UPDATE: KICSIT MÓDOSÍTANI KELLETT A KÉPEKEN ÉS A NEVEKEN, mert a cikk kikerülése után 5 órával már ügyvédi megkeresésünk volt. Mindenki vonja le le ebből a konklúziót... :)
Xéni sok mindent leírt tegnap a LT-vel kapcsolatban, ami
hatalmas nagy ellentmondás, bullshit, csak marketing
és még lehetne sorolni. Maximálisan igaza van
és mindenben csak megerősíteni tudom. Én nem is újabb ellentmondásokra
szeretnék most rávilágítani a cikkemben, hanem a történetemet és saját
tapasztalataimat szeretném megosztani arról, hogy milyen ember is van az
egész mozgalom mögött. Leszögezem az elején, hogy tudom, hogy egy nagy fasz
voltam, ezen lépjünk túl. Az ember a hibáiból tanul. Emellett elérkezettnek
érzem az időt, hogy színt valljak. Az nevemet eddig azért nem vállaltam, mert elég
sok ponton kapcsolódtam az oldalhoz és nem szerettem volna, ha a kedves vezetőt
vagy engem betalálnak azzal, amivel oly sokat kritizálják, hogy hosszú távon
nem megoldás és tarthatatlan az, amit ő módszernek (= kiéheztetésnek) nevez. Nem
is kertelek, kezdjünk bele.
Az én történetem tavaly májusban kezdődik, amikor
megtaláltam az blogot. Beindított bennem valamit, aminek hatására olyan
erőket mozgattam meg, ami addigi életemet teljesen átírtam.
Novemberbe a rengeteg olvasás után elkezdtem a programot.
Februárba vége.-19kg. Jipijé. Majd egy hónap szünet, én még mindig elégedetlen
vagyok. Márciusban el is kezdtem a programot, ahogy letelt az egy hónap, de az
csak erőtlen kapálózás volt. Igaz még ment le 2-3 kg így összesen -22-öt
könyvelhettem el. Azonban egy pont után, mikor megtörtem csak jöttek vissza a
kilók, teljesen lelkibeteg lettem emiatt, de ne szaladjunk ennyire előre.
Valahogy úgy hozta a sors, hogy pont a születésnapomon végre
személyesen is találkoztam Főnökkel, akinek írásai mindent beindítottak.
Innentől nevezzük Főnöknek, de szerintem mindenki tudja kiről beszélek. Féltem
az első találkozástól, de túlestem rajta. Akkor madarat lehetett volna velem
fogatni. Ma már bánom, hogy találkoztam
vele személyesen, mert onnantól kezdve minden megváltozott.
Nem szeretném túlrészletezni a dolgokat, mert nem is ez a
lényege annak, amit most írni szeretnék. Áprilisba burnout nem bírtam tovább…
evés plusz 3-4 kg, emiatt lelkiismeretfurdalás. Telt az idő valahogy egyre
többet találkoztam a Főnökkel, megismertem az embereket körülötte, valamint azt
gondoltam, hogy őt is (legalábbis azt az oldalát, amit szerette volna, hogy
lássak benne). Május végére eljutottam odáig, hogy teljesen kétségbe estem,
mert mellette nagyon nem ment a diéta, csak a mozgás. Nem tudtam, hogy hogyan
tovább, hogyan hidalhatnám át a problémámat, de tudtam, hogy segítségre van
szükségem FEJBEN, hogy tovább menjek és elérjem a célom. Mivel Főnöknek már így
is sokat köszönhettem látatlanba, kapóra jött, hogy már ismerem is az életben,
így úgy gondoltam, hogy élhetek a lehetőséggel, hogy megkérem, hogy segítsen.
Tehát megkerestem őt, hogy segítsen. Én első körben arra
gondoltam, hogy beszél a fejemmel, ad egy kis löketet és majd minden megy
tovább, egyedül, újra lazán faszán. Újra erős leszek. Elmentem és a motiváló,
észhez térítő elbeszélgetés helyett, teljesen mást kaptam, mint amire
számítottam.
