Jut the way it is

Következő etap a harmadik gyakorlat, a húzódzkodás. Kis millió hálivúdi múviból nyomathatnék részleteket...Nekem van egy kiemelkedő mégis...Jason Statham a Halálfutamban... A nyálad csorog, az állad leesik, és pár pillanatra talán szerelmes is leszel...

No igen...miről álmodik a lány. :)

I'm lucky...I have a passion...

Újra és újra rá kell jönnöm, jó úton vagyok. Úgy értem, kis millió szenvedélyt válaszhattam volna, sakkozhatnék, pókerezhetnék, kertészkedhetnék....De én ezt választottam. Az izzadságot, a fájdalmat, a sikert, az eredményeket...

Mindig azon gondolkodtam, mi értelme van a létezésünknek...Több, mint egy éve előttem van a létezés értelme, és észre sem vettem. EZ a létezés értelme kérem szépen. Az én létezésemé. Minden áldott pillanat, amit ezzel töltök, értelmet ad mindennek. Amikor felhúzom a futócipőm. Amikor kilépek az ajtón, bedugom a fülest, és elindulok a vakvilágba. Mikor felhúzom a kesztyűm, és a súly után nyúlok. Mikor átöltözök, és elindulok edzeni. Mikor átszellemülök, és valami igazán nagyot teszek, amit soha előtte még nem tettem. Mikor átlépem a határaim.

It pays off

Mindannyiunknak tudnia kéne, milyen lábazni. Úgy értem, az volna a normális, hogy mind tudjuk. Mindenki, és ebbe duplán beleértem a testépítőket, méltatlanul elhanyagolja a láb edzését. Pedig hát nincs annál nevetségesebb, mint egy szanaszét gyúrt faszi pipaszár lábakkal. És kis millió példát lehetne erre mondani. Kockahas, brutál bicepsz, vállak, hát, tricepsz, ez a trendi. Aztán hogy alul hogy néz ki, az már tök nyolc.
Nah már most, a Fegyencedzés szerint, a felsővégtagok minden mozgása a lábakon keresztül közvetített erőkre támaszkodik. A guggolás, ha lehet így mondani, dinamikusan megdolgoztatja az alsó test minden izmát.

A teljes mozgástartomány minden izmot azonos mértékben fejleszt. Mit takar a teljes mozgástartomány? Ha a comhajlító izmaid a vádlid érintik, akkor tekinthető teljesnek egy guggolás. Ha térdproblémákkal küzködsz, akkor a teljes mozgás végrehajtása esetleg gondot okozhat, de amennyiben betartod a szinteket, mire olyan fokozatra érsz, ahol fájó volna a mozgás, annyira megerősödnek az izmaid, hogy már nem okozhat gondot a gyakorlatsor elvégzése.
Megint hangsúlyozzuk, hogy nem lendületből guggolunk. Mikor lent vagy, 1-2 másodpercre tartsd meg a mozdulatot, hogy a kizárd az egyenletből a lendület tényezőt.
A guggolás 10 lépése így néz ki:

1. Guggolás gyertyaállásban (Cél: 3x50)
2. Bicska guggolás (Cél: 3x40)
3. Guggolás támasszal (Cél: 3x30)
4. Fél guggolás (Cél: 2x50)
5. Teljes guggolás (Cél: 2x30)
6. Guggolás zárt lábbal (Cél: 2x20)
7. Felemás guggolás labdával (Cél: 2x20)
8. Fél egylábas guggolás (Cél: 2x20)
9. Egylábas guggolás támasszal (Cél: 2x20)
10. Egylábas guggolás (Legvégső próba: 2x50)

Megint egy kis vidi:

Every damn day just do it

Minél többet olvasom a könyvet, annál jobban beleszeretek ebbe a saját testsúllyal edzés dologba. Alátámasztható, és hiteles, és őszintén vonzó az, amilyen eredményeket el lehet vele érni. Nem szaporítom a szót, folytatásos sorozat jelleggel igyekszem lekapirgálni a könyvből a sallangot, és a lényeget lehozni nektek.
Az első rész a könyvben, amit már megosztottam veletek, egy bevezető/felvezető jellegű iromány. A második részben kezdi a faszi részletezni a lényeget.

Fegyencedzés- A fekvőtámasz

Vannak alapvető szabályok, vagy inkább úgy mondanám, jó tanácsok, amiket esetleg érdemes megfogadni. Ezek nagyjából így néznek ki:

A továbbiakban ír a könyv a sebességről, mint fontos tényezőről. Erre azt hihetné a laikus, hogy ez abszolút nem lényeges, a fekvő az csak fekvő, és pont. De nem...Igyekszem köznyelvire fordítani a dolgot. Gondolj bele, hogyha egy mozgásformát csinálsz, legyen az bármilyen, akárcsak lapátolás, ha a sebességet fokozod, tehát mondjuk a példa esetében gyorsabban lapátolsz, azt azért teszed, mert úgy könnyebbnek érzed. És miért érzed könnyebbnek? Rohadt egyszerű a válasz, mert így tényleg könnyebb. Ugyanis itt már elsődlegesen nem erőből, hanem lendületből melózol, aminek hát lássuk be, nyilván elenyészőbb a hatása. Ezen oknál fogva a legbarátibb megoldás, ha igyekszel felvenni egy egyenletes tempót.
Kövi. Faszikám azt írja, előnyös lehet beszerezni egy kosárlabdát, meg egy baseball labdát, de az sem tragédia, ha nincs rá lehetőség, ez esetben az egyiket helyettesítheted mondjuk 3 téglával, a másikat 1-el.
Jó tanácsok kövi fejezet. Hogyan tartsam a praclim kérdés. Ez mondjuk az én esetemben totál lényegtelen szempont, mert én mindig tenyéren támaszkodom, és emberünk is ezt javasolja (nem ujjakon, bütykökön, ésatöbbi, ésatöbbi).
Mint említettem, minden alapgyakorlat 10 lépésre van osztva. A fekvőtámasz 10 lépése a következő képpen alakul:

1. Fekvőtámasz falnál (Cél: 3x50)
2. Fekvőtámasz előredőlve (Cél: 3x40)
3. Fekvőtámasz térdelve (Cél: 3x30)
4. Fél fekvőtámasz (Cél: 2x25)
5. Teljes fekvőtámasz (Cél: 2x20)
6. Fekvőtámasz szűk kéztartással (Cél: 2x20)
7. Felemás fekvőtámasz labdával (Cél: 2x20)
8. Fél egykezes fekvőtámasz (Cél: 2x20)
9. Emelőkaros fekvőtámasz labdával (Cél: 2x20)
10. Egykezes fekvőtámasz (Legvégső próba: 100 ismétlés)

A szinteken, ha elérted a kitűzött célt, és már úgy érzed, megy több is, tovább léphetsz egy szintet. Kicsit társasjáték feelingje van a dolognak. :)
Megint egy mondat a fejezetből, amit kiragadnék:

"A tökéletesség út, nem pedig végcél"

A folytatásban minden szintet részletesen átfogok venni, és természetesen jönnek a tapasztalatok is. Ezenkívül van még 5 alapgyakorlatunk, úgyhogy most kicsit úgy érzem, ez egy neverending sorozat lesz. :)

Végül pedig zárásnak, egy vidi, és néhány kép olyanokról, akik saját testsúllyal edzenek, és nem konditeremben kapálták magukra az izmot. 

Ők a Bar Brothers, egyszer, régebben már írtam róluk. Egy csapat srác, aki a calisthenicel érte el azt, ahogy kinéznek, és basszus, kibaszott jól néznek ki.

Lazar Novovic, a Bar Brothers tagja

Whole world is a gym. Some call it an obsession. I call it a lifestyle. ♥

Lazar, még mindig. Asszem kicsit beleszerettem a csókába.

Every damn day just do it...

A tested fogságában- Fegyencedzés

Kedves Alexq, neked ajánlom ezt a bejegyzést, mert a veled való eszmecsere vezetett az alábbi sorokhoz. :) És csak a Te kedvedért, Curva Sud Ungheria! :D
Elolvastam egy könyvet, biztosan sokan hallottatok már róla. Fegyencedzés. Nagyon sok mindent valós problémának tartok, amit leír a faszi, a testépítésről, mint olyanról. Sorolhatnám reggelig...Egy mondat azonban nagyon megfogott, ezt schmittelem is nektek:

"Menj be egy durvább edzőterembe, és látni fogod az emelőket befáslizott csuklóval és térddel, a hátukat a legújabb technológiával készült övvel védik és stabilizáló kötést használnak a könyökükre. Az öltöző mentolos bedörzsölő krémektől, és fájdalomcsillapító olajoktól bűzlik- és mindezek célja a fájdalom kordában tartása. Az ízületi problémák a testépítők állandó társai."

