Vissza Pestről, felborul minden, megint. Ismét káosz mindenütt, azt se tudom merre vagyok arccal, napi egy evés, ha ez egyáltalán meg van. A jó Isten nem tud rávenni, hogy elmenjek edzeni. Se kondiba, se futni, se insanity.
Tiszta sor, hogy össze kell magam kupálni, mert nem jóféle ez így.
Két napja kaptam bátyámtól a hírt, hogy Mama távozott, békésen elaludt. Azt hiszem ez még jobban kirángatott a hétköznapokból, és...nem tudom. Ehelyütt szeretnék adózni emlékének, csak egy picit.
"Méltósággal meghalni nem lehet. A testünk leépül, olykor 90 éves korunkban, olykor születésünk előtt, de mindig bekövetkezik és sosincs benne méltóság. Méltósággal csak élni lehet."
Hisz mind tudjuk, hogy egy ilyen program nem csak egy edzésterv. Nem csak egy étrend.
Kibaszottul ott kell lenni mögötte fejben. Oda kell tenni magad. Lélekben, agyban, szívben, és persze testben is. Épp ezért van a Tedwy. 2011. augusztusa óta követhettek nyomon, a változásom, az új életem. Olvashattatok sok jóról, nevethettetek, és sírhattatok velem. Mert ez a szerves része a nagy egésznek. Lehet, hogy tarthatnék előrébb. De az is lehet, hogy hátrébb is. Úgy érzem, sok mindent le tettem az asztalra, edzés, és fogyás terén. Új ember lettem. Rohadt hosszú folyamat ez, folyamatosan változom, a testemmel együtt. Vannak állomások, amiken túl kell esni. Válságok, mélypontok, és persze sok út visz fel a hegyre. Néha-néha előfordul, hogy megbotlasz, és lecsúszol pár lépést, vagy akár többet is, de felállsz, leporolod magad, fogod a cókmókod, és mész szépen tovább, mert ez az élet rendje. Menni mindig tovább, és felkelni, ha elbuktál.
Fontos az, hogy a botlásaid ne úgy éld meg, mint ha világvége lenne. Ember vagy, emberek vagyunk. El kell buknunk. Tudnunk kell milyen mélyen lenni, hogy értékelni tudjuk majd, ha már a csúcson vagyunk.
És ezek...a lelki válságok....ezek is olyan dolgok, amiktől visszabukdácsolsz pár lépést. Kicsit visszacsúsztam. De leporolom magam, és megyek tovább. Mert ilyenné váltam. Ez lettem én. Aki nem adja fel, és aki megy tovább mindig, rendületlenül. Ez az, ami megkülönböztet a nagy átlagtól. A kitartásom, ami persze nem volt mindig sajátom. Több, mint egy év. Ennyi kellett hozzá. Hogy azzá váljak, aki ma vagyok.
Fel kell állni....Ad astra per asperas...
A hegycsúcsra felvezető út mindig hosszabb, mint amire számít az ember. Ne hagyd magad megtéveszteni, biztosan eljön a pillanat, amikor kiderül, hogy ami közelinek tűnt, még nagyon messze van.
-Paulo Coelho-
A kezdetektől fogva olvaslak, és öröm nézni a változásod. Már csak neked kell elhinned, hogy a sikered a tied. Biztos sokaknak sokat jelentenek a soraid, mint ahogy nekem is. Nagyon szeretnélek egyszer megismerni!
VálaszTörlésCsak folytasd, amit elkezdtél, mert jó vagy abban, amit csinálsz...És igen, más vagy mint a nagy átlag, nagyon más.
Kedves Peti! Emlékszem ám rád :) Te voltál, aki elsők közt írt nekem, hogy tartsak ki, és menni fog, és hasonlók. :) Örülök, hogy örömöd leled a blogban, ez lett volna azt hiszem eredetileg is a cél. :) Érdekes, hogy éppen a hitet említed....Nem sokára azt is megtudod, miért mondom ezt. ;)
VálaszTörlés