Felmentem hozzá. Már maga a helyzet megalázó volt, mert ott
ültem, amíg ő annyiba se vett, hogy rám nézzen, mert végig a gép előtt ülve pakolgatta
saját maga előtte-utána képeit Paintbe (hozzáteszem 15 napos különbség volt a
képek között, de bevallása szerint nem nagy királyság és semmi büszkeség ne
töltsön el senkit, ha betart egy diétát 5 napig … mindegy hagyjuk is). A beszélgetésünk
ahelyett, hogy segített volna eddig a
pontig meg annyiban merült ki, hogy „Szerinted ez így jó? Jól nézek ki?”
önmegerősítő, egó növelő kérdéseivel traktált. Persze, hogy bólogattam, hogy
igen fasza, mert akkor még én is teljesen a hatása alatt álltam ennek az
embernek.
Amikor már kezdett kényelmetlenné válni a dolog, valahogy
kinyögtem, hogy akkor velem most mi lesz? Térjünk már a tárgyra, mert nem ezért
jöttem. Első körben megkérdezte, hogy most hetente mennyit költök edzésre.
Mondtam olyan 5-7 ezret (ma már tudom, hogy ezt csak azért kérdezte, hogy
felmérje a fizetőképességemet). Majd nemes egyszerűséggel ennyit mondott:
„Elkezdünk egy programot, amit most találtam ki és rajtad fogom tesztelni. 56
nap. Neked kedvezményes áron 40 ezer ( - kiderült, hogy ugyanezt másnak
30 000-ért adta „kedvezményesen” később), amit egybe kell odaadj. Lesz szintfelmérő, hármat edzel egyedül a
negyedik mindig velem lesz. Kapsz személyre szabott diétát, amihez kell a
vércsoportod. 4 hét után megyünk a kondiba is. Kemény lesz, de fasza!” ja, és megrebegtette
az Insanity szócskát is. (Már tudom, hogy kurvára nem tudja mi az az insanity,
ez csak olyan bűvös szóként használja, hogy az ember szája tátva maradjon,
hogy mekkora egy nagy király. :D A mai napig előszeretettel hangoztatja ezt is
a riportokba, cikkekbe, a programja leírásába. Sőt a TRX-et is, amiről egyszer
az a véleménye, hogy szar, egyszer az ,
hogy csak azok csinálják akin minimális súlyfelesleg van, de közbe meg a
program leírásába bele teszi, csak, hogy azt gondolja az ember mekkora király
és, hogy mennyi mindenhez ért. UPDATE: orvosi vizsgálat nem volt, fel nem merült egyáltalán, hogy legyen, csak úgy bumm bele.
Hát a nagy büdös lósz@rt. Isten mentsen meg
mindenkit attól, hogy ő egyszer is TRX-et használtasson egy edzésen a
programosával, mert szerintem fingja nem lenne, hogy azt hogyan kell helyesen
használni és hatalmas nagy sérülések lennének… ne de témához vissza, csak ez
mindig is felidegesített….
Amikor kijelentette, hogy megkezdünk egy programot, hogy ez
az a megoldás, amire ő gondolt a bajaimra, akkor először csak néztem, hogy „WTF?
én nem ezt akartam”, de elég jól hangzott, hogy kedvezményes és, hogy rajtam
fogja tesztelni. Még annyit kérdeztem (akkor 67 kilósan), hogy ezzel lemegyek-e
végre 60 kiló alá. Mondta, hogy le, hogy bízzak benne, hogy ő tudja, hiszen
látom az eredményeit. Kikötötte, hogy csak akkor vállal, ha abbahagyom a TRX-et
és innentől kezdve azt csinálom, amit mond.