Mikor olvastam, a szemem elé kúszott a kép az edzős polcomról,  ahol ott figyel a térdbandázs, a csuklószorító, a Ben Gay, a Perskindol, a porcképző. Aztán elgondolkodtam, hogy ez normális? Ennek így vele kell járnia? Mármint hogy az helyes, és jó út, hogy tönkrevágod magad, de egy egészséges fekvőtámaszt nem tudsz megcsinálni?
Kötött izomzatok, fájó ízületek. Nem. Ez nem helyes.
Nah, amiket olvastam, az így kábé ezt mind felborítja. És rohadtul igaza van. Én pld. nem tudok fekvőtmaszozni. Két kézen sem. Nem hogy egyen. És akkor most ez így sorolhatnám, megint, de nem. Felkeltette az érdeklődésem, és ha valami felkelti az érdeklődésem, akkor általában semmi sem tart vissza attól, hogy kielégítsem a kíváncsiságom. :) Nincs vesztenivaló, kipróbálom, és lefogom nektek írni, mit és hogyan, és merre, és hány méter, és különben is meg egyébként is. :) Challenge miatt muszáj vagyok terembe járni, december 8-ig biztosan, tehát a kettő MOST nem fogja kizárni egymást.
A lényeg: A rendszer hat alapgyakorlatból indul ki. A hat alapgyakorlat 10 kisebb gyakorlatra van bontva. Nincs az az Isten, hogy mindent leírjak, kimásoljak a könyvből, úgyhogy a print screen jó barátom, nesze tessék:

Nah, ezek a hatosok. Amik tizesekre vannak bontva, nehézségi sorrendben. Tehát a legkönnyebb gyakorlattal fogod kezdeni, és 10 lépés során eljutsz valami katarzis féléig. :)

A 10. lépések a csúcsgyakorlatok, a mesterlépések. Ez a szint, a katarzis, amit el kell érni. Idővel. :P

AZ EGYETLEN CÉL A MESETERLÉPÉSEK TÖKÉLETES ELSAJÁTÍTÁSA!

Kezdésnek, és fejtágításnak ennyit. Azt azonban előre leszögezném, hogy ha egyszer, valaha képes leszek egykezes húzódzkodásra, akkor....nem tom....találjatok ki valamit, amit megfogadhatok addigra. :P

Tehát a folytatásban:

A 10 lépések

Az edzésterv

A tapasztalataim

Talán néha még videjót is kaptok majd tőlem. ;) Talán!

Csók-pusz,

Ciklon/Xéni

Mindfuck

Cseppnyi humor az élet :D

Ez van, amikor két nő összeszalad. Don't fos kérem szépen... XD
Kicsit "Pont kakaót?!" feelingje van a dolognak. :D

DC- Goal: Half-marathon

Jó reggelt kedvesek!
Gyorsan helyzetjelentek, aztán futi-futi a kondiba újabb öngyilkosságot elkövetni. Jelentem, ez az izomláz, ami lassan az egész testemben vírusként terjed, cseppet sem funny. :D Valahogy nem természetes a mosolyom. Kicsit mintha szopóágon lennék edzés ügyileg, de nem hagyom magam . :D
Btw...Ha már edzés...Megint sokat futi-futizok, csodásan indulnak a napok, így, hogy minden reggel elindulok futva megnézni a világot, meg a (basszamegnemlétező) napfelkeltét.
Bazzeg, ezen beszartok. Ez a sunrise running ötlet onnan jött kérem szépen, hogy Diusom elment sunrise runningolni, és posztolt egy csudi-csudi szép képet a napfelkeltéről. Nah mondom akkor én is elgaloppozok megnézni. Erre mit kapok? Nah mit? Hát ezt:

Napfelkelte Diánál a határban, napfelkelte nálunk a határban. Kibaszás. Pont. :D
És ha már edzés, és ha már futiii, akkor jelentem, Bakti Zoltán nagyágyú futiiiizó, és maratonista blogján találtam egy baszom jó futás edzésterv gyártót. ;)
Here van:
http://my.asics.co.uk
Nah kérem szépen, én itten tökre beállítottam, hogy félmaratonra készülök, mert mindig van hova fejlődni, és csak a poén kedvéért a beállításokban, mikor kérdezte, azt kamukéróztam, hogy kezdő futó vagyok, azaz Less than 20 minutes tudok futni. Jól átvertem, mi?! :D Igazság szerint rohadtul érdekelt, hogy milyen totál kezdő szintről felépíteni a félmaratont. Így az első hónapban van egy ilyen Pre-Condition rész, egyfajta bemelegítés, 2-5 km-eket kell futni, 9:50-es km körökkel (:D). Elleszek mint a befőtt. Kisanyáááám, félmaratont fogok futni! A program szerint március 24-én. :D Jó, há' még nem most van, de szép lassan, ízület kímélve, békés harcos útja jelleggel. :)
Nah aztán, kövi.

 Van ez a játék....
Nem, nincs semmilyen játék, nem gyilkolászásra kell gondolni. Jön a tél. Meg a baszom hideg. És ez a baszom futiii tervező még december 25-re is tett be nekem futást. És félek belém fog fagyni a szar. De ha az ember kitűz maga elé egy célt, akkor az szent és sérthetetlen, és igenis meg kell csinálni, és pont. Szóval ideje volna réteges sport felszerelést szerezni. Na már most ez a sityak itt a sorok felett marha praktikusnak tűnik, mert egy részt be se látni, meg ki se látni (:D), másrészt meg tökre védve van az arcberendezésem. Nem mellesleg pedig meccsekre is tök jó lenne huligánkodni, mert aztán már tökre beazonosíthatatlan lenne az ember fia/lánya.
Egyébként, kicsit eltérve a tárgytól, ez a szakdolgozat írás MINDFUCK. A hajam tépem. (lehet, hogy ezért is praktikus volna a sityak?).
Ma, vagy holnap eltolom a biciklit Pestre, mert vasárnap suli van, meg este meccs is. És mert különben is, néha otthon is kell lenni. ;) Ki jön velem edzeni? Hmm? :D Majd Kisbogár el lesz rángatva....tökre....de ezt még ő sem tudja. :D Ne mondjátok meg neki! Psszt! (ez az igazi mindfuck, mikor Elektra elől elakarom titkolni, hogy elakarom hívni hétvégére edzeni, és ezt persze megosztom a blogban, ahova ő is ír) :D
Megint túlpörögtem magam, le is lépek, kihasználom a helyzetet, és szétgyúrom magam. És és és és és már csak 42 nap Brutal Challenge-ig, és felkészülési hajrá, és bassza meg segítsetek, mer' már most vacog a fogam! :D

20000

Bőven túl a 20000-en. :)
Nem ragozom nagyon túl a dolgot, ismét csak megköszönni szeretném, és viszonzásul ígérem, még rengeteg kacagtató bejegyzést várhattok tőlem/tőlünk.
Azoknak, aki újonnan keveredtek ide:
A Tedwy egy átalakulásról szóló blog. A kezdetek kezdetén egyedül rólam szólt, de a Deadline Challenge keretében két társszerzővel bővült az oldal pár hónapra. Talán többre is, ki tudja?!
Két fogyizó, és egy tömegelő írja le edzésterveit, étrendjeit, szárnyalását, mélypontjait, és próbálunk motiválni benneteket, mert mi is tudjuk, mennyire fontos ez.
Itt már mind túl vagyunk egy-egy sikeres programon, de sosem elég ebből, hiszen mindig van min dolgozni. Mindannyian tudjuk milyen elkeseredettnek lenni, mert nem találsz válaszokat, nem találsz megoldást. Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Welcome on board! Tartsatok velünk továbbra is!

Köszönetképp pedig engedjétek meg, hogy egy képpel hálálkodjak, tudom, vajmi kevés ez ahhoz képest, amit ezek a kommentek valójában jelentenek nekem/nekünk, de egy pici belőletek:

End of the day, and we did it

A mai nappal lezárom a "Tilos" napot.
1500 ember volt kíváncsi az igazságra, és ez mindennél többet ér.
Megcsináltuk, elmondtuk....legalábbis egy részét. Majd egyszer, valamikor folytatás következik. Annyit azért hadd jegyezzek meg, az, hogy felkeres minket egy ügyvéd, nem változtat a tényeken. Önmagában kész röhej, és szánalmas a próbálkozás, de ez megint Mr. Tilost minősíti. Köszönöm neked, hogy annyi eszed volt, mint egy döglött hintalónak, és ilyen csudi-csudi jó reklámot csináltál nekünk, nélküled nem ment volna ilyen jól. Felhívtad ránk a figyelmet, és ezért nem lehetünk elég hálásak. Ránk uszítottad a szánalmas programosaid, vagy jöttek maguktól (ez talán rosszabb is nekik), és hát cöcöcö...nem lett okosabb tőlük sem a sereged. Kívánom a leányzónak, aki meg akar engem tanítani 8 km-t futni (tök ari, nem?), hogy leljen rólam itt a blogon valami csudi szép képet, amit kitehet a hűtőjére, és akkor holnap talán már menni fog neki a 10 km is. ;) Mester, tanítsd, kérlek! :D
A Tedwy holnaptól kezdve ismét saját célját szolgálja. 3 csodás leányzó átalakulását napról-napra.
Welcome back. Sokan jó ideje olvastok, tudjátok, hogy a Tedwy nem arról szól, hogy fröcsögjük a szart másokra, ahogy az más oldalakon/blogokon történik, hanem hogy építő jellegű segítséget nyújtsunk a nálunk elveszettebbeknek.
Tépek csucsulni, mert holnap ismét új nap, és sunrise running, és különben holnap mesélek valami tök jót, mert kezdi humorát veszteni a blog. :D
Ééééés, akkor újra itt vagyunk, a Deadline Challenge-el, jómagam némi Brutal Challenge felkészüléssel is, és a témát lezártnak tekintem.
Szép estét nektek,
Cupp-cupp, Xéni/Ciklon

