá' aranyember, mer' a hónom alatt van egy centrifuga, minnyá lejár, háh! :D
És ma...Hát ma...Jupi-jupppiii :D Starbucks, Dia, Judit, meg én. És a jégkásaaaaa....Nyamm :D Adjunk az életérzésnek. ;) Képes és hajlandó voltam bugyit vásárolni velük. És coportosan wc-re menni, mint régen a gimiben :D Bazdmeg. A csajos dolgok meg én. De jelentem alássan, túléltem! :D
És és és még valami nagyon fontos :D Van velocipőőőőőm :D Abban lesz a törpe vízilovakból velociraptor. :D Állítólag jóféle csuka ez, de nagy lelkierő kellett, hogy ne próbáljam ki rögtön ma, és nyomjak le egy lightos 5 km-t benne. :) De megfogadtam, hogy kivételesen időt adok a térdkalácsnak, hogy ő legyen a nagy lepény (neeee, csak a gombokat neee, azok gumicukorból vannaaaaak!) XD
Asics természetesen, mert tanultam Zozó hibájából, így ez lett, és nem egy fos Nike. ;)
Hétvégén ugye meg volt a 10 km. (YESSSSS, mondta a kisbéka) :D
Aztán a rettentő okos fejemmel augusztus 20-án indultam vissza Pestre. Vágjatok má' fejbe egy vascsővel, nem lehet ennyi eszem. Vonat tökig tele, mert a sok hülye jön a tűzijátékra (Berlinből jövő vonat, vágod?). Kenyeret és cirkuszt, nesze tessék, fogd meg jól. :D Jó, Keletiig eljutottunk. Zsír.
Nyolcadik buszra sikerült felszállnom, amivel egy megállót sikerült elmennem, mert néhány német turista lelökött a buszról (igen kérem szépen. engem!). Majd mosolyogva közöltem vele, hogy menjen már el az anyjába, mert úgy mindenkinek jobb lesz. Majd erre jön a válasz: danke. Nah, akkor tényleg anyád. :D Közvetlen ezután a hatodik metróra fértem fel, ahol kábé 86-an tapostak végig a csinos kis lábaimon. Nem gyere be. Vétéef? Legyen már vége ennek a napnak basszus....
Kedden aztán este Tiltes popsiedzés, nem volt különösebben semmi extra. Elvoltunk, jó volt, szánsájn, heppi.
Aztán, ma délután sétálok a Nyugatinál a körúton, és egy hiperpigmentált oda szól nekem, hogy van-e egy cigim. Nem válaszolok. Mire utánam szól, hogy "süket geci". Hátrafordulva anyáztam egy velőset. Majd odaszalad, előkapja a pillangót. Mondom atomjaidra szedlek te szarházi, ha nem teszed el. És továbbhaladtam. Annyira meglepődött, hogy elfelejtett utánam jönni. XD Vigyázzá' aranyember, mer' a hónom alatt van egy centrifuga, minnyá lejár, háh! :D
És ma...Hát ma...Jupi-jupppiii :D Starbucks, Dia, Judit, meg én. És a jégkásaaaaa....Nyamm :D Adjunk az életérzésnek. ;) Képes és hajlandó voltam bugyit vásárolni velük. És coportosan wc-re menni, mint régen a gimiben :D Bazdmeg. A csajos dolgok meg én. De jelentem alássan, túléltem! :D
És és és még valami nagyon fontos :D Van velocipőőőőőm :D Abban lesz a törpe vízilovakból velociraptor. :D Állítólag jóféle csuka ez, de nagy lelkierő kellett, hogy ne próbáljam ki rögtön ma, és nyomjak le egy lightos 5 km-t benne. :) De megfogadtam, hogy kivételesen időt adok a térdkalácsnak, hogy ő legyen a nagy lepény (neeee, csak a gombokat neee, azok gumicukorból vannaaaaak!) XD
Asics természetesen, mert tanultam Zozó hibájából, így ez lett, és nem egy fos Nike. ;)
 |
| Velocipőőőő :) |
10000
Eljött ez is. Növögetünk, növögetünk, szépen lassan. :) Mielőtt minden hálám lerovom ezért, lássunk egy kis visszatekintést, mert emlékezni jó. ;)
2011.09.28. A Tedwy elindul útjára
2011.12.21. Vastagon hálálkodok 300 látogatóért (mennyire örültem neki:)
2012.05.19. 3000 látogató az oldalon
2012.06.24. Túl az 5000 látogatón
2012.08.20. 10000!
És akkor ez itt a köszönet helye. Nagyon köszönöm nektek! Mindenkinek, aki olvas. Mindenkinek, aki nap, mint nap bíztat, hogy írjak, mert a Tedwy a napjuk fénypontja. Ha már csaltam egy mosolyt az arcotokra, megérte. Ha bárki 20 dkg-t lefogyott, mert motiváltam, már megérte.
Nem tudom szavakba önteni mit jelent ez valójában. A Tedwy nem egy Tilt. A Tedwy nem egy tékasztorik. Ennek ellenére folyamatosan egyre többen jöttök, visszajáró vendégekként, és tudom, hogy a Tedwy jó úton halad valami jó felé.
Nem volt célom sosem, hogy bármivé is kifejlődje magát a blog, de ti mégis elindítottátok ezen az úton.
Végtére is köszönöm nektek még egyszer, hogy itt vagytok, velem vagytok, köszönöm a leveleiteket, a megkereséseket, mert így tudom, hogy van értelme csinálni. Van, akinek számít, hogy olvashasson (és ettől igazából a hideg ráz egy kicsit).
Üdvözlettel,
Stop Lee
Xéni
"Mindenki tündérbogara, a királylány" :) <3
2011.09.28. A Tedwy elindul útjára
2011.12.21. Vastagon hálálkodok 300 látogatóért (mennyire örültem neki:)
2012.05.19. 3000 látogató az oldalon
2012.06.24. Túl az 5000 látogatón
2012.08.20. 10000!
És akkor ez itt a köszönet helye. Nagyon köszönöm nektek! Mindenkinek, aki olvas. Mindenkinek, aki nap, mint nap bíztat, hogy írjak, mert a Tedwy a napjuk fénypontja. Ha már csaltam egy mosolyt az arcotokra, megérte. Ha bárki 20 dkg-t lefogyott, mert motiváltam, már megérte.
Nem tudom szavakba önteni mit jelent ez valójában. A Tedwy nem egy Tilt. A Tedwy nem egy tékasztorik. Ennek ellenére folyamatosan egyre többen jöttök, visszajáró vendégekként, és tudom, hogy a Tedwy jó úton halad valami jó felé.
Nem volt célom sosem, hogy bármivé is kifejlődje magát a blog, de ti mégis elindítottátok ezen az úton.
Végtére is köszönöm nektek még egyszer, hogy itt vagytok, velem vagytok, köszönöm a leveleiteket, a megkereséseket, mert így tudom, hogy van értelme csinálni. Van, akinek számít, hogy olvashasson (és ettől igazából a hideg ráz egy kicsit).
Üdvözlettel,
Stop Lee
Xéni
"Mindenki tündérbogara, a királylány" :) <3
2012. augusztus 20., hétfő
The way I am
 |
| Finoman beállított pózer fotó XD |
 |
| Csiszolatlan gyémánt. De alakul :) |
 |
| We gotta make a change |
Closer
"Az álmainkat soha, de soha nem adhatjuk fel. Lesz úgy, hogy nem tudjuk elérni először, másodszor, de lehet, hogy huszadszor sem, de a következő próbálkozásban ott lehet a siker és amíg hiszünk benne, amíg magunkban bízunk, és amíg tényleg mindent megteszünk a siker érdekében, akkor nincs az a hatalom ami megállíthatna bennünket. Ha feladjuk, akkor az álmainkat adjuk fel. Ha az álmainkat adjuk fel, céltalanul bolyongó senkik leszünk, minden egyes perccel közelebb a közöny okozta tudati halálhoz."
TilTomi
2012. augusztus 19., vasárnap
Pain is weakness leaving the body
Vasárnap este...Másnak talán átlagos. Én ma átléptem a határaim. Jobban, és keményebben, mint eddig valaha. "Fuss le 10km-t és már bealáztad Magyarország lakosságának 96%-át." Megcsináltam bassza meg...
Indulás előtt 2 órán át jegeltem a térdem, aztán BenGay, és nyomás. A lábamon méteres vízhólyag, több ponton egy merő vér a zoknim, még le se vettem, nem merem megnézni. Baszottul fáj, és ez a cipő baszottul nem futásra van (mert ugye megint nincs nálam futócucc, esküszöm, ezentúl a rötyire is magammal viszem). Picsába az egésszel, nem érdekel, 10 KM!!!