Belementem. (Miért ne mentem volna bele… nagy kiváltságnak
tartottam, hogy velem foglalkozik). Elkezdte lapozgatni a naptárát. Mondja, hogy
4.-én kezdünk… én július 4.-éra gondoltam (akkor május vége volt). Így mondtam
neki, hogy legyen július közepe. Sound után. Mondta, hogy nem, ő júniusra
gondol.
Kétségbe estem, mert a várt pár megerősítő pozitív szó
helyett, amit gondoltam, hogy kapok, már ott tartottunk, hogy 40 ezret le akar
gombolni rólam… persze akkor még azt gondoltam, hogy de király lesz és megéri,
csak kicsit még bizonytalan voltam a gyors kezdés miatt és, hogy lélekben még
nem hangolódtam erre az egész programosdira rá. Mikor érezte, hogy határozatlan
vagyok és tiltakozok a korai kezdés ellen (államvizsga előtt voltam és
mindenféleképpen csak utána akartam egy kemény programba belemenni),
megszégyenítő módon a fejemhez vágta a következő kérdést: „Mi van, nincs
pénzed?”.
Így belementem, jövő héten megkapta a pénzt. Egyre jobban
közeledett a kezdés időpontja és nekem még diétám meg úgy semmi se volt. Már
szinte én könyörögtem érte, hogy kapjak. Majd az utolsó pillanatban, mikor már
többször tudtára hoztam, hogy most megyünk vásárolni, átdobta az étrendet
facebookon.
Na, én akkor kurva boldog voltam, hiszen végre volt saját diétám, amiről azt gondoltam, hogy csak az enyém. Elérkezett a június 4. Megkezdtük,
nagyon elszánt voltam, még kávét se ittam, mert az se volt engedélyezett. Két
hétig működött. Két hét alatt lement rólam 7 (!) kg, úgy, hogy előtte is
folyamatosan diétáztam, úgyhogy azt se lehet mondani, hogy a víz ment ki
belőlem vagy mindez a kezdeti normális gyors súlycsökkenésnek tudható be.
A programom 3. hétében hétfőn ír nekem, hogy menjek és
fussak le 16 km-ert Bo-val. Mentem. Két óra futás pipa. Hazamegyek és nehezebb
vagyok 2 kilóval. Majd 3 napig nem tudtam mozogni, fájt mindenem, de olyan
módon, ahogy előtte még soha…. ilyen fájdalmat előtte még nem éreztem. Majd a
héten, úgy, hogy tartottam a diétát feljött rám 5 kiló. Mikor találkoztam vele
a pénteki közös edzésen, csak a hasamat fogva ültem a Műcsarnok előtt, mert nem
bírtam kiegyenesedni. Rögtön látta, hogy baj van. Kérdezte is, hogy mi van.
Mondtam, hogy híztam. Egyből, hogy én biztos nem tartom a diétát. Mondom de.
Kérdezi, hogy akkor menstruálni fogok? Mondom nem. Láttam, hogy nem tudja mi
bajom, megijedt. Azt tanácsolta, hogy menjek haza és egyek egy tányér tésztát.
Hazamentem és itt megkezdődött a zaba. Nem bírtam
abbahagyni. Amit utólag nem is csodálok…Kiéheztetett csak, hogy mint egy
cirkuszi majmot mutogathasson az előtte-utána képeken.
Soha nem voltam, egy kalóriaszámoló típus, bíztam az
étrendjébe, mert úgy gondoltam, hogy tudja, hogy felelősséget kell vállaljon az
emberekért, akikkel foglalkozik. Utólag kiderült, hogy egy maximum 800 kalóriás
diétát kaptam tőle, (amibe alig volt valami szénhidrát) és így futtatott engem
hetente 6szor 6 és 10 kilométereket. Teljesen kiégtem, nem tudtam már a végén aludni
se.