Mystique - LeTILTva

UPDATE: KICSIT MÓDOSÍTANI KELLETT A KÉPEKEN ÉS A NEVEKEN, mert a cikk kikerülése után 5 órával már ügyvédi megkeresésünk volt. Mindenki vonja le le ebből a konklúziót... :)

Xéni sok mindent leírt tegnap a LT-vel kapcsolatban, ami hatalmas nagy ellentmondás, bullshit, csak marketing  és még lehetne sorolni. Maximálisan igaza van és mindenben csak megerősíteni tudom. Én nem is újabb ellentmondásokra szeretnék most rávilágítani a cikkemben, hanem a történetemet és saját tapasztalataimat szeretném megosztani arról, hogy milyen ember is van az egész mozgalom mögött. Leszögezem az elején, hogy tudom, hogy egy nagy fasz voltam, ezen lépjünk túl. Az ember a hibáiból tanul. Emellett elérkezettnek érzem az időt, hogy színt valljak. Az nevemet eddig azért nem vállaltam, mert elég sok ponton kapcsolódtam az oldalhoz és nem szerettem volna, ha a kedves vezetőt vagy engem betalálnak azzal, amivel oly sokat kritizálják, hogy hosszú távon nem megoldás és tarthatatlan az, amit ő módszernek (= kiéheztetésnek) nevez. Nem is kertelek, kezdjünk bele.

Az én történetem tavaly májusban kezdődik, amikor megtaláltam az blogot. Beindított bennem valamit, aminek hatására olyan erőket mozgattam meg, ami addigi életemet teljesen átírtam.

Novemberbe a rengeteg olvasás után elkezdtem a programot. Februárba vége.-19kg. Jipijé. Majd egy hónap szünet, én még mindig elégedetlen vagyok. Márciusban el is kezdtem a programot, ahogy letelt az egy hónap, de az csak erőtlen kapálózás volt. Igaz még ment le 2-3 kg így összesen -22-öt könyvelhettem el. Azonban egy pont után, mikor megtörtem csak jöttek vissza a kilók, teljesen lelkibeteg lettem emiatt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Valahogy úgy hozta a sors, hogy pont a születésnapomon végre személyesen is találkoztam Főnökkel, akinek írásai mindent beindítottak. Innentől nevezzük Főnöknek, de szerintem mindenki tudja kiről beszélek. Féltem az első találkozástól, de túlestem rajta. Akkor madarat lehetett volna velem fogatni. Ma már bánom, hogy  találkoztam vele személyesen, mert onnantól kezdve minden megváltozott.

Nem szeretném túlrészletezni a dolgokat, mert nem is ez a lényege annak, amit most írni szeretnék. Áprilisba burnout nem bírtam tovább… evés plusz 3-4 kg, emiatt lelkiismeretfurdalás. Telt az idő valahogy egyre többet találkoztam a Főnökkel, megismertem az embereket körülötte, valamint azt gondoltam, hogy őt is (legalábbis azt az oldalát, amit szerette volna, hogy lássak benne). Május végére eljutottam odáig, hogy teljesen kétségbe estem, mert mellette nagyon nem ment a diéta, csak a mozgás. Nem tudtam, hogy hogyan tovább, hogyan hidalhatnám át a problémámat, de tudtam, hogy segítségre van szükségem FEJBEN, hogy tovább menjek és elérjem a célom. Mivel Főnöknek már így is sokat köszönhettem látatlanba, kapóra jött, hogy már ismerem is az életben, így úgy gondoltam, hogy élhetek a lehetőséggel, hogy megkérem, hogy segítsen.

Tehát megkerestem őt, hogy segítsen. Én első körben arra gondoltam, hogy beszél a fejemmel, ad egy kis löketet és majd minden megy tovább, egyedül, újra lazán faszán. Újra erős leszek. Elmentem és a motiváló, észhez térítő elbeszélgetés helyett, teljesen mást kaptam, mint amire számítottam.

Felmentem hozzá. Már maga a helyzet megalázó volt, mert ott ültem, amíg ő annyiba se vett, hogy rám nézzen, mert végig a gép előtt ülve pakolgatta saját maga előtte-utána képeit Paintbe (hozzáteszem 15 napos különbség volt a képek között, de bevallása szerint nem nagy királyság és semmi büszkeség ne töltsön el senkit, ha betart egy diétát 5 napig … mindegy hagyjuk is). A beszélgetésünk ahelyett, hogy segített volna  eddig a pontig meg annyiban merült ki, hogy „Szerinted ez így jó? Jól nézek ki?” önmegerősítő, egó növelő kérdéseivel traktált. Persze, hogy bólogattam, hogy igen fasza, mert akkor még én is teljesen a hatása alatt álltam ennek az embernek.

Amikor már kezdett kényelmetlenné válni a dolog, valahogy kinyögtem, hogy akkor velem most mi lesz? Térjünk már a tárgyra, mert nem ezért jöttem. Első körben megkérdezte, hogy most hetente mennyit költök edzésre. Mondtam olyan 5-7 ezret (ma már tudom, hogy ezt csak azért kérdezte, hogy felmérje a fizetőképességemet). Majd nemes egyszerűséggel ennyit mondott: „Elkezdünk egy programot, amit most találtam ki és rajtad fogom tesztelni. 56 nap. Neked kedvezményes áron 40 ezer ( - kiderült, hogy ugyanezt másnak 30 000-ért adta „kedvezményesen” később), amit egybe kell odaadj.  Lesz szintfelmérő, hármat edzel egyedül a negyedik mindig velem lesz. Kapsz személyre szabott diétát, amihez kell a vércsoportod. 4 hét után megyünk a kondiba is. Kemény lesz, de fasza!” ja, és megrebegtette az Insanity szócskát is. (Már tudom, hogy kurvára nem tudja mi az az insanity, ez csak olyan bűvös szóként használja, hogy az ember szája tátva maradjon, hogy mekkora egy nagy király. :D A mai napig előszeretettel hangoztatja ezt is a riportokba, cikkekbe, a programja leírásába. Sőt a TRX-et is, amiről egyszer az a  véleménye, hogy szar, egyszer az , hogy csak azok csinálják akin minimális súlyfelesleg van, de közbe meg a program leírásába bele teszi, csak, hogy azt gondolja az ember mekkora király és, hogy mennyi mindenhez ért. UPDATE: orvosi vizsgálat nem volt, fel nem merült egyáltalán, hogy legyen, csak úgy bumm bele.

 

Hát a nagy büdös lósz@rt. Isten mentsen meg mindenkit attól, hogy ő egyszer is TRX-et használtasson egy edzésen a programosával, mert szerintem fingja nem lenne, hogy azt hogyan kell helyesen használni és hatalmas nagy sérülések lennének… ne de témához vissza, csak ez mindig is felidegesített….

Amikor kijelentette, hogy megkezdünk egy programot, hogy ez az a megoldás, amire ő gondolt a bajaimra, akkor először csak néztem, hogy „WTF? én nem ezt akartam”, de elég jól hangzott, hogy kedvezményes és, hogy rajtam fogja tesztelni. Még annyit kérdeztem (akkor 67 kilósan), hogy ezzel lemegyek-e végre 60 kiló alá. Mondta, hogy le, hogy bízzak benne, hogy ő tudja, hiszen látom az eredményeit. Kikötötte, hogy csak akkor vállal, ha abbahagyom a TRX-et és innentől kezdve azt csinálom, amit mond.

Belementem. (Miért ne mentem volna bele… nagy kiváltságnak tartottam, hogy velem foglalkozik). Elkezdte lapozgatni a naptárát. Mondja, hogy 4.-én kezdünk… én július 4.-éra gondoltam (akkor május vége volt). Így mondtam neki, hogy legyen július közepe. Sound után. Mondta, hogy nem, ő júniusra gondol.