Folyton mondatok zsongtak a fejemben. Tomié és Zozóé főleg. Mintha ők vártak volna a végén egy célszalaggal. Annyira belemászott a fejembe a mai Risztov cikke Tominak, hogy...áh faszom, erre nincsenek szavak. Tegnap éjjel 1-ig Zozó blogját olvasgattam....Annyi mindenre rádöbbentem közben...
Az életem nagy részét szó szerint elbasztam, haszontalan semmittevéssel. 24 éves vagyok, és tulajdonképpen azon kívűl hogy saccper normális ember vált belőlem, nem sok mindent tudok felmutatni, mert mire bármiben felmutathattam volna bármit is, abbahagytam.
Vízilabda...Kegyetlen volt az excsapattársaim kint látni az olimpián. Minden meccsükön bőghetnékem volt. Mert jól játszottam. Volt tehetségem. De lusta voltam. Elbasztam.
És most itt van ez az egész...25 kg mínusz. 300 méter futással kezdés. Könnyek és nevetések. Pár hónap. És az életem változott meg. Más ember lettem. Másképp nézek másokra, és másképp tekintek a mindennapok kihívására. Megtanultam mi az a fájdalom. Megtanultam tovább menni, akkor is ha senki sem hisz bennem, és talán én sem igazán magamban. Kaptam mindezt néhány kilométertől, és néhány embertől. Az inspiráló közösségtől. Megtanultam nem feladni.
És most...1 órája azon 4 %-ba tartozok, ahova mindig is szerettem volna tartozni.
Mondhatja bárki, hogy minek ömlengek ennyit, hiszen ez csak 10 km, ráadásul embertelen szar idő alatt. Nekem ez sokkal több ennél. Sosem fogja megérteni ezt senki igazán, aki nem járta végig ezt az utat. Vesztesnek érezni magad hosszú-hosszú időn át. És aztán kemény, kitartó munka árán eljutni egy pontra. Erre a pontra például. És csak úszni a mámorban.
És azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyire is gyűlöljék sokan a Tiltet, bármennyire is főellenség legyen a Tomi, de kibaszott nagy szerepe van ebben az egészben, és ezért sosem lehetek elég hálás.
Ezennel itt fogadalmat teszek, hogy most 2-3 hétre kényszerpihenőre küldöm magam a térdem miatt. Eddig hajtott a vérem, mert ez kellett a lelkemnek. De most itt az ideje, hogy elkezdjek odafigyelni egy kicsit az egészségemre, mert nagyon hosszútávra parkolópályára kerülhetek, ha most nem gyakorlok önuralmat, és fegyelmet, bármilyen nehéz is lesz. Addig úszás, spinning, cangázás, hasonlók.
MEG-CSI-NÁL-TAM!
Indulás előtt 2 órán át jegeltem a térdem, aztán BenGay, és nyomás. A lábamon méteres vízhólyag, több ponton egy merő vér a zoknim, még le se vettem, nem merem megnézni. Baszottul fáj, és ez a cipő baszottul nem futásra van (mert ugye megint nincs nálam futócucc, esküszöm, ezentúl a rötyire is magammal viszem). Picsába az egésszel, nem érdekel, 10 KM!!!
Folyton mondatok zsongtak a fejemben. Tomié és Zozóé főleg. Mintha ők vártak volna a végén egy célszalaggal. Annyira belemászott a fejembe a mai Risztov cikke Tominak, hogy...áh faszom, erre nincsenek szavak. Tegnap éjjel 1-ig Zozó blogját olvasgattam....Annyi mindenre rádöbbentem közben...
Az életem nagy részét szó szerint elbasztam, haszontalan semmittevéssel. 24 éves vagyok, és tulajdonképpen azon kívűl hogy saccper normális ember vált belőlem, nem sok mindent tudok felmutatni, mert mire bármiben felmutathattam volna bármit is, abbahagytam.
Vízilabda...Kegyetlen volt az excsapattársaim kint látni az olimpián. Minden meccsükön bőghetnékem volt. Mert jól játszottam. Volt tehetségem. De lusta voltam. Elbasztam.
És most itt van ez az egész...25 kg mínusz. 300 méter futással kezdés. Könnyek és nevetések. Pár hónap. És az életem változott meg. Más ember lettem. Másképp nézek másokra, és másképp tekintek a mindennapok kihívására. Megtanultam mi az a fájdalom. Megtanultam tovább menni, akkor is ha senki sem hisz bennem, és talán én sem igazán magamban. Kaptam mindezt néhány kilométertől, és néhány embertől. Az inspiráló közösségtől. Megtanultam nem feladni.
És most...1 órája azon 4 %-ba tartozok, ahova mindig is szerettem volna tartozni.
Mondhatja bárki, hogy minek ömlengek ennyit, hiszen ez csak 10 km, ráadásul embertelen szar idő alatt. Nekem ez sokkal több ennél. Sosem fogja megérteni ezt senki igazán, aki nem járta végig ezt az utat. Vesztesnek érezni magad hosszú-hosszú időn át. És aztán kemény, kitartó munka árán eljutni egy pontra. Erre a pontra például. És csak úszni a mámorban.
És azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyire is gyűlöljék sokan a Tiltet, bármennyire is főellenség legyen a Tomi, de kibaszott nagy szerepe van ebben az egészben, és ezért sosem lehetek elég hálás.
Ezennel itt fogadalmat teszek, hogy most 2-3 hétre kényszerpihenőre küldöm magam a térdem miatt. Eddig hajtott a vérem, mert ez kellett a lelkemnek. De most itt az ideje, hogy elkezdjek odafigyelni egy kicsit az egészségemre, mert nagyon hosszútávra parkolópályára kerülhetek, ha most nem gyakorlok önuralmat, és fegyelmet, bármilyen nehéz is lesz. Addig úszás, spinning, cangázás, hasonlók.
MEG-CSI-NÁL-TAM!
LifeTilt Risztov
Megint hatalmas cikk született Tilten....
Itt találjátok.
"A teljesítmény nem 2-3 vagy éppen 5 kilométer lefutásánál kezdődik és az sem teljesítmény ha kibírsz 2 kibaszott hetet édesség nélkül. Ez semmi, ez csipcsup szirupos maszlag, nem létező eredmények egy szánalmas világban. De ahogyan az eszme sem egyetemes, úgy a teljesítményt sem lehet egységesítve vizsgálni. Saját magadhoz és a képességeidhez képest egyénre bontva kell bizonyítanod, és elsősorban magadnak, mert a teljesítmény ott kezdődik, ahol te úgy érzed már nem tudsz tovább menni és összeesel a fájdalomtól. Amíg ezen a ponton megállsz és nem mész tovább, egy akarat gyenge senki vagy, és semmit nem értél el, és nagy valószínűséggel soha semmit nem is fogsz, mert tudod, ha a futópályán megállsz, akkor az életben is megfogsz, márpedig az életben még soha semmit nem értek el emberek egy helyben állva, semerre sem haladva."
Ez pedig megint arra késztet, hogy önmagamat ismételjem, és persze Sennát, nagy idők nagy tanúját:
Mert próbák elé állítani magam jó. Mert ez kell. Mert ez a motorja az életnek, ami hajt, amiért csinálni kell. Átlépni a határaim...Mert a könnyű nap....TEGNAP VOLT!
Itt találjátok.
"A teljesítmény nem 2-3 vagy éppen 5 kilométer lefutásánál kezdődik és az sem teljesítmény ha kibírsz 2 kibaszott hetet édesség nélkül. Ez semmi, ez csipcsup szirupos maszlag, nem létező eredmények egy szánalmas világban. De ahogyan az eszme sem egyetemes, úgy a teljesítményt sem lehet egységesítve vizsgálni. Saját magadhoz és a képességeidhez képest egyénre bontva kell bizonyítanod, és elsősorban magadnak, mert a teljesítmény ott kezdődik, ahol te úgy érzed már nem tudsz tovább menni és összeesel a fájdalomtól. Amíg ezen a ponton megállsz és nem mész tovább, egy akarat gyenge senki vagy, és semmit nem értél el, és nagy valószínűséggel soha semmit nem is fogsz, mert tudod, ha a futópályán megállsz, akkor az életben is megfogsz, márpedig az életben még soha semmit nem értek el emberek egy helyben állva, semerre sem haladva."
Ez pedig megint arra késztet, hogy önmagamat ismételjem, és persze Sennát, nagy idők nagy tanúját:
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.Itt pedig álljék egy ígéret, tőlem...de nem nektek. Magamnak. Mert megint kaptam egy löketet. Szánalmas szar alak vagyok, ha MA nem alázom be Magyarország lakosságának 96 %-át.