Aztán elkezdtem enni. Ez nagyon megviselt, mert csak jöttek
vissza a kilók. Kértem, hogy segítsen, hogy változtassunk a diétán, mert ez így
nekem nem jó. De nem… ő ért hozzá, ő tudja.. én mit akarok változtatgatni,
akkor az már nem is fog működni. Túlságosan is manipulálva voltam ahhoz, hogy a
sarkamra álljak. Hittem akkor neki nagyon is. Nagyon jól forgatta a kártyákat.
Főnökünk mesterien ért ahhoz, hogy kitapasztalja kinek mit
kell mondani. Velem is elhitette, hogy én „más” vagyok a többinél, hogy én
„fontos” és az én szerepem létfontosságú mellette. Ezt olyan kurva jól előadta,
hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem hozzá érzelmileg is kötődni. Akkor úgy
gondoltam ezt nem tudja, de nagyon is tudta és ezt nagyon is kihasználta. Egész
nyáron kihasznált. Felajánlotta, hogy dolgozzak neki, miután egy alkalommal
pusztán jóindulatból segítettem neki pár ügyét rendezni, mert katasztrofálisan
szét volt szórva és esve. Persze belementem, mert akkor úgy gondoltam, hogy ez
milyen kiváltságos szerep és, hogy ő egy jó ember,még ha nem is mindenki látja
benne a stílusa miatt, és aki meg az ellenkezőjét mondja az téved.
A programom ekkor véget is ért, mert nem mondta, hogy mit
edzek és mit ne. Ha mondtam, hogy én még alakulni szeretnék és igenis edzünk,
nemes egyszerűséggel leoltott, hogy én mit akarok még, maximum 2-3 kg felesleg
van rajtam, nyugodjak le, mert ez több hónapos munka lenne. ÉS MÉG Ő beszél
arról, hogy soha ne add fel. Mindig jobb akarj lenni, ne elégedj meg azzal amid
van. Ez nem az a mentalitás, amit az ember egy személyi edzőtől várna, már ha
lehet őt egyáltalán ezzel a jelzővel illetni.
Elkezdtem neki dolgozni. Láttam nagyon sok dolgot mellette,
amit nem teregetnék ki, mert ez az ő dolga és én csak a saját tapasztalataimat
szeretném megosztani. De nem tudtam azonosulni rengeteg lépésével.
A lényeg az egészben, hogy tönkre tette a nyaramat. Tönkre
mentem egészségügyileg és szellemileg is, mert teljesen megviselt az, hogy
hízok (3-4 hét alatt 15 kilót) és az az érzelmi hullámvasút, amit játszott velem,
mert tudta, hogy érzelmileg kötődök hozzá (persze, hogy tudta… direkt így csinálta).
Természetesen nem kértem számon a befulladt programom miatt, nem kértem vissza
a pénzem se… legyen vele boldog… különben se adta volna vissza, mert azt
mondta, hogy visszakapom azt úgy, hogy én dolgozok neki.
Augusztusban kezdtem észrevenni, hogy akárhányszor
találkozom vele az mindig érzelmileg úgy lehúz, hogy automatikusan
bezabálok. Egy rakás fosnak, egy
hatalmas nagy nullának érzi magát mellette az ember. Képzeld csak magad bele a
következő helyzetbe. Vasárnap dél körül van, hív, hogy össze kell rakni a jövő
hetének az időbeosztását és menjek át 2 óra múlva. Én mint a hülye mindent
félredobva összeszedem a programjait, minden mást hanyagolok, csak, hogy neki
jó legyen, rögtön ugrok át hozzá és mit kapok vissza amikor odaérek?! Azt, hogy
emberileg semmibe vesz, de olyan megalázó módon, hogy még az ellenségemnek se
kívánom. Szóval átmegyek és ahelyett,
hogy elintéznénk az ő dolgait, ami az ő érdekeit szolgálja, ott ülök, mint egy
szerencsétlen és várom, hogy haladjunk már, de nem. Helyettem hallgatom, hogy
„De szép kislány van az ágyamban” és kb. malmozok megszeppenve a fotelben ülve,
amíg kihempergi magát az éppen aktuális nőjével. Ennél megalázóbbat úgy, hogy
közben meg még érzelmileg kötődök is hozzá rég éltem. Ennél rosszabbul,
jelentéktelenebbül nem éreztem magam soha, mint akkor. És ezt az űrt utána
mindig evéssel kompenzáltam.