Kétségbe estem, mert a várt pár megerősítő pozitív szó helyett, amit gondoltam, hogy kapok, már ott tartottunk, hogy 40 ezret le akar gombolni rólam… persze akkor még azt gondoltam, hogy de király lesz és megéri, csak kicsit még bizonytalan voltam a gyors kezdés miatt és, hogy lélekben még nem hangolódtam erre az egész programosdira rá. Mikor érezte, hogy határozatlan vagyok és tiltakozok a korai kezdés ellen (államvizsga előtt voltam és mindenféleképpen csak utána akartam egy kemény programba belemenni), megszégyenítő módon a fejemhez vágta a következő kérdést: „Mi van, nincs pénzed?”. 

Így belementem, jövő héten megkapta a pénzt. Egyre jobban közeledett a kezdés időpontja és nekem még diétám meg úgy semmi se volt. Már szinte én könyörögtem érte, hogy kapjak. Majd az utolsó pillanatban, mikor már többször tudtára hoztam, hogy most megyünk vásárolni, átdobta az étrendet facebookon.

Na, én akkor kurva boldog voltam, hiszen végre volt saját diétám, amiről azt gondoltam, hogy csak az enyém. Elérkezett a június 4. Megkezdtük, nagyon elszánt voltam, még kávét se ittam, mert az se volt engedélyezett. Két hétig működött. Két hét alatt lement rólam 7 (!) kg, úgy, hogy előtte is folyamatosan diétáztam, úgyhogy azt se lehet mondani, hogy a víz ment ki belőlem vagy mindez a kezdeti normális gyors súlycsökkenésnek tudható be. 

A programom 3. hétében hétfőn ír nekem, hogy menjek és fussak le 16 km-ert Bo-val. Mentem. Két óra futás pipa. Hazamegyek és nehezebb vagyok 2 kilóval. Majd 3 napig nem tudtam mozogni, fájt mindenem, de olyan módon, ahogy előtte még soha…. ilyen fájdalmat előtte még nem éreztem. Majd a héten, úgy, hogy tartottam a diétát feljött rám 5 kiló. Mikor találkoztam vele a pénteki közös edzésen, csak a hasamat fogva ültem a Műcsarnok előtt, mert nem bírtam kiegyenesedni. Rögtön látta, hogy baj van. Kérdezte is, hogy mi van. Mondtam, hogy híztam. Egyből, hogy én biztos nem tartom a diétát. Mondom de. Kérdezi, hogy akkor menstruálni fogok? Mondom nem. Láttam, hogy nem tudja mi bajom, megijedt. Azt tanácsolta, hogy menjek haza és egyek egy tányér tésztát. 

Hazamentem és itt megkezdődött a zaba. Nem bírtam abbahagyni. Amit utólag nem is csodálok…Kiéheztetett csak, hogy mint egy cirkuszi majmot mutogathasson az előtte-utána képeken.

Soha nem voltam, egy kalóriaszámoló típus, bíztam az étrendjébe, mert úgy gondoltam, hogy tudja, hogy felelősséget kell vállaljon az emberekért, akikkel foglalkozik. Utólag kiderült, hogy egy maximum 800 kalóriás diétát kaptam tőle, (amibe alig volt valami szénhidrát) és így futtatott engem hetente 6szor 6 és 10 kilométereket. Teljesen kiégtem, nem tudtam már a végén aludni se. 

Aztán elkezdtem enni. Ez nagyon megviselt, mert csak jöttek vissza a kilók. Kértem, hogy segítsen, hogy változtassunk a diétán, mert ez így nekem nem jó. De nem… ő ért hozzá, ő tudja.. én mit akarok változtatgatni, akkor az már nem is fog működni. Túlságosan is manipulálva voltam ahhoz, hogy a sarkamra álljak. Hittem akkor neki nagyon is. Nagyon jól forgatta a kártyákat.

Főnökünk mesterien ért ahhoz, hogy kitapasztalja kinek mit kell mondani. Velem is elhitette, hogy én „más” vagyok a többinél, hogy én „fontos” és az én szerepem létfontosságú mellette. Ezt olyan kurva jól előadta, hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem hozzá érzelmileg is kötődni. Akkor úgy gondoltam ezt nem tudja, de nagyon is tudta és ezt nagyon is kihasználta. Egész nyáron kihasznált. Felajánlotta, hogy dolgozzak neki, miután egy alkalommal pusztán jóindulatból segítettem neki pár ügyét rendezni, mert katasztrofálisan szét volt szórva és esve. Persze belementem, mert akkor úgy gondoltam, hogy ez milyen kiváltságos szerep és, hogy ő egy jó ember,még ha nem is mindenki látja benne a stílusa miatt, és aki meg az ellenkezőjét mondja az téved.

A programom ekkor véget is ért, mert nem mondta, hogy mit edzek és mit ne. Ha mondtam, hogy én még alakulni szeretnék és igenis edzünk, nemes egyszerűséggel leoltott, hogy én mit akarok még, maximum 2-3 kg felesleg van rajtam, nyugodjak le, mert ez több hónapos munka lenne. ÉS MÉG Ő beszél arról, hogy soha ne add fel. Mindig jobb akarj lenni, ne elégedj meg azzal amid van. Ez nem az a mentalitás, amit az ember egy személyi edzőtől várna, már ha lehet őt egyáltalán ezzel a jelzővel illetni. 

Elkezdtem neki dolgozni. Láttam nagyon sok dolgot mellette, amit nem teregetnék ki, mert ez az ő dolga és én csak a saját tapasztalataimat szeretném megosztani. De nem tudtam azonosulni rengeteg lépésével.

A lényeg az egészben, hogy tönkre tette a nyaramat. Tönkre mentem egészségügyileg és szellemileg is, mert teljesen megviselt az, hogy hízok (3-4 hét alatt 15 kilót) és az az érzelmi hullámvasút, amit játszott velem, mert tudta, hogy érzelmileg kötődök hozzá (persze, hogy tudta… direkt így csinálta). Természetesen nem kértem számon a befulladt programom miatt, nem kértem vissza a pénzem se… legyen vele boldog… különben se adta volna vissza, mert azt mondta, hogy visszakapom azt úgy, hogy én dolgozok neki.

Augusztusban kezdtem észrevenni, hogy akárhányszor találkozom vele az mindig érzelmileg úgy lehúz, hogy automatikusan bezabálok.  Egy rakás fosnak, egy hatalmas nagy nullának érzi magát mellette az ember. Képzeld csak magad bele a következő helyzetbe. Vasárnap dél körül van, hív, hogy össze kell rakni a jövő hetének az időbeosztását és menjek át 2 óra múlva. Én mint a hülye mindent félredobva összeszedem a programjait, minden mást hanyagolok, csak, hogy neki jó legyen, rögtön ugrok át hozzá és mit kapok vissza amikor odaérek?! Azt, hogy emberileg semmibe vesz, de olyan megalázó módon, hogy még az ellenségemnek se kívánom. Szóval  átmegyek és ahelyett, hogy elintéznénk az ő dolgait, ami az ő érdekeit szolgálja, ott ülök, mint egy szerencsétlen és várom, hogy haladjunk már, de nem. Helyettem hallgatom, hogy „De szép kislány van az ágyamban” és kb. malmozok megszeppenve a fotelben ülve, amíg kihempergi magát az éppen aktuális nőjével. Ennél megalázóbbat úgy, hogy közben meg még érzelmileg kötődök is hozzá rég éltem. Ennél rosszabbul, jelentéktelenebbül nem éreztem magam soha, mint akkor. És ezt az űrt utána mindig evéssel kompenzáltam.

Kezdtem érezni, hogy akárhányszor találkozom vele az lehúz, az nekem nem jó. Már nem éreztem, hogy érzelmileg kötődnék hozzá, hogy érdekelne, hogy mi van vele, hogy neki is jó legyen. Megszűnt a varázs. Majd elkezdtem lemondani vele a találkákat, már nem hatott meg mi van vele. Majd szeptember közepén bejelentettem neki, hogy nem akarok többet neki dolgozni, sőt egyáltalán nem akarok vele többet nagyon találkozni se, mert hihetetlenül lehúz úgy általánosságban. Ne haragudjon egy tipikus energiavámpír és az én boldogságom ennél többet ér. Viszont, hogy ne hagyjam csak úgy a kakiban, mert akkor még úgy gondoltam, hogy barátok lettünk, felajánlottam neki, hogy segítek még egy kicsit távolról (telefonon, facebookon keresztül stb.). Tudtam, hogy nem nagyon tudna mit kezdeni nélkülem, addig amíg nem jön bele, abba, amit én csináltam helyette.