Mert próbák elé állítani magam jó. Mert ez kell. Mert ez a motorja az életnek, ami hajt, amiért csinálni kell. Átlépni a határaim...Mert a könnyű nap....TEGNAP VOLT!
2012. augusztus 18., szombat
Enemies
Na már most...Leszögezném, előre mindenkinek, mielőtt veszitek a fáradtságot, hogy rám szálljatok, nem érdekel....Senki véleménye. Világ életemben a magam feje utána mentem, és nem hallgattam senkire, ezután sem fogok. Ha nem tetszik a stílusom, vagy nem tetszik, amit írok, nem kell olvasni. Millió másik blog, és egyéb szarság van, amivel időt tölthettek.
Várom nagyon azokat is, akik majd azt mondják "csúnyán beszélek". Álljon itt erre is a válasz előre. Ez vagyok én. Így vagyok hiteles. A való életben sem jön ki a számon az, hogy "Milyen csodás napunk van ma, milyen fényesen ragyog a nap", itt sem fog.
Továbbá...a különböző diéták, étrendek, és edzésformák elszánt jehovistái is tartsák magukat távol tőlem. Ez egy út, amit végig kell járni. Mindenki megtalálja a maga útját. Remélem, én már megtaláltam. Ha nem, hát másik után nézek. De semmiképp sem azért, mert bárki azt mondja, hogy Atkins kurva fasza. Vagy Norbi paraszt diétája. Vagy mert milyen király a TRX. És különben is, meg egyébként is, miért nem próbálom ki a trambulinos edzéseket, vagy lépek be egy dance aerobic szektába, és nyalom ki Rubint Réka vagy Béres Alexandra valagát.
Nem! Mindent belátásom szerint fogok tenni. Ha a tiltes endomorf diétát akarom csinálni, hát azt fogom, ha látom, hogy nem működik, és baszom nagy kamu az egész, akkor majd más után nézek. Amíg eredményeket mutatok fel, addig nem. Ha mindennap edzeni akarok, mindennap edzeni fogok, ha tetszik, ha nem.
És végül. Általában mindenki kiválóan ért ahhoz, hogyan kell ítélkezni mások felett. Én sosem teszem. Azonban ha valaki egyszer, csak egyszer elköveti azt a hibát, hogy ítélkezzen felettem, hát legyen már jogom azt mondani, hogy "Látod baszkikám, te ezt érted el, én ezt értem el, te ezt mondtad, én azt állítottam, ki a faszom vagy te akkor tulajdonképpen?"
Engedélyt kérek arra is, hogy nekem jobban feküdjön a jobboldali bige, mint a baloldali. Mindenkinek mások a preferenciái, ha nekem a Victoria maca tetszik, az én dolgom, ha a WBFF díva, az is. Tovább megyek, ha Hulk akarok lenni, vagy Michelin baba, az is az ÉN döntésem.
Létezik jóindulatú tanács, jószándékú kritika. Ezeket köszönettel elfogadom, és vagy megfogadom, vagy sem. A többit zsebre lehet rakni. Én nem tömöm senki fejét, hogy de neked futnod kéne, de te miért nem csinálod annak az izé-hozénak a diétáját, mert az az igazi, az kell neked. Kéretik máshol okoskodni! Köszönettel.
2012. augusztus 17., péntek
Fighter's run reload
Aztiiii, voltam szervízben a verdával gumit cseréltetni (igen, mert ezt augusztus közepén kell), és ha már úgyis havercsótány a szerelő, megkérdeztem tőle, hogy mégis mit csinál a már abszolút használhatatlan gumikkal. Nagy kár hogy nem fotóztam le az arcát, ahogy elhagyta a kérdés a számat, mert úgy örült, mint majom a farkának, hogy megszabadítom a gumi hegyektől :D Alakul az akadály pálya, már csak azt kéne ki találni, hova a vérbe tehetek le büntetlenül 100 gumit, anélkül, hogy a fél falunak gumiabroncsokon kelljen gyalogolnia. :D Mondjuk van erre puszta gazdagon, de a legtöbb nem totál kietlen, csak ritkán látogatott, mittomén pld amerre a vadászok járnak. Hétvégén igyekszem helyet találni. Jó volna valahol a folyó mellett, mert ott nem volna bonyolult a vízben futást sem megoldani. De hogy a 30 nm szögesdrótot hova rakhatom le úgy, hogy ne haljon bele mindenki, aki arra jár, nah azt megint nem tom (lehet, hogy meg kellene elégednem vmi kötél hálóval, oszt jó nagyot). Vakmeleg mennyire nem vagyok komplett.:D
Ha valakinek nem rémlene, miről van szó, itt egy vidi:
Ha valakinek nem rémlene, miről van szó, itt egy vidi:
2012. augusztus 16., csütörtök
Summer time
Hazajöttem tegnap este, pár nap nyaralás. Vagy hasonló. Mer' ma példának okádék takarítottam, ami nem annyira nyaralás (legalábbis az én olvasatomban nem). :D Meg aztán kicsi Báró beteg, őt is tutujgattam ma sokat.
Btw kaptam szülcsinapcsimra egy digitális ugrálókötelet ;) Volt nekem eddig is, speed rope, abból a pipás bótból, de nem gyere be. :D Össze vissza van csavarodva, és lehet, hogy én vagyok totál lökött, de nem tom kiegyenesíteni. Ellenben amit most kaptam, egész egyenes, óvakodom is a csavargatástól, hogy lehetőleg egy darabig megőrizze jelen állapotát. Most még nem vagyok elhatározva, hogy holnap futás legyen a progi, vagy ugra-bugra. A testem jobban örülne a futásnak, mer' a melleim nem akarják az igazságot még sport kebelemelentyűben sem, és hát na...Miért nem adott nekem a jó Isten egy normál, standard 75-80 B vagy C-s cickókat. -.-'
Na de valami csak lesz, mert olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, és az élet nem áll meg, mert nyaralok, de megint olyan sok eszem volt, hogy nem hoztam el a futó cuccom (csapjatok má' agyon, mer' ez nem normális, milyen lyukas az agyam), de múlt héten is megoldottam a kérdést, most is megfogom, igyekszem nem eltévedni, és elkerülni a vaddisznókat, rókákat, és egyéb félelmes négy, vagy kevesebb lábú vadállatokat.
Tipikus én egyébként: egész redvás nyáron 40 fok van...Mikor hazajövök, elmegy a nap, és belém fagy a szar is. Persze, mert végre kitudnám helyezni a habtestem a napra fotoszintetizálni. De nem. XD De vigyázzá', mer' ha holnap úgy döntök, hogy elmegyek futni, akkor tuti hogy a hangyák fognak vizipólózni a bugyimban, olyan meleg lesz. Bízd ide, csinálok én olyan nyarat, hogy tyűűű, meg haaaa. ;)
In the end, szülinapomról előkerült fotó, nesze tessék kacarászni :)
Btw kaptam szülcsinapcsimra egy digitális ugrálókötelet ;) Volt nekem eddig is, speed rope, abból a pipás bótból, de nem gyere be. :D Össze vissza van csavarodva, és lehet, hogy én vagyok totál lökött, de nem tom kiegyenesíteni. Ellenben amit most kaptam, egész egyenes, óvakodom is a csavargatástól, hogy lehetőleg egy darabig megőrizze jelen állapotát. Most még nem vagyok elhatározva, hogy holnap futás legyen a progi, vagy ugra-bugra. A testem jobban örülne a futásnak, mer' a melleim nem akarják az igazságot még sport kebelemelentyűben sem, és hát na...Miért nem adott nekem a jó Isten egy normál, standard 75-80 B vagy C-s cickókat. -.-'
Na de valami csak lesz, mert olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, és az élet nem áll meg, mert nyaralok, de megint olyan sok eszem volt, hogy nem hoztam el a futó cuccom (csapjatok má' agyon, mer' ez nem normális, milyen lyukas az agyam), de múlt héten is megoldottam a kérdést, most is megfogom, igyekszem nem eltévedni, és elkerülni a vaddisznókat, rókákat, és egyéb félelmes négy, vagy kevesebb lábú vadállatokat.
Tipikus én egyébként: egész redvás nyáron 40 fok van...Mikor hazajövök, elmegy a nap, és belém fagy a szar is. Persze, mert végre kitudnám helyezni a habtestem a napra fotoszintetizálni. De nem. XD De vigyázzá', mer' ha holnap úgy döntök, hogy elmegyek futni, akkor tuti hogy a hangyák fognak vizipólózni a bugyimban, olyan meleg lesz. Bízd ide, csinálok én olyan nyarat, hogy tyűűű, meg haaaa. ;)
In the end, szülinapomról előkerült fotó, nesze tessék kacarászni :)
2012. augusztus 15., szerda
Pics from T!lt
 |
| Light party. Extrudált kenyér, és sör. :D |
 |
| Zsuzsi :) |
 |
| Vigyorik |
 |
| Best of us |
 |
| Szépségek |
 |
| A velociraptor! |
 |
| Ciccegők |
 |
| Egészen elképesztő, hogy muszáj mindig pózolnom :D |
 |
| Judiiit :) |
 |
| My fitspiration |
After RunTilt after
Meg volt a futi-futi, trapp-trapp, meg utána az after is.
