Changes

Szép reggelt kedvesek!
Asszem elmondhatom, hogy ez a blog még életében nem nézett ki annyiféleképpen, mint az elmúlt két napban. Kerestem, kutattam a megfelelő skint rá. Átalakítottam vagy 15x, de valahogy mindig mikor megnyitottam a kész művet, az NEKEM nem a Tedwy volt. Kötődök valahogy ehhez a fekete-kék designhoz, és ehhez a bigéhez is itt jobb oldalt. Ne kérdezzétek miért. Ez a design, ami most látható, akkor készült a bloghoz, amikor elkezdtük a Deadline Challenget. Ha azt mondom, hogy ezt a challenget finoman szólva is befejezetlennek tekintem, akkor nem hazudok. Nem, persze, hogy nem fejeztem be. Ígértem nektek és magamnak valamit, amit tűzön-vízen át fogok vinni, és teljesíteni fogom. Talán ezért nem akarom megváltoztatni a designt sem, mert számomra ez olyan, mintha feladnám, és csendben megpróbálnám eltüntetni a süllyesztőben. Nem tudom a csajok hogy vannak ezzel a kérdéssel, azt hiszem, hogy azt elmondhatom, hogy ők sem a várt eredményeket érték el, és ők is rajtavannak az ügyön, hogy ezen változtassanak. Az alapvető probléma talán a Deadline-al volt, nem is igazán a Challenge-el. Teljesen felesleges volt ilyen rövid határidővel ilyen nagy célokat kitűzni. Az első 25 kg-t kábé 1 év alatt adtam le. És akkor mindennap nyugodt volt a lelkiismeretem. Ahogy most is, hogy leírtam ezt nektek. Nem nevezném bukásnak, azt semmiképp sem. Inkább tanulópénznek. De! (és itt jön az aktualitás)

Lassan egy hete folyik az új program, számomra legalábbis. És őszintén napról-napra jobban érzem magam. Az eddigi nem-evés probléma helyett új probléma merült fel...Állandóan ennék. Ebből kifolyólag gyakran előfordul, hogy a napi 5 étkezésemre szánt adagot valamiképpen 6-ra osztom el, hogy többször ehessek, mert folyamatosan ennék, rágnék, és éhes vagyok. :D Az első két napban a hirtelen szénhidrát megvonás kissé bezavart a buksiba, ettől függetlenül jól éreztem magam akkor is. Elvonás most már nincs, csak élvezet. Egy 0 %-os joghurtot is képes vagyok úgy enni, mintha egy tepsi sütit raknátok elém, a kedvenc meggyes fajtából. Juhú!

Bizonyíték: 3 szelet sonka, 3 szelet sajt, 2 tojás, és negyed paprika is tud soknak tűnni :)

Nagyon hiányzik viszont a futás, de a tükörjég az lightos megfogalmazás erre, ami itt van. Érzékeltetném: a kocsi szélvédőjéről nem tudtam levakarni a jeget, kínomban már azon gondolkoztam, hogy lehelgetni fogom. Ezenkívül a kocsiba se jutok be, mert befagynak az ajtók. Innentől kezdve azon csodálkoznék, ha be is jutnék, ha egyáltalán elindulna...Szóval nincs futi, mert úgy törnek a csontjaim, mint a perec. Séta-fika, az viszont minden este van. Tegnap azon tanakodtam séta közben, hogy hogy a pékbe tudtam én eddig thermo ruha nélkül létezni, mert hogy még abban is jégcsapok lógtak a seggemből is. A velocipőm is totál használhatatlan, mert úgy csúszkál, hogy a városligeti pályára simán elmehetnék benne korizni, nem kéne bérelni. Sícsizma rulez! :)
Ez a helyzet most. Elvagyok, mint a befőtt, és azt hiszem ez a legjobb, amit tehetek. Ha visszaemlékeztek deadline elejére, mindig napi tervezőt kellett írnom, hogy ne felejtsek enni/inni, amit persze a tervező ellenére is elfelejtettem. Gőzöm sincs most mi változott, de valahogy a testem jelez, hogy eltelt 2-3 óra, enni kéne. Nincs görcs, nincs hajtás, élvezet van. :)
Tetszik ez a szopóroller :)