Majd egy héten belül minden megváltozott. Kiderült, hogy miközbe nekem olyanokat írt, hogy „Béjbi légyszi segíts”, addig másoknak azt mondta rólam, hogy én egy beteg ember vagyok, aki, ha így folytatja tovább öngyilkos lesz és vissza fogok hízni a kezdeti súlyomra. Mérges voltam és csalódott is egyben, mert azt hittem a barátom volt, hogy legalább okosabb ennél, hogy ilyet hangoztasson rólam másoknak, mert a nyár folyamán minden apró piszkos, hazug dolgát megismertem, amivel visszaélhetnék, ha az a típus lennék. De nem, annyiban hagytam, Higgye ezt rólam, nagy ívben magasról leszarom. A végső szakításomat ezzel a beteg emberrel az hozta meg, amikor egy szép szombati délután kaptam egy telefont.

Egy telefont, ami több, mint egy órásra sikeredett a hívóval. Kiderült, hogy kedves Főnökünk előnyt akar kovácsolni abból, hogy én leléptem mellőle, és akiket eltávolított maga körül egyéb okok miatt, most biznisz reményében vissza akar csalogatni azzal a szöveggel, hogy csakis kizárólag azért rakta ki és távolította el őket a közösségből, mert én azt mondtam. Mindent az én hatásomra csinált. Én befolyásoltam, mert azt mondtam róluk, hogy negatív emberek, akik bomlasztják a közösséget. Szó mi szó, amíg a hatása alatt voltam az embernek valóban nem értettem, hogy miért vannak a Főnök mellett, ha negatív véleménnyel vannak róla. És igen, volt hogy én is azon a véleményen álltam, ahol a Ő, azt gondolva, hogy nem jó emberek, mert hogy képzelik, hogy nem hisznek benne. Ezt ma már nagyon sajnálom, és igyekeztem, akivel csak tudtam rendezni a viszonyom. Viszont soha nem mondtam, hogy valakit el kéne távolítani. Engem is manipulál. Mindennel egyet értettem. Még azzal is, ami egyébként az én értékeimmel és elveimmel gyökeresen szembe ment. És ez az, ami rémisztő…. hogyha engem okos lány létemre így tudott manipulálni, akkor bele se merek gondolni, hogy azokkal mi lesz, akiket kevesebb sütnivalóval  áldotta meg a jó isten.

Mikor kiderült már számomra is, hogy egy aljadék, hogy tipikusan az az ember akire azt mondják, hogy „oda szarik, ahol etetik”, akiben a jó szándék halvány szikrája sincs meg, elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban. Végleg szakítok ezzel az egésszel és, hogy végre valamiből ne jól jöjjön ki, visszakérem a programra befizetett pénzemből 30 ezret, mert nem tudtam lenyelni, hogy átvágott.

A programomról röviden: Összesen 4-et edzettünk, 4 futás 7 hét alatt – 7 hét után mondtam neki, hogy „köszi szépen, elég” volt, amikor már én könyörögtem neki, hogy mondja, hogy mit edzek, mennyit fussak vagy akármi. Kiderült, hogy a diétám se volt személyre szabott, hanem egy az egybe elküldte az egyik S*l*i*m lányét. Lelkileg tönkre tett, 15 kilót visszaszedtem, a hajam elkezdett hullani a stressztől és a hirtelen súlyingadozástól. Persze én voltam a hibás, a gyenge fos, aki zabál. Ő mossa kezeit. Én kompenzálok azzal, hogy zabálok. Evészavaros jelzőkkel is illetett, és mint utólag kiderült egy beteg embernek tartott. És még ő akarja megreformálni az iskolai étkeztetést. Ha egyszer gyerekem lesz a közelébe nem engedném egy ilyen embernek mint ő. 

Csak, hogy ne a levegőbe beszéljek egy kép. (Igen, akkor még a reakciómból látszik, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Én hülye, idióta... no comment) SAJNOS MÓDOSÍTANI KELLETT A KÉPEN, hogy azt ügyvéd örüljön, de szerintem így is lejön a lényeg.

Szeptember 24.-án odamentem, ahol tudtam, hogy ott lesz. Ő nem sejtett semmit, még jófejkedett is az elején velem, amíg nem tudta mit akarok. Aztán közöltem vele, hogy egy velejéig romlott ember, akinek senki és semmi se szent. Hogy nem gondoltam volna, hogy engem is képes bemocskolni, aki mindig emberien állt hozzá és fair volt. Közöltem, hogy mivel négyszer edzettünk, diétát úgy veszem, hogy nem kaptam, ezért adjon vissza 30 ezret, mert azt, hogy futottunk 4szer a városba alkalmanként nem ér meg nekem 2500ft-nál többet.

Persze nem akarta odaadni, megrebegtettem előtte a bűvös szót, hogy NAV és egyből hozzám vágta a pénzt. De még mellette közölte, hogyhogy akkor én meg adjak neki 100 000 forintot. Kiröhögtem és megkérdeztem, hogy ugyan miért is? Mert az ő segítségével fogytam 20 kilót. Az ő blogjától. Ismét kinevettem és megmondtam neki, hogy akkor kérjen mindenkitől ezentúl pénzt is, aki hálából referencia képet küld neki, hogy igazolja a szaros „módszerét”. Úgyhogy mindenki vigyázzon. Így küldjetek neki képet, mert még képes és viszonzásul küld egy csekket. Én is küldtem neki még amikor hittem benne képet és kapott a kiéheztetős programom során is tőlem. Amit ki is tett.

Tessék lássék (és igen, ezt kitehetem kisatírozás nélkül, mert ezen én vagyok!!!)

http://lifetilt.blog.hu/2012/02/01/65_nap_-16

Majd egy bejegyzésem a saját blogomból, amit a megkérdezésem nélkül lemásolt (május 1.), de persze nagyon nem tiltakoztam, mert akkor azt gondoltam, hogy ez mekkora nagy megtiszteltetés.

http://lifetilt.blog.hu/2012/05/06/az_ut_csodaorszagba_331

Majd amikor még elvakult voltam és teljesen hittem benne a chates véleményem a programjáról, amit itt meg is találtok - http://lifetilt.blog.hu/2012/06/19/a_lifetilt_program2012

 

El is sírtam magamat, nem is egyszer.... de nem az örömtől, hanem azért, mert úgy kicsinált.

Ja igen, és a NL cikk, aminek kb. az 50%-a már nem is az "enyém", mert az újságírónk szépen átírta, amit írtam, mert nem fért bele a megadott karakterszámba (de ilyenkor még azért, pozitívan álltam a mozgalomhoz) és kurvára meg nem kérdezett arról, hogy akarok-e szerepelni benne, hanem egyszerűen csak kiadta a számomat az újságírónak. (Hozzátenném, hogy amikor megtudta, hogy fotózni fognak és nem elegek azok a képek, amiket mi küldtünk, akkor érdekes módon újra hívott, hogy menjek vele edzeni, futni… persze, mert híztam ugye, és hogy nézek majd ki a képeken. Lebukott volna.)

Eredménye a programnak és annak, hogy „szerencsém volt” megismerni kedves Főnökünket: kiölte belőlem, ami eddig hajtott. Teljesen megbetegítette a lelkem (bevallom szakemberhez is elmentem mindezt 15000 ft per óráért, aki kikúrálja belőlem, hogy innentől ne MINDEN egyes mozdulatomat, tettemet a súlyom aktuális állása határozza meg, mert azt kurvára bele tudja verni az emberbe, hogy annál kevesebbet érsz, minél több kiló vagy. Kedvencem az a nézete, hogy egy nő 60 kilogramm felett nem is nő).– erről is tudott, mert mondtam neki. Reakció: hülye vagyok… közbe ő tett tönkre… ez a beteg ember.)

Ma már tudom, hogy nincs joga leminősíteni, se engem se senkit….mert ezerszer többre vagyok képes és tízezerszer több kitartásom van, mint neki valaha is lesz. Egy akaratgyenge, velejéig romlott ember, aki 5 km-t is, ha le tud futni, a seggén veszi utána a levegőt. Mellette meg osztja a népet, hogy nem nagy teljesítmény az, ha 5 napig tartja a diétát, míg ő két baklava között írja a bejegyzéseit. Ráadásul azok a bejegyzések… minőségileg egy hulladék szarok már, semmi motiváló nincs benne, csak pálcát tör mindenki felett. Egyik nap az anyákon, másik nap a férfiakon ( a „perspektíválatlan faszokon”), harmadik nap a nőkön van a hangsúly… éppen amilyen kedve van. Bejegyzéseit egyáltalán nem a jó szándék vezérli vagy esetleg azért, mert jót szeretne tenni. Akkor miről is beszélünk?! Itt minden a lájkok számában és forintban mérendő. Ráadásul rengeteg ellentmondással. Nem érdemli meg, hogy valakit jót tegyen vele… egyedül fog maradni, még ha olyan sokan is veszik körül még most körül.

Minden egyes szava meg van tervezve, manipuláció az egész. Én szó szerint sugárba hányok már attól, amit ír. Mérges vagyok, de legfőképpen magamra, mert hagytam, hogy manipuláljon. Merő ellentmondás az egész, üres szavak, csak illúzió. Nem gondoltam volna, hogy ilyen véleménnyel leszek róla még a nyár elején.