Hát őőő...Szóval. Az a buli az egészben, hogy RunTilt-en futom mindig a legszarabbakat. Lehet valami nanovírus a Margi-sziget levegőjében, vagy vagy vagy vagy akármi. Gyanús, hogy én vagyok az egyetlen a bagázsban, aki ezt így, ilyen formán tudja összealkotni. Biztos azért van, mert féregjáratokon át közlekedek egy párhuzamos valóságba, ahol lassabban megy az idő, mert közel vagyunk egy feketelyuk eseményhorizontjához. Viccet félretéve. Trappolás előtt jól felszívtam magam, mert dühös voltam (ilyenkor egyébként tök jó időket szoktam futizni), és éreztem, ha ez összejön, akkor baszott nagy időt tudok futni. De nem. :D
BenGay, én így szeretlek, két kilométerig te voltál életem szerelme. Kettő kilométer után egyszer csak megroppant a térdem, és akkor ott elhagyta egy halk sikoly a szám, mintha csak élvezném. De nem. :D Nah Xénike, akkó sétáljál vissza. Visszafele úton vinnyogtam a röhögéstől (sejtem, hogy nem néztek hülyének a népek), mert folyton az járt a buksimban, hogy mire én visszagyaloglok, addigra Zozó már kipihenten ül a szökőkút mellett. De nem. :D
Szerettem volna, ha van valami csillagkapu szerű képződmény arrafele, és nem kell visszasétálnom, mert kábé a bokám lefostam a fájdalomtól, de oda se neki, harcos vagyok. Visszaértem, még sehol senki (hihi). Zsír. Bekenem a csülköm. Istenem, még ilyet.
Megjönnek a többiek (Baszki, majdnem mindenki a legjobbját futotta, mocsokság). Jó-jó, mennyünk má át a rétre afterozni. Slattyogunk. Még mindig slattyogunk. Fáj. Slattyogjunk má bakker.
Leülünk, TilTomi pezsgőt locsol, mi futunk. Visszaülünk. TilTomi megint pezsgőt locsol, mi megint futunk. Viszaülünk. Isten király, nincs több pezsgő. Jééé, van süti. Adjunk a programnak, ide vele. Zsuzsi, van még? :D Nincs Zsuzsi, túlléped a 1500-at. :D Aztán 10 másodperceset játszom. 10 másodpercenként mindenkinek újra és újra bemutatkoztam. Szia, Xéni vagyok. Szia, Xéni vagyok. Szia, Xéni vagyok (Nem használtam a ctrl C+ctrl V-t!) :D 50 első randi XD
Most akkor itt csupa rettentő egészséges ember van, 86 kg nyúlkaja mellett ülök, meg egy pár karton extrudált kenyér társaságában. És akkor végre valaki felteszi a kérdést: "Jön valaki rágyújtani". Baszki, mér' kellett eddig várni. Megyek há'. :D Lesz egy dohányzó szekció. Meg egy nem dohányzó szekció. Jön Zozó a képbe. Baszki, hát illata van. Beszarok. Lefutotta a szigetkört, leizzadt, és van képe ilyen Playboy illatot árasztva oda állni mellém, mintha meg se mozdult volna egész este. :D Szia, Xéni vagyok! :D
Nóri...főzzé nekünk még, lécci lécci lécci (még most se tudom mi a lófüttyöt ittam, de marha finom volt, és valószínűleg vega, mert tele volt falevelekekkel). Nóri, főznél még nekünk? Úgy szeretüüüünk :)
TilTomi megkérdezi, hogy állok. Mondom neki nincs fütyim, úgyhogy sehogy, de ha volna, biztos jól állna. Mittomén hogy állok. Nem mérem magam hetente. Normál esetben 2 havonta. Csak azért mértem meg magam, mert Awardsra küldtem a jelentkezésem, és hát nyilván közölni kellett a pontos eredményeket (amire egyébként nem jutottam be, mer' azt mondta a TilTomi, hogy ha szeptemberig leadok még 15-20 kg-t, akkor beválogat (Vétéef? Szeptemberig 15-20-at, hát ember, augusztus eleje van, ha valaki nekem állít egy gyroshús vágó kardféleséggel, akkor esetleg, de így...)
No egyébként marha jó volt, sokat nevettünk, és a sör cicceg egyébként. Meg szuszog. Meg rottyan. Én meg vinnyogok a röhögéstől má' megint. :D
Hát őőő...Szóval. Az a buli az egészben, hogy RunTilt-en futom mindig a legszarabbakat. Lehet valami nanovírus a Margi-sziget levegőjében, vagy vagy vagy vagy akármi. Gyanús, hogy én vagyok az egyetlen a bagázsban, aki ezt így, ilyen formán tudja összealkotni. Biztos azért van, mert féregjáratokon át közlekedek egy párhuzamos valóságba, ahol lassabban megy az idő, mert közel vagyunk egy feketelyuk eseményhorizontjához. Viccet félretéve. Trappolás előtt jól felszívtam magam, mert dühös voltam (ilyenkor egyébként tök jó időket szoktam futizni), és éreztem, ha ez összejön, akkor baszott nagy időt tudok futni. De nem. :D
BenGay, én így szeretlek, két kilométerig te voltál életem szerelme. Kettő kilométer után egyszer csak megroppant a térdem, és akkor ott elhagyta egy halk sikoly a szám, mintha csak élvezném. De nem. :D Nah Xénike, akkó sétáljál vissza. Visszafele úton vinnyogtam a röhögéstől (sejtem, hogy nem néztek hülyének a népek), mert folyton az járt a buksimban, hogy mire én visszagyaloglok, addigra Zozó már kipihenten ül a szökőkút mellett. De nem. :D
Szerettem volna, ha van valami csillagkapu szerű képződmény arrafele, és nem kell visszasétálnom, mert kábé a bokám lefostam a fájdalomtól, de oda se neki, harcos vagyok. Visszaértem, még sehol senki (hihi). Zsír. Bekenem a csülköm. Istenem, még ilyet.
Megjönnek a többiek (Baszki, majdnem mindenki a legjobbját futotta, mocsokság). Jó-jó, mennyünk má át a rétre afterozni. Slattyogunk. Még mindig slattyogunk. Fáj. Slattyogjunk má bakker.
Leülünk, TilTomi pezsgőt locsol, mi futunk. Visszaülünk. TilTomi megint pezsgőt locsol, mi megint futunk. Viszaülünk. Isten király, nincs több pezsgő. Jééé, van süti. Adjunk a programnak, ide vele. Zsuzsi, van még? :D Nincs Zsuzsi, túlléped a 1500-at. :D Aztán 10 másodperceset játszom. 10 másodpercenként mindenkinek újra és újra bemutatkoztam. Szia, Xéni vagyok. Szia, Xéni vagyok. Szia, Xéni vagyok (Nem használtam a ctrl C+ctrl V-t!) :D 50 első randi XD
Most akkor itt csupa rettentő egészséges ember van, 86 kg nyúlkaja mellett ülök, meg egy pár karton extrudált kenyér társaságában. És akkor végre valaki felteszi a kérdést: "Jön valaki rágyújtani". Baszki, mér' kellett eddig várni. Megyek há'. :D Lesz egy dohányzó szekció. Meg egy nem dohányzó szekció. Jön Zozó a képbe. Baszki, hát illata van. Beszarok. Lefutotta a szigetkört, leizzadt, és van képe ilyen Playboy illatot árasztva oda állni mellém, mintha meg se mozdult volna egész este. :D Szia, Xéni vagyok! :D
Nóri...főzzé nekünk még, lécci lécci lécci (még most se tudom mi a lófüttyöt ittam, de marha finom volt, és valószínűleg vega, mert tele volt falevelekekkel). Nóri, főznél még nekünk? Úgy szeretüüüünk :)
TilTomi megkérdezi, hogy állok. Mondom neki nincs fütyim, úgyhogy sehogy, de ha volna, biztos jól állna. Mittomén hogy állok. Nem mérem magam hetente. Normál esetben 2 havonta. Csak azért mértem meg magam, mert Awardsra küldtem a jelentkezésem, és hát nyilván közölni kellett a pontos eredményeket (amire egyébként nem jutottam be, mer' azt mondta a TilTomi, hogy ha szeptemberig leadok még 15-20 kg-t, akkor beválogat (Vétéef? Szeptemberig 15-20-at, hát ember, augusztus eleje van, ha valaki nekem állít egy gyroshús vágó kardféleséggel, akkor esetleg, de így...)
