DCC- Tesoro

Halihó Tedwy olvasók! :) Kicsit elkényelmesedtem, mert Elektra hála Istennek megtölti a blogot mindenféle szakmai jósággal, és így gyakran vannak bejegyzések, nem kell nekem erőlködnöm. :) Kisbogár melózik ezerrel, és rengeteg új olvasónk lett neki hála :) Marvel heroes are on their way to happiness ;)
Legyen ez a nagy vallomások napja, vagy mittomén, valami ilyesmi. Szóval, a challenge-ből eltelt kicsivel több, mint 30 napot ezennel részemről semmisnek veszem. Mondhatni, új challengbe fogok. Teszem mindezt azért, mert bár az első 20 nap teljesen tökéletesen sikerült, mindentéren (leszámítva a kilókat), a rákövetkező tizen pár nap korántsem. Én továbbra sem az vagyok, aki félrekajál, bekajál, stb. A zugevés nagyon messze áll tőlem. Én épp az ellenkezőjét prezentálom, egyáltalán nem eszek, vagy csak napi egyszer. Természetesen a szervezet ilyenkor brutál tartalékolásra áll be, így az elmúlt 10 nappal egészen biztos vagyok benne, hogy az első 20-at egy az egyben hazavágtam. Na bumm. A világért nem mentegetem magam, nagyon nincs rendben körülöttem semmi, és nagyon elsüllyedtem benne. Azt hiszem az előző bejegyzés épp erről szólt, szóval nem is ragozom. Leporolom magam, fogom a cókmókom, oszt megyek tovább. Mert nem adom fel...de ezt már tudjátok.

Ellenben. Edzésterv terén nincsenek gondjaim, tudom mit, és hogyan, és mennyit csináljak. A kaja....nah ott valami úgy érzem nincs rendben, szal én is nekifogok a finomhangolásnak, és new life, new food. Többek között a fő problémám, hogy nekem sok ez a kaja. Kövezzetek meg, de ha beszarok se tudok ennyit letolni. Fene aki megeszi, mégis akkora vagyok, mint a ház. Hol az igazság? :D Azt gondolom, hogy a legfontosabb dolgot vesztettem el az elmúlt napokban...A hitem. Az önmagamba vetett hitem. Mármint így nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Lesz erről pénteken egy bővebb bejegyzés. Mármint a hitről, mint olyanról. Úgyhogy most ebbe sem megyek bele.
Vészesen közelít a Brutal Challenge. 60 nap, és 13 óra. Ennyi van még hátra. Ez alatt a 60 nap alatt 15 kg-tól szeretnék megszabadulni, különben esélyem sincs versenybe szállni, hiába mozgatok olyan súlyokat, amiktől másoknak kigúvad a pici szeme. Mert a Brutal challengen testsúlyarányos Wilks-pontozás van, amit majd idejében vázolok. Természetesen azzal együtt, hogy az 5 versenyszámban mik az eddig elért teljesítményeim, és azért mennyi Wilks pont jár. De azé' asszem mondhatom, hogy kicsit összefostam magam, mikor megnéztem a tavalyi BC összefoglalóját, mert egy-egy versenyzőt sacc per 200-an kísértek árgus szemekkel, és nemá' hogy ennyien fogják a seggem nézni. :D Ejj-ejj, mindig a seggem féltem....Talán előző életemben...Nah mindegy, hagyjuk... :D
Ez a dörgés kicsi felhők. Reményeim szerint holnap összedobok magamnak valami zsír király tuti mega hiper szuper étrendet, és majd értesítelek titeket az eredményről.

"Ezért van a hitünk, hogy akkor is lássuk mi a helyes, ha elvakít minket a kétség és a félsz. A hitünk határoz meg minket. Ha oda az ember hite, akkor kik vagyunk?"

Muzsika, tőlem nektek :) Gyönyörűséges, tessék meghallgatni! :D