Én csakis egy dolgot köszönök neki. Hogy megismerhettem azokat az embereket, akikkel napi szinten kommunikálok, akik valóban biztatnak és segítenek. 

LT-s  időszakomat ezzel az üzenettel zártam:

amihez még annyit üzennék Neked kedves Főnök, ha olvasod, hogyha bármivel is mernél a továbbiakban támadni, ellenem beszélni, én több mindent elő tudok húzni a tarsolyomból ellened. Így gondold meg és ennek tudatában próbálkozz. Én nem akartam, hogy idáig eljussunk. Csakis magadnak köszönheted. Örülj neki, hogy eddig megúsztad és tudtál fürödni az eredményeimmel a sikerben, mert kurvára semmi munkád nem volt azon kívül benne, hogy olvastam a bejegyzéseid. Te csak minden tönkretettél. Azonban büszke vagyok magamra, hogy kinyílt a szemem, felálltam, nem adtam fel és újra csinálom úgy, ahogy nekem jó. Neked erre soha nem lesz elég erőd kedves Főnök.

Csókoltatlak.

Once we are all disappointed in our heroes...

Nos, mivel fenyegetés érte a ház elejét, és ügyvédi felszólítás érkezett, így kénytelen vagyok módosítani, nehogymá' a nyúl vigye a puskát. Sajnos a rettentő illusztris képeket is módosítanom kellett, de sebaj, a lényeg így is csak lényeg marad.Egy valamit nagyon elbasztál Főnök...Kibaszottul felhívtad ránk a figyelmet, és ennél faszabbul nem is csinálhattad volna. Pár óra alatt több százan olvastak. És valljuk be...ezzel a szánalmas lépéseddel egy valamit bizonyítottál...hogy kicseszettül igazunk van. A fő probléma, hogy a gondolatától is a gatyádba vizelsz, hogy mindent elmondunk. Csók-pusz, csak neked, csak most, csak tőlem, mert L'oreal bazdmeg.

Úgy éreztem ideje...Mert sokan nem értitek, hogyan lettem ilyen rövid idő alatt ennyire "Tilos" ellenes. Megérdemlitek, hogy tudjátok. Megérdemlitek, hogy megértsetek, és ezúton elnézést kérek mindenkitől, akit valaha is megbántottam emiatt, de ahogy ma már egyszer megfogalmaztam, minden eszközzel azon vagyok, hogy távol maradjak a "Tilostól". Hosszú lesz, üljetek le.

Történetünk kezdetén voltam, aki voltam...Ezt a mesét már mind nagyon jól tudjátok, hiszen itt vagytok, olvastok. Tudjátok azt is, hogy milyen voltam, mennyire lusta, akaratgyenge akárki a sok közül. Ebben a szellemiségben lépett be az életembe a "Tilos". Húú....sokat jelentett, tényleg sokat. Mint sokan, én is magamra ismertem Mr. Tilos bejegyzéseiben. Mint sokaknak, nekem is erőt adtak. Istenem, azok a bejegyzések...A mindent jelentették akkor.
Mr. Tilos az ég egy adta valagán mindenkit futni küld. Mert az jó. Mindegy, hogy 50 kg vagy, vagy 100, vagy anno akkor az én esetemben 140.

Tudjátok, csak az a gond, hogy egy 3 éves gyerek nem küzködhet embertelen súlyfeleslegekkel. De Mr. Tilos még akkor is futni küldött mindenkit, amikor már tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a szavainak súlya van, nyom a latban. Mai napig mindenkit futni küld. Egészen elképesztő, hogy abszolút képtelen fejlődésre. Nagyon kíváncsi volnék, vajon hány ember vágta gallyra a térdét, úgy, mint én? Vagy bármelyik egyéb ízületét. Mert abban egészen biztos vagyok, hogy az én térdem már sosem lesz a régi. A kondiban már csak térdbandázzsal mennek a dolgok, és 86x átkent BenGay-es térddel. Nem tudom mit adnék azért, ha újra rendben lenne, de valszeg ez már sosem jön el. Tény, én is igazi fasz voltam, hiába mondták sokan, hogy nem kéne még futnom. De hát  Mr. Tilos szava szent és sérthetetlen.

Nah, de picit ugorva. Mind tudjátok, hogy pesti vagyok, de Szlovákiában élek. Így jó darabig csak csendes magányomban itthon a gép előtt olvasgattam az írásait, nem tudtam RunTilosra, és különböző szarságokra járni. Végül úgy alakult, hogy a nyarat Pesten töltöttem, és hát bőven volt időm eljárni RunTilosra, nyilvános edzésekre, ésatöbbi, ésatöbbi. Amíg csak RunTilosra jártam, nem is volt nagy gond. Kurva jó volt a társaság (ma is jó, mert akikkel akkor jóban lettem, azokkal mai napig napi szinten tartom a kapcsolatot, sőt, mondhatom hogy igazi barátságokra leltem). Ejj-ejj de a nyilvános popsi edzések....Ugyebár ezek az edzések abból álltak, hogy futás fel a várba, le a Tabánhoz, és ott lépcsőzés. Most előre leszögezem, én sosem futottam velük. Csak a lépcsőzésben vettem részt. Több okból kifolyólag, nagyrészt a térdem miatt. Nem is ez a lényeg. Mr. Tilos mindig biciklivel hajtotta a futókat, sosem futott velük. Egyetlen egyszer tette meg, de valamiért a Deák téren útvonalt változtatott. Nem értettem, nem is érdekelt. Aztán később megtudtam, hogy szimplán azért, mert képtelen felfutni a várba. Ez kicsit odabaszott. Gondoltam elmegy a picsába, én Normafán futok, mindig mikor Pesten vagyok, fel a kilátóba, ez meg nem tud felmenni a várba? Hitelét vesztette, ismét. Újra és újra.

Talán nem csak nekem tűnt fel...

Futás után a Tabánnál találkoztunk össze mindig mindannyian. Lépcsőzés. Totál koncepciótlan edzések. Totál, a szó szoros értelmében. No nem mondom, volt izomlázam, volt fájdalom, elfáradtam, nem bírtam, de baszott mindenkire, mert valahogy mindig kurvára el volt foglalva. Csak sosem azokkal, akiknek az edzést tartotta. Valahogy mindig felbukkant valami über csinos leányzó, akire megérte jobban figyelni, mint a programosaira. Pedig hát ha jól rémlik, a Radio Face-es interjúban mintha azt mondta volna, hogy egy igazi nőt megcsalni gyengeség. Most akkor itt lehet megint én vagyok kibaszott értetlen, de hát baszom, láttam, amit láttam.

Nagy tüske volt vele kapcsolatban a szívemben az Awards...mert hát szent meggyőződésem volt, hogy 27 kg elég lehet hozzá, hogy ott legyek, benne legyek. Mikor beszéltem vele erről egy lépcsőzés alkalmával, azt mondta kérem szépen augusztus elején, ha szeptemberig még ledobok 15-20 kg-t, akkor benne vagyok. 1 hónap alatt...Komplett ez?! Ennyit nekem semmi sem ér...Egy faszom Tilos Awards duplán nem. Aztán kijöttek az Awards jelöltek, és konkrétan állítom, hogy a jelöltek 3/4-nek soha semmi köze nem volt a Tiloshoz. Soha életükben nem csináltak tilosos diétát, csak 15 perc hírnévért elküldték a képüket Mr. Tilosnak. Kicsit baszta a csőröm, hogy ezt ennyire vastagon leszarja.

Lassan felnyílt a szemem sok mindennel kapcsolatban. Anno ezerrel pocskondiázta az RTL Klubot, Nők Lapját, és hasonló faszságokat. Erre csábos mosollyal visszakacsint a Fókuszból, és nem sokkal később a Nők lapja nyalja a Tilos valagát.

Aztán...Amit a fenékformálósokkal művelt...hát az nemes egyszerűséggel vicc. Kezdve a kibaszott szar étrendektől, a kibaszott szar ismét csak koncepciótlan edzésekig. Edzettem velük párszor, tudom miről beszélek, de egyik lánynak sem akarok gondot, így ezt a storyt nem részletezném tovább. 

Jöttek sorra a bejegyzései, szarabbnál szarabbak. És miért voltak szarabbnál szarabbak? Mert ha elolvastad, szar fos embernek érezted magad tőlük. Nem szól már másról, csak hogy minden nő szánalmas, szar, gyenge, fos, dagadt elhízott fosadék, ribanc, idióta, használhatatlan, és a többi és a többi...

Egyre jobban ment fel a pumpa, hiszen kedves Mr. Tilos...És tudom, hogy olvasod, mert te nagyon hiú ember vagy...szóval kedves Mr. Tilos, ahogy már egyszer kifejtettem a véleményem: Te ezekből az elhízott fosadék nőkből élsz, tetszik érteni? Ezért nem kell már a vodafone-nál basznod a rezet, mert vagyonokért veszel fel a programosokat, akikre aztán akár baszhatsz is nagy ívben. Szóval szórhatod rájuk a szart, de kérlek szépen akkor vedd a fáradtságot, és ne küldd el legalább mindet a kurva anyjába, mert előbb-utóbb éhen halsz.