No egyébként marha jó volt, sokat nevettünk, és a sör cicceg egyébként. Meg szuszog. Meg rottyan. Én meg vinnyogok a röhögéstől má' megint. :D
2012. augusztus 13., hétfő
Tilter
Holnap végre megint RunTilt. Végre megint veletek...Úgy számolom a napokat, mintha a karácsonyt várnám. Vagy a Messiást. Vagy mittomén mit :D
Érdekes ez a LifeTilt. Magával húz, magával ránt, mert ahogy TilTomi mondaná, ez egy életforma, egy közösség. Mindennél jobb érzés, mikor mind ott vagyunk, beszélgetünk, futunk, jól érezzük magunkat. Minden hónapban egyszer. Ez a mi napunk.
Ahogy Zozó mondaná, az én különbejáratú fitspiration-öm, "rommá trappoljuk magunkat". :) De hát mind tudjuk, hogy ez nem a futásról szól. Nem CSAK a futásról. Barátságok, és szerelmek születtek a LifeTilt keretében. Bárki számára érthetetlen ez az egész. Aki nincs ott. Aki nincs velünk. Egy dolog az, hogy együtt futunk, és húzzuk egymást, így döntjük meg tiltről tiltre a saját rekordjaink, és lépjük át a saját határaink. Megint egy más dolog, és talán a legjobb része, kifáradva, izzadtan leülni 30-an a rét közepére, és csak lenni. Együtt. Olyan emberek közt, akiket szeretsz, és akik ugyanazt szeretik, amit te is szeretsz. Priceless.
Érdekes ez a LifeTilt. Magával húz, magával ránt, mert ahogy TilTomi mondaná, ez egy életforma, egy közösség. Mindennél jobb érzés, mikor mind ott vagyunk, beszélgetünk, futunk, jól érezzük magunkat. Minden hónapban egyszer. Ez a mi napunk.
Ahogy Zozó mondaná, az én különbejáratú fitspiration-öm, "rommá trappoljuk magunkat". :) De hát mind tudjuk, hogy ez nem a futásról szól. Nem CSAK a futásról. Barátságok, és szerelmek születtek a LifeTilt keretében. Bárki számára érthetetlen ez az egész. Aki nincs ott. Aki nincs velünk. Egy dolog az, hogy együtt futunk, és húzzuk egymást, így döntjük meg tiltről tiltre a saját rekordjaink, és lépjük át a saját határaink. Megint egy más dolog, és talán a legjobb része, kifáradva, izzadtan leülni 30-an a rét közepére, és csak lenni. Együtt. Olyan emberek közt, akiket szeretsz, és akik ugyanazt szeretik, amit te is szeretsz. Priceless.
2012. augusztus 12., vasárnap
Impossible is nothing
"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak,
mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni
magukban az erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
Muhammad Ali
A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
Muhammad Ali
2012. augusztus 10., péntek
Fuck haters
Tipikus, és hatalmas jó példa erre egy "barátnőm", aki azt mondta, sosem fogok tudni hosszútávon csinálni egy étrendet, és sosem leszek képes pár hétnél tovább edzeni. Ez tavaly júniusban volt. Köszönöm neked. Köszönöm, hogy nem hittél bennem, és szar barát voltál, mert többek között te voltál az egyik, aki hajtott. Sosem küzdöttél igazán semmiért. Fogalmad sincs, milyen harc ez. Nem, nem veled. Önmagammal.
Mitől jobb az élet, amit én prezentálok? Elmondom neked kedvesem. Emberek vesznek körbe. Emberek, akik értik, mikor azt mondom, fájdalom. Értik, mikor azt mondom, küzdelem. Értik, mikor azt mondom, futni egy vágy, egy álom után, és hosszú, kitartó, kemény munkával elérni azt. Sok mindent értenek, amiket te nem. Tudják mi az, korán reggel, és késő este is csak edzeni, mert csak ez hajt, mert ez a nap fénypontja.
2012. augusztus 9., csütörtök
Spinning
Na, hát el vagyok határozva. Tökre. :D
Heti 4 edzést akarok tartani. Egy úszás, egy 10 km-es futás, egy lépcsőzés, meg egy spinning.
Még sosenem spinningeztem. Ma voltam először. Sógornőmmel mentem, mert ő rendszeresen jár. Azt mondta, idézném: Ez lesz életed legdurvább edzése. Sosem izzadtál még ennyit.
Öhm...Jah, akkor lássuk mit tudtok. Felkészültem lélekben az agyhalálra.
Jön a bige (mármint aki tartja az órát)...megkérdezi, vannak olyanok, akik még sosem? Na hát én tökre szűz vagyok. Mármint spinningezés terén. Elmondja, amit tudni kell. Meg hogy amikor ők kiállnak a nyeregből, nekem nem muszáj, ha nem bírom. Oké-oké, eskü betartom.
Elkezdődik az óra. Tekerünk-tekerünk. Mindenki törölgeti magát a kis cuki törcsijével. Hmm...Jó. Rendben. De mit? :D Én még nem izzadtam. Aszongya a bige, ez volt a sík, nagyon kemények vagytok, bírjátok még (mindenki fújtat, mint a víziló), csak rajtatok áll az edzésetek, meg hasonló hatalmas frázisok. És most jön a hegymenet! (Úgy harangozta be, mintha az új Batman film premierjén túl akarná harsogni a 21th Century reklámot). Nagyobb ellenállás emberek, gyerünk, bírjátok (volt egy kis Sóbert Norbee fílingje a dolognak).
Némá bazzeg, ezek kiálltak a nyeregből. Akkor a bige szerint ez az a rész, amikor ülve kéne maradnom. De hát én nem akarok, mer' az olyan unalmaaaas. :D Kiállok. Ez így megy 17 percig. Körbe nézek....mindenkiről folyik a víz, látszik rajtuk, hogy küzdenek, mint muslica a szélben, a seggükön szedik még a levegőt is. WTF? Mi bajotok van? (Itt alig hangosan felnevettem, szokás szerint) Basztikuli, hát totál vérprofiknak tűntetek az elején. Protektoros naci, cangás felső, patentos cipő, minden ami kell, és persze egy valag pénzbe kerül. Fingból vagytok, vagy mi bajotok van? :D
Erre közli a csaj, hogy most akkor üljünk le, és vegyünk vissza az ellenállásból, és most megint idéznem kell: Érzitek, ahogy lassul a pulzusotok...
Na vazze mondom, ez ennyi volt. Aztiii, hát ez...hát ez....lófasz. Má' bocsánat.
Nem akarok hazudni. A végére becsülettel szakadt rólam a víz. De...hát na...hiányoltam az izom munkát. Nem fáj semmim. Nem vagyok fáradt. Semmi bajom. :S
Ilyen kéztartás, olyan kéztartás, ilyen ellenállás, olyan ellenállás, ilyen fordulatszám, olyan fordulatszám. De jó. Vagy én vagyok kurva kemény, vagy ezek kurva gyengék. :D
Heti 4 edzést akarok tartani. Egy úszás, egy 10 km-es futás, egy lépcsőzés, meg egy spinning.
Öhm...Jah, akkor lássuk mit tudtok. Felkészültem lélekben az agyhalálra.
Jön a bige (mármint aki tartja az órát)...megkérdezi, vannak olyanok, akik még sosem? Na hát én tökre szűz vagyok. Mármint spinningezés terén. Elmondja, amit tudni kell. Meg hogy amikor ők kiállnak a nyeregből, nekem nem muszáj, ha nem bírom. Oké-oké, eskü betartom.
Elkezdődik az óra. Tekerünk-tekerünk. Mindenki törölgeti magát a kis cuki törcsijével. Hmm...Jó. Rendben. De mit? :D Én még nem izzadtam. Aszongya a bige, ez volt a sík, nagyon kemények vagytok, bírjátok még (mindenki fújtat, mint a víziló), csak rajtatok áll az edzésetek, meg hasonló hatalmas frázisok. És most jön a hegymenet! (Úgy harangozta be, mintha az új Batman film premierjén túl akarná harsogni a 21th Century reklámot). Nagyobb ellenállás emberek, gyerünk, bírjátok (volt egy kis Sóbert Norbee fílingje a dolognak).