Kezdtem érezni, hogy akárhányszor találkozom vele az lehúz,
az nekem nem jó. Már nem éreztem, hogy érzelmileg kötődnék hozzá, hogy
érdekelne, hogy mi van vele, hogy neki is jó legyen. Megszűnt a varázs. Majd
elkezdtem lemondani vele a találkákat, már nem hatott meg mi van vele. Majd
szeptember közepén bejelentettem neki, hogy nem akarok többet neki dolgozni,
sőt egyáltalán nem akarok vele többet nagyon találkozni se, mert hihetetlenül
lehúz úgy általánosságban. Ne haragudjon egy tipikus energiavámpír és az én
boldogságom ennél többet ér. Viszont, hogy ne hagyjam csak úgy a kakiban, mert
akkor még úgy gondoltam, hogy barátok lettünk, felajánlottam neki, hogy segítek
még egy kicsit távolról (telefonon, facebookon keresztül stb.). Tudtam, hogy nem
nagyon tudna mit kezdeni nélkülem, addig amíg nem jön bele, abba, amit én
csináltam helyette.
Majd egy héten belül minden megváltozott. Kiderült, hogy
miközbe nekem olyanokat írt, hogy „Béjbi légyszi segíts”, addig másoknak azt
mondta rólam, hogy én egy beteg ember vagyok, aki, ha így folytatja tovább
öngyilkos lesz és vissza fogok hízni a kezdeti súlyomra. Mérges voltam és
csalódott is egyben, mert azt hittem a barátom volt, hogy legalább okosabb
ennél, hogy ilyet hangoztasson rólam másoknak, mert a nyár folyamán minden apró
piszkos, hazug dolgát megismertem, amivel visszaélhetnék, ha az a típus lennék.
De nem, annyiban hagytam, Higgye ezt rólam, nagy ívben magasról leszarom. A
végső szakításomat ezzel a beteg emberrel az hozta meg, amikor egy szép
szombati délután kaptam egy telefont.
Egy telefont, ami több, mint egy órásra sikeredett a
hívóval. Kiderült, hogy kedves Főnökünk előnyt akar kovácsolni abból, hogy én
leléptem mellőle, és akiket eltávolított maga körül egyéb okok miatt, most
biznisz reményében vissza akar csalogatni azzal a szöveggel, hogy csakis
kizárólag azért rakta ki és távolította el őket a közösségből, mert én azt
mondtam. Mindent az én hatásomra csinált. Én befolyásoltam, mert azt mondtam
róluk, hogy negatív emberek, akik bomlasztják a közösséget. Szó mi szó, amíg a
hatása alatt voltam az embernek valóban nem értettem, hogy miért vannak a Főnök
mellett, ha negatív véleménnyel vannak róla. És igen, volt hogy én is azon a véleményen
álltam, ahol a Ő, azt gondolva, hogy nem jó emberek, mert hogy képzelik, hogy
nem hisznek benne. Ezt ma már nagyon sajnálom, és igyekeztem, akivel csak
tudtam rendezni a viszonyom. Viszont soha nem mondtam, hogy valakit el kéne
távolítani. Engem is manipulál. Mindennel egyet értettem. Még azzal is, ami
egyébként az én értékeimmel és elveimmel gyökeresen szembe ment. És ez az, ami
rémisztő…. hogyha engem okos lány létemre így tudott manipulálni, akkor bele se
merek gondolni, hogy azokkal mi lesz, akiket kevesebb sütnivalóval áldotta meg a jó isten.