Sajnos az istennek nem találom a nagy ígéretét sehol, hogy a szeptemberi (?) RunTiloson futni fog. Mert meghalt a nagypapája, és ezt a futást az ő emlékének ajánlotta. Azt hinnétek, mi?! Egy árva kibaszott métert nem futott bassza meg, eladta a papája emlékét 100 kibaszott lájkért. Okádék.

Rettenetesen sajnálom, hogy egy olyan jó embert sikerült megetetnie, mint K., aki most a Tilos lépcsős edzéseket tartja, mert azt hiszem még fogalma sincs, mibe csöppent. Csak remélni tudom, hogy legalább sejti. És talán nem én volnék az első, aki figyelmeztetni szeretné. Ugyanez vonatkozik SS-re is. Ezúton is elnézést kérek tőled, tudom, hogy kérdőjel volt számodra a viselkedésem, de számodra is itt állnak a válaszok. Semmilyen szinten nem akarok egy szavahihetetlen, hiteltelen, szánalmas, gyenge szar ember közelében lenni. És mindkettőtöket őszintén féltelek, bár tudom, ez vajmi keveset segít rajtatok.

De azt hiszem mindannyiótok számára sokat elárul, ha azt mondom, Mr. Tilosunk exprogramosai most a challengerek. Akik valamiért itt vannak. Talán nem kaptak eleget? Vagy túl sokat is.
A fogalmatlan hozzá nem értését egyetlen egy dolog szárnyalja/szárnyalhatja túl, és ez az egoja. Mert ő ez. Egy két lábon járó ego. De még nem sikerült rájönnöm, hogy veszi a bátorságot, hogy vagyonokért adja el a nemtudását.
Mi itt kérem szépen, a challengerek, kemény munkával, hosszú utánajárással állítottuk össze az étrendünk, és bár lehet, hogy 70 nap alatt nem 20 kg fog lemenni, de egészségesen szállunk ki a dologból. Soha, egyetlen napig nem voltam hajlandó koncepciótlan edzéseket csinálni, mert rövid az élet, és nem vagyok képes lófaszságokra elpazarolni. Ha valamihez nem értek, segítséget kérek, utána járok. De abban biztosak lehettek, tőle nem kérnék.
Eme gondolatokat nem szégyelltem sosem előtte sem:

 Zárómondatok, Mr. Tilosnak:
Amikor megismertelek, 3 méter voltál a szememben. Most viszont 2 centiméter sem vagy...
Nem köszönök neked semmit, mert mindent egyedül értem el, mert nekem van mit felmutatni, veled ellentétben, aki ha jól tudom, hosszú hosszú ideje képtelen egy kibaszott pár tíznapos programot végig csinálni. Zyzz? Fasorban sem vagy hozzá. Sosem leszel olyan, mert gyenge vagy, és képtelen vagy rá. Ahhoz küzdeni kéne, minden kibaszott nap. De ez nem neked való, hidd el nekem. Harcolj a géped mögül, talán ez az egyetlen, ami maradt számodra.  Szeretném, ha soha többé nem tudnál hülyét csinálni senkiből...Szeretném, ha mások szeme is felnyílna, ki vagy valójában...És Mr. Tilos....még valami....ez itt még nem a vége...Sok mindent megúsztál, hogy leírjak. És nem, nem miattad. Azok miatt, akiket szeretek, és fontosak számomra. De ha nem én, majd leírja más. ;)

DCC- Feels like sunshine

Hatalmas nagy volt a napfelkelte futim :D Mekkora jó már :D Csináltam nektek képeket fél úton. Minnyá kirakom, de előtte...képzeljétek el, ma először, mióta futok, nem kapcsoltam Sports Trackert. Ma először a futizás öröméért mentem. Nem időre, nem távra, csak hogy jól essen. És jól esett. Cca két hét kihagyás után kis híjján úgy éreztem, mintha megint most kezdtem volna a futást. Bár nem. Mert nem álltam meg. És nem számított a fájdalom, meg úgy amúgy semmi. Az út során át kell futnom egy gyáron, ahol ilyenkor ébredeznek a munkások, kezdenek dolgozni, mert a munka szabaddá tesz. :) Óriásira kerekedett szemekkel meredtek rám. Tekintetükben először ezt látni: "Normális ez?!"...Aztán látod az arcukon, hogy tovább gondolkoznak, és mire melléjük érsz, már ezt olvasod a szemeikből: "Ez igen! Gyerünk kislány!". Feléjük eresztesz egy halvány mosolyt...Igen, ez vagyok én. Egészen elképesztően csodás volt félálomban nekiindulni, és lassan az út során felébredni, és mire feleszmélsz, már kilométerek vannak mögötted. Fantázia....Mert a világ szép, és én elindulok futva megnézni. :)
És a képek, ne tessék nagyon röhögni! :D

 Indulás előtt, egy hosszú ujjú, egy rövid, kettő darab nadrág, egy lábszár védő, kettő darab zokni :D

Ház előtt. Még reméltem, hogy látok napot is. :D "Brutalnak lenni nem egy múló divat, vagy egy pillanatnyi hóbort...A Brutal nem egy ruha, amit magadra tudsz ölteni, és elmondani: igen, én Brutal vagyok. A Brutal veled van, mióta megszülettél, és veled is marad a végéig. A Brutal a belső démon, ami benned él. Erő, amit félnek, hatalom, amit tisztelnek."

 Köd előttem, köd utánam...
"A szél ijesztve vihorászott,
fütyültek a víg jégmanók,
köd-lányok jártak fürge táncot,
csupán az égbolt hallgatott."

 Csak én és a velo-nyúlcipőm. :) Nem volt nagyon hideg, csak rám tapadt a talajmenti fagy:D

És ez kérem szépen pontban 7:19-kor, hivatalos napfelkelte. És igen, az ott elméletileg a napfelkelte mögöttem. ;) Határozottan megérte kibújni a meleg takaró alól, és felkelni. :D Csudi-csudi szép,nem igaz?! :D














Nemsokára indulok a kondiba edzeni, csodás napot nektek!
Egy kis muzsika, ébresztőnek :)
Cupp-cupp, Xéni/Ciklon

DCC- Sunrise

Jó estét kedvesek! :)
Lövök pár sort, mert útközben az új edzésterv beindult, és hát köszönöm szépen, de a jó Isten segítsen leülni a rötyire még egy ilyen lábnap után. :D De kemény vagyok, és szokás szerint el vagyok határozva...tökre... ;)

Ellenben brutkó jó tervem van skacok. Persze most, hogy megjöttek a hidegek. ;) Bízd ide, Xéni tudja mikor kell. :D Azt tervezem, hogy minden reggel napfekelte futira fogok menni. Mert a világ szép, és én látni akarom, hogy szép. És a napfelkelte tényleg igazán csudi-csudi szép. :)
Mindamellett, hogy szakdoga van, meg nem sokára vizsgaidőszak (basszuuuus, nem sokára vizsgaidőszak!), meg ecetera ecetera, élvezni akarom az életet. Kérem szépen, hát 24 éves vagyok, mikor ha nem most? És ha nemes egyszerűséggel az edzések tesznek boldoggá, hát azt fogom csinálni, és igyekszem újsonságokkal bővíteni, hogy ne legyen monoton. Így nem elég, hogy futizok, de még szépséges dolgokat is látok közben, és az olyan jó. :)
Nem mellesleg, rohadt nehezen ébredős vagyok, remélem egy hajnali trappolás majd igazán kiugraszt az ágyból. :D Mos' mi csináljak, ha egyszer szeretek csucsulni? :D
Nah, szóval addig tervezem ezt csinálni, amíg belém nem fagy a szar. :D Az nem tudom meddig van, de addig biztosan. :D
Gyönyörűséges szép éjszakát Tedwy lakók! :)

Teljeskiőrlésű kenyér

Hatalmas problémám jó ideje, hogy sehol nem kapni nálunk a környéken teljeskiőrlésű kenyeret, csak mindenféle tartósítós barna marhaságokat, azt meg egye meg, akinek két anyja van. De az étrendemben szerepel. Ellenben nem vagyok hajlandó heti 2x 40 km-t autókázni, hogy esetleg (!) kapjak. Szal értelemszerű a megoldás, csinálok! Kicsit fostam a storytól, mert nem vagyok egy nagy kelt tészta gyártó, de Isteni finom lett, és nagyon nagyon köszönöm a receptet! :)

Első kenyérkeeee ala Boomom :D :*

Hozzávalók:
150 ml víz
150 ml tej
2 teáskanál só
1 teáskanál cukor
180 g sima liszt
340 g teljeskiőrlésű liszt
4 dkg élesztő
1 evőkanál olaj