Némá bazzeg, ezek kiálltak a nyeregből. Akkor a bige szerint ez az a rész, amikor ülve kéne maradnom. De hát én nem akarok, mer' az olyan unalmaaaas. :D Kiállok. Ez így megy 17 percig. Körbe nézek....mindenkiről folyik a víz, látszik rajtuk, hogy küzdenek, mint muslica a szélben, a seggükön szedik még a levegőt is. WTF? Mi bajotok van? (Itt alig hangosan felnevettem, szokás szerint) Basztikuli, hát totál vérprofiknak tűntetek az elején. Protektoros naci, cangás felső, patentos cipő, minden ami kell, és persze egy valag pénzbe kerül. Fingból vagytok, vagy mi bajotok van? :D
Erre közli a csaj, hogy most akkor üljünk le, és vegyünk vissza az ellenállásból, és most megint idéznem kell: Érzitek, ahogy lassul a pulzusotok...
Na vazze mondom, ez ennyi volt. Aztiii, hát ez...hát ez....lófasz. Má' bocsánat.
Nem akarok hazudni. A végére becsülettel szakadt rólam a víz. De...hát na...hiányoltam az izom munkát. Nem fáj semmim. Nem vagyok fáradt. Semmi bajom. :S
Ilyen kéztartás, olyan kéztartás, ilyen ellenállás, olyan ellenállás, ilyen fordulatszám, olyan fordulatszám. De jó. Vagy én vagyok kurva kemény, vagy ezek kurva gyengék. :D
2012. augusztus 8., szerda
You can brand your name on my butt
Lévén este finoman szólva halálomon voltam, így most osztom meg veletek a kínok kínjának történetét. :D
Na jó, azért nem. Volt már ennél sokkal-sokkal durvább edzésem, de egy lightos keddi edzésnek azért korrekt volt. Szóval, helyzet az, hogy TilTomi kirakja fészre, hogy nyilvános fenékformálós edzést tart már megint, ugyanott, ugyanakkor. Na puff, Edit hív, mondjak le mindent, húzzunk a Deák térre. Beeeng, de nagy forma, térdem kattog, fáj, minden bajom van. Sebaj, választok egyet a két edzés közül (futás, lépcsőzés), és tolom.
Zsír, ott vagyunk a Deákon, sehol senki az ég egy adta valagán. Úgy percre pontosan meg is érkeztek a popókirálynők, meg mindenki más is. Jó-jó, adjátok csajok a zsákokat, én átmegyek vele a kőműves lépcsőhöz, ti meg játszatok Forresteset a várban (Btw múlt héten 25 kilós táskákkal közlekedtek a csajok, ezen a héten már csak ici-pici lófüttyfürütty retikülöket hoztak, benne alig cuccal, ezért örök hálám...talán jövő héten már nem hoznak semmit) :D
Én megérkezek lépcsőzés helyszínére, befut az egyik lány. Befut a másik. Meg a maradék 10, vagy mittomén hányan voltunk (de jóval többen, mint múlt héten). Ühüm. Jól van csajok, fújjátok ki magatokat, aztán irány a lépcső. TilTomi kezdi az edzést. Felmegyünk egyesével. Aztán kettesével. Aztán hármasával (nem-nem, ezt az én térdem nem szereti, kettesével). Kiráááály...Nem fáj...Kapok levegőt...Leszokok a cigiről basszameg.
Na de vájá kicsilány, ósziahelló...Megjött Obi wan bácsi, a mester Belovai Kristóf személyében. WTF? Ma tényleg szopni fogunk? :D Itt már tudtam, hogy nem lesz jó vége a napnak. Állítólag jó erőben vannak a lábaim. Ezt persze én állítom. :D Már nem állítom. Bár de, talán mégis. Mert reggel gond nélkül kikeltem az ágyból, és ez mind semmi. Beszartok...A hasamban van izomlázam, meg a hátamban. Ehh, hát mi ez kérem szépen? És a csülkeimmel ki fog foglalkozni. Na ne húúúúzd. Én most azonban megkímélnélek titeket a kínos részletektől (nem is volt ilyen), és inkább linkelnék egy videót, ízelítő jelleggel, kóstolgassátok Obi wan bácsi tudományát. ;)
Az viszont tuti, hogy este úgy éreztem magam hazafele, mintha megszűnt volna a kontinuitás a fejem és a popóm között (Deszeretlekboborján), nem is beszélve a központi idegrendszeremről. :D
Szeretem ezt a z érzést. Mikor fáj mindenem. És remegnek a lábaim. Mert akkor jól csináltam.
Na jó, azért nem. Volt már ennél sokkal-sokkal durvább edzésem, de egy lightos keddi edzésnek azért korrekt volt. Szóval, helyzet az, hogy TilTomi kirakja fészre, hogy nyilvános fenékformálós edzést tart már megint, ugyanott, ugyanakkor. Na puff, Edit hív, mondjak le mindent, húzzunk a Deák térre. Beeeng, de nagy forma, térdem kattog, fáj, minden bajom van. Sebaj, választok egyet a két edzés közül (futás, lépcsőzés), és tolom.
Zsír, ott vagyunk a Deákon, sehol senki az ég egy adta valagán. Úgy percre pontosan meg is érkeztek a popókirálynők, meg mindenki más is. Jó-jó, adjátok csajok a zsákokat, én átmegyek vele a kőműves lépcsőhöz, ti meg játszatok Forresteset a várban (Btw múlt héten 25 kilós táskákkal közlekedtek a csajok, ezen a héten már csak ici-pici lófüttyfürütty retikülöket hoztak, benne alig cuccal, ezért örök hálám...talán jövő héten már nem hoznak semmit) :D
 |
| Kőműves lépcső- Én így szeretlek |
Na de vájá kicsilány, ósziahelló...Megjött Obi wan bácsi, a mester Belovai Kristóf személyében. WTF? Ma tényleg szopni fogunk? :D Itt már tudtam, hogy nem lesz jó vége a napnak. Állítólag jó erőben vannak a lábaim. Ezt persze én állítom. :D Már nem állítom. Bár de, talán mégis. Mert reggel gond nélkül kikeltem az ágyból, és ez mind semmi. Beszartok...A hasamban van izomlázam, meg a hátamban. Ehh, hát mi ez kérem szépen? És a csülkeimmel ki fog foglalkozni. Na ne húúúúzd. Én most azonban megkímélnélek titeket a kínos részletektől (nem is volt ilyen), és inkább linkelnék egy videót, ízelítő jelleggel, kóstolgassátok Obi wan bácsi tudományát. ;)
Az viszont tuti, hogy este úgy éreztem magam hazafele, mintha megszűnt volna a kontinuitás a fejem és a popóm között (Deszeretlekboborján), nem is beszélve a központi idegrendszeremről. :D
Szeretem ezt a z érzést. Mikor fáj mindenem. És remegnek a lábaim. Mert akkor jól csináltam.
2012. augusztus 6., hétfő
Zenék tornához V.
10 km playlist
(Azt hiszem a vegyes nem kifejezés erre) ;)
Blink 182- All the small things
Carly Rea Jepsen- Call me maybe
Coldplay- Paradise
Foo fighters- Best of you
Good charlotte- The anthem
Lighthouse family- Free
Lighthouse family- High
Lil Wayne ft. Bruno Mars- Mirror
Linkin park- Castle of glass
Loreen- Euphoria
Maroon 5- Payphone
Nickelback- When we stand together
One direction- What makes you beautiful
Poison- Every rose has it's thorn
Simple plan- Take my hand
Simple plan- This song saved my life
Simple plan- Untitled
Sunrise avenue- Hollywood hills
Survivor- Burning heart
The Fray- How to save a life
The Fray- You found me
The pretty reckless. Just tonight
Three days grace- Last to know
Three days grace- Gone forever
Three days grace- Never too late
U2- Beautiful day
Warren Barfield- Love is not a fight
Backstreet boys- This is us
Backstreet boys- Inconsolable
(Azt hiszem a vegyes nem kifejezés erre) ;)
Blink 182- All the small things
Carly Rea Jepsen- Call me maybe
Coldplay- Paradise
Foo fighters- Best of you
Good charlotte- The anthem
Lighthouse family- Free
Lighthouse family- High
Lil Wayne ft. Bruno Mars- Mirror
Linkin park- Castle of glass
Loreen- Euphoria
Maroon 5- Payphone
Nickelback- When we stand together
One direction- What makes you beautiful
Poison- Every rose has it's thorn
Simple plan- Take my hand
Simple plan- This song saved my life
Simple plan- Untitled
Sunrise avenue- Hollywood hills
Survivor- Burning heart
The Fray- How to save a life
The Fray- You found me
The pretty reckless. Just tonight
Three days grace- Last to know
Three days grace- Gone forever
Three days grace- Never too late
U2- Beautiful day
Warren Barfield- Love is not a fight
Backstreet boys- This is us
Backstreet boys- Inconsolable
2012. augusztus 5., vasárnap
Hollywood hills
Hát itthon vagyok, neki indultam este fél 8-kor egy nagyobb volumenű futásnak. Új playlist, karpánt nélkül (mert nem igazán terveztem ma futni), és otthon van Pesten, a futócipőmmel, és edzőruhámmal egyetemben. Sebaj. Befogtam egy rendes utcai nadrágom, aminek van zsebe. A sport fülesem sem volt itt, ez meg állandóan potyogott ki a búrámból. :D
Elindultam a szokásos útvonalon, de nem tértem le ott, ahol szoktam, mert nagyobb távot akartam teljesíteni. Mentem tovább egyenesen. Ütközésig. Aztán ott lefordultam, balra. Megint ütközésig. Aztán megint balra....De már fingom sem volt, hogy hol vagyok, besötétedett, mindenféle vadállatok rohangáltak jobbra-balra, sehol egy támpont, csak kint a pusztában. 7 km-nél tartottam, mikor hazatelefonáltam, hogy nah most azonnal tessék értem jönni, mert szar van a levesben, eltévedtem. Tipikus. :D Amíg rám találtak, 9, azaz kilenc kilométernél tartottam. 1 kibaszott kilométer hiányzott. És csak kétszer álltam meg. Basszameg...A legszomorúbb az egészben, hogy azt hiszem, még 4-5 kilométer lehetett a lábaimban...Sebaj, nem vagyok telhetetlen...Mert...még sosem futottam ennyi, soha. Btw margóra jegyzem meg, nincs két hete, hogy íngyulladással parkolópályára küldött a doki...Egyébként annyira nem fáj...annyira...na jó, hazudok, megpusztulok. XD De megérte...ez becsületbeli ügy.