Mikor kiderült már számomra is, hogy egy aljadék, hogy
tipikusan az az ember akire azt mondják, hogy „oda szarik, ahol etetik”, akiben
a jó szándék halvány szikrája sincs meg, elhatároztam, hogy nem hagyom
annyiban. Végleg szakítok ezzel az egésszel és, hogy végre valamiből ne jól
jöjjön ki, visszakérem a programra befizetett pénzemből 30 ezret, mert nem
tudtam lenyelni, hogy átvágott.
A programomról röviden: Összesen 4-et edzettünk, 4 futás 7
hét alatt – 7 hét után mondtam neki, hogy „köszi szépen, elég” volt, amikor már
én könyörögtem neki, hogy mondja, hogy mit edzek, mennyit fussak vagy akármi.
Kiderült, hogy a diétám se volt személyre szabott, hanem egy az egybe elküldte
az egyik S*l*i*m lányét. Lelkileg tönkre tett, 15 kilót visszaszedtem, a hajam
elkezdett hullani a stressztől és a hirtelen súlyingadozástól. Persze én voltam
a hibás, a gyenge fos, aki zabál. Ő mossa kezeit. Én kompenzálok azzal, hogy
zabálok. Evészavaros jelzőkkel is illetett, és mint utólag kiderült egy beteg
embernek tartott. És még ő akarja megreformálni az iskolai étkeztetést. Ha
egyszer gyerekem lesz a közelébe nem engedném egy ilyen embernek mint ő.
Csak, hogy ne a levegőbe beszéljek egy kép. (Igen, akkor még a reakciómból látszik, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Én hülye, idióta... no comment)
SAJNOS MÓDOSÍTANI KELLETT A KÉPEN, hogy azt ügyvéd örüljön, de szerintem így is lejön a lényeg.
Szeptember 24.-án odamentem, ahol tudtam, hogy ott lesz. Ő
nem sejtett semmit, még jófejkedett is az elején velem, amíg nem tudta mit
akarok. Aztán közöltem vele, hogy egy velejéig romlott ember, akinek senki és
semmi se szent. Hogy nem gondoltam volna, hogy engem is képes bemocskolni, aki
mindig emberien állt hozzá és fair volt. Közöltem, hogy mivel négyszer
edzettünk, diétát úgy veszem, hogy nem kaptam, ezért adjon vissza 30 ezret,
mert azt, hogy futottunk 4szer a városba alkalmanként nem ér meg nekem
2500ft-nál többet.
Persze nem akarta odaadni, megrebegtettem előtte a bűvös
szót, hogy NAV és egyből hozzám vágta a pénzt. De még mellette közölte, hogyhogy
akkor én meg adjak neki 100 000 forintot. Kiröhögtem és megkérdeztem, hogy
ugyan miért is? Mert az ő segítségével fogytam 20 kilót. Az ő blogjától. Ismét
kinevettem és megmondtam neki, hogy akkor kérjen mindenkitől ezentúl pénzt is,
aki hálából referencia képet küld neki, hogy igazolja a szaros „módszerét”.
Úgyhogy mindenki vigyázzon. Így küldjetek neki képet, mert még képes és
viszonzásul küld egy csekket. Én is küldtem neki még amikor hittem benne képet
és kapott a kiéheztetős programom során is tőlem. Amit ki is tett.
Tessék lássék (és igen, ezt kitehetem kisatírozás nélkül, mert ezen én vagyok!!!)
Majd egy bejegyzésem a saját blogomból, amit a megkérdezésem
nélkül lemásolt (május 1.), de persze nagyon nem tiltakoztam, mert akkor azt
gondoltam, hogy ez mekkora nagy megtiszteltetés.
El is sírtam magamat, nem is egyszer.... de nem az örömtől, hanem azért, mert úgy kicsinált.
