2012. december 26., szerda

Finally it's over

Éééés végre vége. Még egy ilyen fos karácsonyt mint ez, elképzelni sem tudtam volna, nem hogy megélni. Nulla meghittség, nulla hangulat, nulla nulla nulla minden. Pfej, okádás volt. Hálát adok a jó Istennek, hogy egyszer minden véget ér, valamilyen formában.

Viszont az edzések jók voltak. A legjobb a szentestei. Priceless, mikor sétálsz a játszó felé, elsétálsz házak mellett, az ablakokból fény szűrődik ki, sok helyen látod, ahogy a családok körbe ülik az asztalt, mosolyognak, jól érzik magukat, az adventi lámpák világítanak. Te meg mész edzeni. Karácsonyi vacsi csókolom sehol sincs. És elgondolkozol rajta, hogy valaha, réges régen neked is volt ilyen karácsonyod. Mikor még volt rendes családod (vagy legalább ebben a tévhitben éltél), és minden szánsájn heppinek tűnt. Amikor még elég volt, ha egy általad készített ajándékot adtál a számodra fontos embereknek, és nem küldtek el az anyádba egy több százezressel. Sebaj. Az edzés, über brutál mega hiper szuper jó volt. 3 centis tükörjég, jéggé fagyott térdig érő hó...De mint a videóban is elmondtam, nincsenek kifogások. Ha edzés nap van, akkor edzés nap van, és kész pássz.
Kicsit jó volt kiszakadni a valóságból, mert hát valójában erről szólnak jó ideje az edzéseim. Elszakadni, eltűnni, magammal lenni (Gollam-Szméagol, az meg van?).
24-én csak halucit halucit ettem, jó kislány voltam. 25-én leszaladt egy kis sajtos pogi, mer' a világért nem fényezném magam, de azt kurva jót tudok csinálni. Mai menü aszalt szilvás pulykamell római tálban, krumplipürével. Ettem. Kétszer. Rögtön egymás után. Basztam az alkotmányra. Ennyi jár, és viszonlágytojás.
Szal az igazat megvallva, mondhatjuk úgy, hogy vakargattam a méterest, olvasgattam, elvoltam, kutyiztam, edze(ge)ttem, és nem zabáltam magam rosszullétig (ezt mondjuk magam sem hittem, hogy megoldom, de lőn).
Lényeg a lényeg, holnap már rendes hétköznap van, szervusztok ünnepek, remélem legalább 363 napig nem találkozunk, mert nem vagytok ínyemre, pretty sorry. Még ezt a szilveszter genyaságot túl kell élni példának okádék. De az is lehet, hogy lightosan belealszom magam 2013-ba. Talán ünneprontó vagyok. Magam sem tudom. De mégis mi a kis faszomat is kell ünnepelni?! Költői kérdés volt, ne válaszoljatok. :D
Remélem azért nektek jól teltek az ünnepek, akinek meg kellett szülnie, az megszült, akinek edzenie kellett az edzett, akinek...nah jó, hagyjuk. :D

6 megjegyzés:

  1. Nehéz nekem ezt nem szülői szemmel olvasni, nem is sikerült... igaz az enyémek még kicsik, nem felnőttek, de belegondolva ha felnőttként így nyilatkoznának a közös karácsonyunkról kudarcként élném meg, a saját kudarcomként, mint szülő. Mentségünkre legyen írva, nehéz ám ezt jól csinálni, ez kiderült számomra is az elmúlt pár évből... Kár ezért, kár az ünnepért... valahol elveszett a lényeg... Na majd az új év :) sok szerencsét és vidámabb sorokat :)

    VálaszTörlés
  2. Látszat ünnep egy látszat világban. Vége van, lezárult, idén is, jönnek a vidámabb sorok. :) :*

    VálaszTörlés
  3. Ciklonnal tudok egyetérteni totálisan! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóóó, köszönöm :) Mindjárt elpirulok! :)))

      Törlés
  4. Kívánok neked boldogabb karácsonyokat a jövőre!

    "akinek meg kellett szülnie, az megszült" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj de örülöööök! Gondoltam rád sokat! :)

      Törlés

About