Ha még nem volna elég humoros a story, mikor megállítottam a mérést Sports trackeren, elfelejtettem elmenteni, és soha többé nem is tudtam előhívni. Így hazajöttem, megcsináltam az útvonalam Google Earth-n, és most kénytelenek vagytok elhinni, hogy annyit, és olyan idő alatt futottam, mint ahogy állítom.
Tehát, results:
9 km, 1 óra 12 perc...
P.s. Láttátok ma a maratoni futást a londoni olimpián? Volt egy kínai futónő, asszem Chu volt a neve, vagy valami hasonló (ha nem ez volt, akkor se vágok eret magamon, mindegyiket így hívják valahogy ugyanis) :D. Na, a lényeg. Elég érdekes mozgása volt a csaj felsőtestének, olyan érdekesen oldalra mozgott folyamatosan, már-már táncszerűen. Kipróbáltam. Gondoltam az első kilométeren elszórakozok valamivel. Aztán tökre megtetszett. Nem fáj a hátam sem most, pedig azt 5 km után is szoktam érezni. Jó-jó, rendkívül érdekes látvány lehettem, ezt belátom, de kint a semmi közepén úgysem látja senki, én viszont baromi jól szórakoztam.
P.s.2. Ez már tényleg kezd vicces lenni, mert miközben írtam a bejegyzést, megszűnt létezni az internet kapcsolat, és csontra mindent újra kellett írnom...de buli... :D
Elindultam a szokásos útvonalon, de nem tértem le ott, ahol szoktam, mert nagyobb távot akartam teljesíteni. Mentem tovább egyenesen. Ütközésig. Aztán ott lefordultam, balra. Megint ütközésig. Aztán megint balra....De már fingom sem volt, hogy hol vagyok, besötétedett, mindenféle vadállatok rohangáltak jobbra-balra, sehol egy támpont, csak kint a pusztában. 7 km-nél tartottam, mikor hazatelefonáltam, hogy nah most azonnal tessék értem jönni, mert szar van a levesben, eltévedtem. Tipikus. :D Amíg rám találtak, 9, azaz kilenc kilométernél tartottam. 1 kibaszott kilométer hiányzott. És csak kétszer álltam meg. Basszameg...A legszomorúbb az egészben, hogy azt hiszem, még 4-5 kilométer lehetett a lábaimban...Sebaj, nem vagyok telhetetlen...Mert...még sosem futottam ennyi, soha. Btw margóra jegyzem meg, nincs két hete, hogy íngyulladással parkolópályára küldött a doki...Egyébként annyira nem fáj...annyira...na jó, hazudok, megpusztulok. XD De megérte...ez becsületbeli ügy.
Ha még nem volna elég humoros a story, mikor megállítottam a mérést Sports trackeren, elfelejtettem elmenteni, és soha többé nem is tudtam előhívni. Így hazajöttem, megcsináltam az útvonalam Google Earth-n, és most kénytelenek vagytok elhinni, hogy annyit, és olyan idő alatt futottam, mint ahogy állítom.
Tehát, results:
9 km, 1 óra 12 perc...
P.s. Láttátok ma a maratoni futást a londoni olimpián? Volt egy kínai futónő, asszem Chu volt a neve, vagy valami hasonló (ha nem ez volt, akkor se vágok eret magamon, mindegyiket így hívják valahogy ugyanis) :D. Na, a lényeg. Elég érdekes mozgása volt a csaj felsőtestének, olyan érdekesen oldalra mozgott folyamatosan, már-már táncszerűen. Kipróbáltam. Gondoltam az első kilométeren elszórakozok valamivel. Aztán tökre megtetszett. Nem fáj a hátam sem most, pedig azt 5 km után is szoktam érezni. Jó-jó, rendkívül érdekes látvány lehettem, ezt belátom, de kint a semmi közepén úgysem látja senki, én viszont baromi jól szórakoztam.
P.s.2. Ez már tényleg kezd vicces lenni, mert miközben írtam a bejegyzést, megszűnt létezni az internet kapcsolat, és csontra mindent újra kellett írnom...de buli... :D
2012. augusztus 4., szombat
That's why I love it
Futi-futi, trapp-trapp...Hiányzol...Eddig is el kellett jutni...
Pörög az agyam folyton, hogy mégis hogyan sikerült átlépnem a határt...hogyan tudtam beleszeretni...
Valamelyik délután tartottam haza munkából, ácsorgok a buszon, bámészkodok ki az ablakon...Megakadtam a szemem egy nőcin, nem azért mert, hű de jól nézett ki. Nem is azért, mert hű de szarul. Egyszerűen futott. Karpánt a felkarján, dugasz a füliben, és csak futott. Eszembe jutott, hogy régen, ha ilyet láttam, mindig olyanok jártak az eszemben, hogy "Ennek nincs jobb dolga?", "Hogy a francban bírja ilyen melegben?", "De jó neki, én sosem tudnám rászánni magam".
Kimondott-kimondatlan gondolatok tömkelege...Amikor rájössz, mennyire gyenge vagy, mert te képtelen vagy felhúzni a cipőt, és elindulni. Mindig akad jobb dolog, és különben is, megy az az izé, hogy is hívják a tévében, ma nem, majd holnap. Aztán másnap esik az eső...hááát, ilyen időben nem lehet elindulni, akkor majd holnap...Igen, igen...Azt hiszem ez a többség. Ez a hozzáállás...Szó sincs róla, hogy bort iszok, és közben a vizet papolom nektek. Nem. Én is ez voltam. Egy gyenge jellem. Mindig csak a kifogás. Folyton az zsongott körülöttem, miért ne, nem pedig az, hogy miért igen. És most mennyivel egyszerűbb minden. Pedig nálam jobban senki sem gyűlölt futni. Sosem értettem mit lehet szeretni benne...
Kellett valami...Ami hajt, ami mozgatja a lábaim, amitől folynak a kilométerek...Egy motiváció. Talán nem is az volt a motiváció, hogy fogyjak. Talán egyáltalán a sport iránti szeretetemnek nem az volt a célja, hogy fogyjak. Pusztán az, hogy más legyek. Más, mint a többi. Nem a többség. Különleges...és nem attól váltam különlegessé, hogy lefutottam 1 km-t...aztán 2-t, majd később 5-t. Nem. Attól, hogy elindultam. Felvettem a cipőmet, és kiléptem az ajtón. Ha 40 fok volt, hát 40 fokban. Ha esett az eső, hát esett. Az emberek csodálkozva kérdezik tőlem mindennap, hogyan csináltam? Hogyan váltam kitartóvá? Én pedig mindig ugyanazt tudom nekik mondani, és ez sosem változik.:
"Szenvedni fogsz. Kínlódni fogsz. Fájni fog, kegyetlenül. Gyűlölni fogod, és utálsz majd minden pillanatot, mikor rá kell jönnöd: basszus, már megint mennem kell. Aztán már nem utálod, csak szükséges rossznak látod. Mikor tizedjére indulsz el, már majdnem várod is. És tudod mi lesz a legjobb? Minden egyes futásnál átlépsz majd egy határt. Mindig egy kicsivel több fog menni. Látványos javulást tudsz elérni...napról napra...és ez önbizalmat ad majd, és magabiztosságot. Dokumentált eredményeket tudsz majd felmutatni. Aztán odajutsz, hogy sosem voltál olyan boldog, mint 4999 méternél, mert tudod, hogy már csak egy lépés választ el az 5000-től. Aztán megpróbálod lefutni még egyszer, de 1 perccel kevesebb idő alatt. Lassan kimerészkedsz a Margit-szigetre, a jobbnál jobb futók közé, és büszkén futod végig 50 perc alatt. Aztán megteszed megint, 45 perc alatt. Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem téged kergetnek, hanem te kergetsz másokat, és már a félmaratonra készülsz."