Ja igen, és a NL cikk, aminek kb. az 50%-a már nem is az "enyém", mert az újságírónk szépen átírta, amit írtam, mert nem
fért bele a megadott karakterszámba (de ilyenkor még azért, pozitívan álltam a mozgalomhoz) és kurvára meg nem kérdezett arról, hogy akarok-e szerepelni benne,
hanem egyszerűen csak kiadta a számomat az újságírónak. (Hozzátenném, hogy
amikor megtudta, hogy fotózni fognak és nem elegek azok a képek, amiket mi
küldtünk, akkor érdekes módon újra hívott, hogy menjek vele edzeni, futni…
persze, mert híztam ugye, és hogy nézek majd ki a képeken. Lebukott volna.)
Eredménye a programnak és annak, hogy „szerencsém volt”
megismerni kedves Főnökünket: kiölte belőlem, ami eddig hajtott. Teljesen
megbetegítette a lelkem (bevallom szakemberhez is elmentem mindezt 15000 ft per
óráért, aki kikúrálja belőlem, hogy innentől ne MINDEN egyes
mozdulatomat, tettemet a súlyom aktuális állása határozza meg, mert azt kurvára
bele tudja verni az emberbe, hogy annál kevesebbet érsz, minél több kiló vagy.
Kedvencem az a nézete, hogy egy nő 60 kilogramm felett nem is nő).– erről is tudott, mert mondtam neki. Reakció: hülye vagyok… közbe ő
tett tönkre… ez a beteg ember.)
Ma már tudom, hogy nincs joga leminősíteni, se engem se senkit….mert
ezerszer többre vagyok képes és tízezerszer több kitartásom van, mint neki
valaha is lesz. Egy akaratgyenge, velejéig romlott ember, aki 5 km-t is, ha le
tud futni, a seggén veszi utána a levegőt. Mellette meg osztja a népet, hogy
nem nagy teljesítmény az, ha 5 napig tartja a diétát, míg ő két baklava között
írja a bejegyzéseit. Ráadásul azok a bejegyzések… minőségileg egy hulladék
szarok már, semmi motiváló nincs benne, csak pálcát tör mindenki felett. Egyik
nap az anyákon, másik nap a férfiakon ( a „perspektíválatlan faszokon”),
harmadik nap a nőkön van a hangsúly… éppen amilyen kedve van. Bejegyzéseit
egyáltalán nem a jó szándék vezérli vagy esetleg azért, mert jót szeretne
tenni. Akkor miről is beszélünk?! Itt minden a lájkok számában és forintban mérendő.
Ráadásul rengeteg ellentmondással. Nem érdemli meg, hogy valakit jót tegyen
vele… egyedül fog maradni, még ha olyan sokan is veszik körül még most körül.
Minden egyes szava meg van tervezve, manipuláció az egész.
Én szó szerint sugárba hányok már attól, amit ír. Mérges vagyok, de legfőképpen
magamra, mert hagytam, hogy manipuláljon. Merő ellentmondás az egész, üres
szavak, csak illúzió. Nem gondoltam volna, hogy ilyen véleménnyel leszek róla
még a nyár elején.
Én csakis egy dolgot köszönök neki. Hogy megismerhettem
azokat az embereket, akikkel napi szinten kommunikálok, akik valóban biztatnak
és segítenek.
LT-s időszakomat ezzel az üzenettel zártam:
amihez még annyit üzennék Neked kedves Főnök, ha olvasod, hogyha bármivel is mernél a továbbiakban támadni, ellenem beszélni, én több mindent elő tudok húzni a tarsolyomból ellened. Így gondold meg és ennek tudatában próbálkozz. Én nem akartam, hogy idáig eljussunk. Csakis magadnak köszönheted. Örülj neki, hogy eddig megúsztad és tudtál fürödni az eredményeimmel a sikerben, mert kurvára semmi munkád nem volt azon kívül benne, hogy olvastam a bejegyzéseid. Te csak minden tönkretettél. Azonban büszke vagyok magamra, hogy kinyílt a szemem, felálltam, nem adtam fel és újra csinálom úgy, ahogy nekem jó. Neked erre soha nem lesz elég erőd kedves Főnök.