Kiméred a hozzávalókat, és nemes egyszerűséggel összeöntögeted. :) Következő alkalommal még annyit kipróbálok, hogy az élesztőt felfuttatom meleg tejben, hátha jobban megkel a tészta, de eredetileg ez nem szükséges a recept szerint. Hivatalosan élesztőből is 2,5 dkg kell, de lévén én szeretem elbaltázni ezeket, biztosra mentem, hogy tutira megkeljen.
Szóval összeborogattad a hozzávalókat, az élesztőt szétmorzsolgatva, elkezdheted gyúrni. Jól gyúrd meg, lisztezd meg kicsit a tetejét a tésztának, aztán konyharuhával fedd le, és mehet is a tál valami jó meleg helyre. Erre nekem van több megoldásom, de általában paplan alá rakom. :) Fél órát hagyjuk, nem nyúlka piszka! Fél óra elteltével újra átgyúrjuk, elképzelhető, hogy egy centit sem kelt még ekkor a tészta, ne tessék kétségbe esni. Megint lisztezed a tetejét, konyharuha, paplan. Ha ez megvan, csináld meg újra. Gyúr, liszt, konyharuha, paplan, fél óra. Tehát ezt háromszor volt. Mikor harmadjára kiveszed, már lehet sütni. 40-45 percig 150 fokos sütőben kilisztezett tepsiben. Az, hogy milyen lesz a kenyér formája, rátok bízom, én így gyúrogattam össze a tésztát. :) Mielőtt beteszed a sütőbe, a tetejét kenegesd le vízzel, és már teheteted is. Ha letelt a 40-45 perc, és már olyan ropogós a teteje, akkor csavard max hőfokra a sütőt, és ízlés szerint pirítgasd. :)
Ha kész van, és kivetted, kend le ismét a tetejét egy kis vízzel, és próbáld meg úgy letenni a kenyeret hűlni, hogy az alja is levegőt kapjon, hogy ne vizesedjen be. (Én jobb híjján nekidöntöttem egy bögrének.) :D
Egészségetekre!

Sült hekk filé, párolt zöliköri, és újhagymás joghurt öntet

Ímé az első recept Xéni jóvoltából. Tudni kell, jó ideje véresen unom a halevést. Szal azért minden negyedik nap oda tud verni az ember búrájának a dolog. De ebben a formában azt hiszem mindennap tudnám enni. :) Egyszerű, de mégis nagyszerű :)

Hozzávalók:
500 g hekk filé
500 g (fagyasztott) zöldségköret
2 darab 0 %-os natúr joghurt
2 szál újhagyma
Fűszerek
Vaj

Zöliköri:
Egy lábos aljában fakanálnyi vajat olvasztunk. Ha felolvadt, önthetjük is rá a zöldségeket, kicsit összekeverjük. Annyi vizet öntünk rá, hogy 2-3 ujjnyi legyen alatt, nem áztatjuk, nem főzzük, pároljuk! Megsózzuk, ízlés szerint. Lefedjük, és gyakran kevergetjük, figyeljük, hogy ne fogyjon el alóla a víz, mert akkor kozma lesz. :) Kábé negyed óra-20 perc alatt megpárolódik, de ez változó, néha kóstolgassátok, és ha megpuhult, akkor nyilván kész van. :)

Haluci:
A halak mindkét oldalát jól besózzuk, és hagyjuk állni benne. Mikor milyen kedvem van, csak sózva van, de előfordul, hogy a kedvenc fűszer combo-val ízesítem (só-bors-pirospapika-fokhagymapor). Szintén ízlés szerint. Ha már állt egy picit a sóban, nem kell sokat, akkor oliva olajat melegítesz egy teflonos serpenyőben, és piroskásra sütögeted mindkét oldalát.

Öntet:
Két 0 %-os joghurtot egy tálba öntünk, és belekarikázzuk a 2-3 szál újhagymát, a zöldjét is. Legalábbis én igen, mert nagyon szeretem. Aztán só, bors, fokhagymaporral ismét ízlésszerint lehet fűszerezni.

Tálalás! :)
Fogyasszátok egészséggel! :)

Total food

Kedves Tedwy olvasók!
Hogy ne unatkozzak, illetve ne unatkozzunk, megszületett ma ebédkészítés közben egy mega hiper szuper giga jó ötlet. :) Ugyanis sokáig nagy gond volt, hogy mit főzzek, hiszen a lehetőségek...hmm...elég korlátozottak a szigorú étrendnél fogva. Ennek ellenére főzni kell, és mondhatjuk, hogy ez mindennapi program, és probléma. Mit, hogyan, etc etc...Gyakorlatlan háziasszonyoknak duplán gondot okozhat a téma...
Így arra gondoltam, hogy nagy örömötökre (remélem) segítek nektek. Időnként fel fognak kerülni a blogra receptek, illusztrálva, hogy lássátok, nem csak a szám/szánk nagy, amit leírok, én is megcsinálom, és én is azt eszem.
Szóval ma már annyi bejegyzés volt, hogy nem ma kezdem. De holnap fel is kerül az első recept.
Szép napot nektek!

No easy way out

Nem terveztem nagyon írni egy darabig, de ezen annyira meg vok rökönyödve, hogy muszáj megosztanom veletek. Szóval most értem haza közértből, mert az ebédhez hiányzott még valami. Megállok a liszteknél, és szokás szerint árgus szemekkel kutatom a teljeskiőrlésű, illetve rozslisztet, ami szokás szerint nincs. Megkérdezem az egyik alkalmazottat, és mondja a nőci, hogy csak búza lisztjeik vannak. Jó, rendben, nyugtázom, megszoktam, mennék is tovább. Utánam szól a bige, hogy egyébként nagyon sokat fogytam, és kurva jól nézek ki, és a következő mondat ami igazán a szívembe markolt:
"Mit szedsz?"

 

Kissé lenéző szemekkel végig néztem rajta, majd közöltem, hogy heti 4-5 kondis edzésem van, heti 20km-t futok, és kábé összesen egy éve diétázom. Szóval az igazán bántó az egészben, hogy ilyenkor jön rá az ember, hogy a nép nagy többsége mindig a könnyebb utat keresi. Azt hiszik, hogy a zöldtea kivonatos kapszula segít, vagy a 7/17 italporok, vagy a különböző lófaszságok.
Eszébe nem jutna, hogy felemelje a méretes valagát, átemelje a méretes csülkeit a küszöbön és elmenjen kocogni, vagy csak sétálni. Eszébe nem jutna, hogy a napi 8 kg szénhidrát helyett normális kajákkal tömje a búráját. Fantázia. Egészen elképesztő. Még mindig tudnak nekem meglepetést okozni.
Szeretném nekik egy papírfecnin  átnyújtani a Tedwy címét, hogy csak felületesen fussák át, miről szól tavaly augusztus óta az életem. De felesleges lenne, mert ahhoz is lusták lennének, hogy két bejegyzést elolvassanak. Ahhoz is lusták, hogy 2 oldalt megnyissanak a szájbavert böngészőben, hogy megtudja, mit csinál rosszul, és mit kéne másképp.
Kérem szépen, újra és újra csak azt tudom mondani: Csodák márpedig nincsenek. Illetve vannak, de nem egy diétában. Ha rendesen csinálod, és képes vagy a mocskos emberi ösztöneid félretenni egy kis időre, fogyni fogsz, és előbb-utóbb eléred a kívánt eredményt. Ha nem, akkor tehén maradsz. Ilyen kurva egyszerű ez. Nem ördöngösség.

DCC- It will beat you to your knees

Halihó! Röpke kis bejelentkezés lesz ez, mert nincs nagyon mit mondanom, azonkívül, hogy új edzésterv van (igen, megint), és hoztam nektek méréseket is. ;)
Első körben, itt vannak a mérések:

De jó, visszanőtt a cicim....Basszus... XD
Nah, de a legfontosabb, az új edzésterv, amibe állítólag bele fogok szakadni, de sebaj, mert szeretem a fájdalmat. Innen is köszönöm még egyszer ZozÓnak, a hihetetlen Hulknak, hogy segített nekem összerakni. Cupp-cupp érte.

A legalapvetőbb változás, hogy mióta csak az eszem tudom, és kondizok, két napra volt leosztva az edzésem, egy felsőtest, és egy alsótest napra. Nah, ez most 4 nap lett, mer' mér' ne. Egy láb nap, egy hát-has, egy váll-tricepsz, és egy mell-bicepsz. Nah jó, hát lehet, hogy tényleg fájni fogok, de ez a cél, nemde? :)
Gyakorlatilag mondhatom, hogy a challenge-ből eltelt 50 nap kábé azzal telt, hogy újradefiniáltuk a kajálásunk, és az edzéseink. Mennyire jó....De sosem késő tökéletessé tenni a tökéletlent.