Valamelyik délután tartottam haza munkából, ácsorgok a buszon, bámészkodok ki az ablakon...Megakadtam a szemem egy nőcin, nem azért mert, hű de jól nézett ki. Nem is azért, mert hű de szarul. Egyszerűen futott. Karpánt a felkarján, dugasz a füliben, és csak futott. Eszembe jutott, hogy régen, ha ilyet láttam, mindig olyanok jártak az eszemben, hogy "Ennek nincs jobb dolga?", "Hogy a francban bírja ilyen melegben?", "De jó neki, én sosem tudnám rászánni magam".
 | |
| A tested nem akarja, hogy csináld. Amíg futsz, folyton azt súgja neked, hogy állj meg, de az elmédnek erősnek kell maradnia. Mindig messze jutsz a testedért. Meg kell tanulnod kezelni a fájdalmat...ez nem a korodról szól, nem is a diétáról. Sokkal inkább a siker utáni vágyról. |
"Szenvedni fogsz. Kínlódni fogsz. Fájni fog, kegyetlenül. Gyűlölni fogod, és utálsz majd minden pillanatot, mikor rá kell jönnöd: basszus, már megint mennem kell. Aztán már nem utálod, csak szükséges rossznak látod. Mikor tizedjére indulsz el, már majdnem várod is. És tudod mi lesz a legjobb? Minden egyes futásnál átlépsz majd egy határt. Mindig egy kicsivel több fog menni. Látványos javulást tudsz elérni...napról napra...és ez önbizalmat ad majd, és magabiztosságot. Dokumentált eredményeket tudsz majd felmutatni. Aztán odajutsz, hogy sosem voltál olyan boldog, mint 4999 méternél, mert tudod, hogy már csak egy lépés választ el az 5000-től. Aztán megpróbálod lefutni még egyszer, de 1 perccel kevesebb idő alatt. Lassan kimerészkedsz a Margit-szigetre, a jobbnál jobb futók közé, és büszkén futod végig 50 perc alatt. Aztán megteszed megint, 45 perc alatt. Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem téged kergetnek, hanem te kergetsz másokat, és már a félmaratonra készülsz."
Fighter's run
Találtam egy nagyon fasza kis versenyt, vagy franc tudja, hogy mondjam...
Fighter's run címen indítanak futásokat, de sajnos pirripócspusztakülsőn... :( Van egy kis katonai kiképzés jellege a dolognak, és azoknak nagyon tudom ajánlani, akik unják esetleg a futást, vagy monotonnak találják, mert hát lássuk be, ettől aztán tényleg izgalmas lesz. :D
Azoknak azonban, akik közelebb vannak hozzájuk, melegen ajánlom, itt van róluk egy vidi, meg egy kis bemutatkozás (forrás:http://www.fightersrun.com)
Fighter's run címen indítanak futásokat, de sajnos pirripócspusztakülsőn... :( Van egy kis katonai kiképzés jellege a dolognak, és azoknak nagyon tudom ajánlani, akik unják esetleg a futást, vagy monotonnak találják, mert hát lássuk be, ettől aztán tényleg izgalmas lesz. :D
Azoknak azonban, akik közelebb vannak hozzájuk, melegen ajánlom, itt van róluk egy vidi, meg egy kis bemutatkozás (forrás:http://www.fightersrun.com)
"A Figther's Run egy olyan újfajta sport, amely még
nem létezett eddig Közép Európában! A verseny célja, hogy tesztelje a
rugalmasságot, erőt, kitartást, a gyors döntéshozatalt váratlan és erőt
próbáló helyzetekben. Szükség lesz a józan ész mellett, minden csepp
erőre, találékonyságra és állati ösztönre, hogy teljesíteni lehessen ezt
az extrém akadálypályát!
Extrém kihívások a ma emberének!
A mi versenyeink feszegetik a mindennapi életérzés határait, ezáltal
kibillentik a versenyzőket a megszokott komfort zónájukból. A Fighter's Run verseny az átlagos hétköznapokból való kizökkentésre épül. Sokféle
versenyben vehettek részt, ami kalandos, mindenki számára elérhető és
teljesíthető. De ne tévesszen meg senkit a „teljesíthető” szó, mert ez
az esemény kihívást jelent mindenkinek egyaránt."
5 km, 22 akadály, olyanok, mint bontott autók, sártenger, jeges konténer, szöges drótok, gumi abroncsok, szal minden, ami szem-szájnak ingere.
Btw, elkezdtem agyalni, hol, és hogyan lehetne Pesten egy hasonló pályát csinálni, de még töröm a buksit...Csak a puszta edzés és szórakozás kedvéért, nem akarom én senkinek a kenyerét lenyúlni... :) Valami erdős rész betalálna, de hogy a többi akadályt honnan szerzem be...hát passz...EGYELŐRE! :D
Btw, elkezdtem agyalni, hol, és hogyan lehetne Pesten egy hasonló pályát csinálni, de még töröm a buksit...Csak a puszta edzés és szórakozás kedvéért, nem akarom én senkinek a kenyerét lenyúlni... :) Valami erdős rész betalálna, de hogy a többi akadályt honnan szerzem be...hát passz...EGYELŐRE! :D
2012. augusztus 3., péntek
My body is my weapon
My body is my weapon.
This is how I fight.
How I defend, deter, attack.
This is my weapon.
How I defeat my enemies.
How I win my war.
How I make victory mine.
This is my weapon.
This is how I fight.
A testem a fegyverem.
Ez az, ahogy én harcolok.
Ahogyan védekezek, hárítok, és támadok.
Ez az én fegyverem.
Ahogyan legyőzöm az ellenfeleim.
Ahogyan megnyerem a háborút.
Ahogyan elérem a győzelmem.
Ez az én fegyverem.
Ez az, ahogy én harcolok.
2012. augusztus 2., csütörtök
Mind the step?
Tegnap meg volt a szokásos 2,5 km-es uszi edzésem. Semmi extrém, minden a megszokott rendben, megint volt kivel versenyezni, mert egy pólós srác lubickolt a sávomban...De ez tök jó, mer' valaki mindig jön, aki hajt. :)
Este kinéztünk Edit barátnőmmel a LifeTilt-es fenékformálós csajok első, és nyilvános edzésére...Hááát, nem tartottam velük, mert én már edzés után voltam, de nem egyszerű edzést tartott nekik ez a Tomi gyerek. 4 km-t futottak, Deák térről fel a várba, aztán a Kőműves lépcsőnél még egy lightos lépcsős edzést...Ajjajj...izzadtak a csajok rendesen. :)
Tervezem, hogy este én is megyek egy lépcsős edzésre, de az a szitu, hogy felsétáltam a másodikra (!), és bekattant a térdem...Na puff, tipikus én. Mindenesetre, még estig eldöntöm, megyek-e, ha nem, akkor is lemegyek a parkba, kitörés fel a dombra, felülés, etc...Kis tréning, semmi extra...Mert valami mindig kell ;)
 |
| TilTomi |
Este kinéztünk Edit barátnőmmel a LifeTilt-es fenékformálós csajok első, és nyilvános edzésére...Hááát, nem tartottam velük, mert én már edzés után voltam, de nem egyszerű edzést tartott nekik ez a Tomi gyerek. 4 km-t futottak, Deák térről fel a várba, aztán a Kőműves lépcsőnél még egy lightos lépcsős edzést...Ajjajj...izzadtak a csajok rendesen. :)
Tervezem, hogy este én is megyek egy lépcsős edzésre, de az a szitu, hogy felsétáltam a másodikra (!), és bekattant a térdem...Na puff, tipikus én. Mindenesetre, még estig eldöntöm, megyek-e, ha nem, akkor is lemegyek a parkba, kitörés fel a dombra, felülés, etc...Kis tréning, semmi extra...Mert valami mindig kell ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)