Szeretném jelezni, hogy visszatért belém az élet. Aztán vallomást kell tennem. Illetve tennünk. De ehhez a közreműködésetekre lesz szükség. A titok tartásotokra. Az elnézésetekre. És kérlek, vegyétek vérkomolyan a következő sorokat! (már a vérkomoly önmagában is elég vicc :D )
Szóval bűnöztünk. Elektra és én. Borzalmasan nagyot, elképzelhetetlen, és és és és...Most nagy figyelmet kérek.
 | |
| Te Xéni...Erről psszt! Ne félj Juti! :D |
Bocsánat Juti, de meg kell gyónnom, mert így nem tudok lefeküdni. Az egész egy ártatlan csajos délutánnak indult. Mit sem sejtve tipegtünk be az egyetemre. Juti meglátott, és azt mondá nékem: De csinos vagy! Erre én: Köszönöm, harcolok a tesztoszteron ellen! Aztán elmentünk a Zegyetemre, ahol okosabb lesz az ember lánya. Aztán mikor ott végeztünk, akkor arra gondoltunk, hogy kávézunk egyet. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, ártalmatlan kávézásnak indult minden!
Úgyhogy elmentünk a Westendbe, és én mindenáron kreatív bótba szerettem volna menni. De Juti baba meg enni akart. Most akkor mi legyen?! Hát együnk, aztán utána jövünk kreatívkodni. Jó, akkor jön a kérdés...Mit együnk?
Hmm...Mi lenne, ha kirúgnánk a hámból? Én tésztát akarok. Én pizzát. Én gyrost. Én lófüttyöt.
Együnk mindent, és osztozkodjunk. :D Szóval az úgy kezdődött, hogy:
"Jó nagyot kihányunk, szeretnénk kérni két bornyú gyrost pitában, de hirtelen! Te Juti...van ott valami spenótos-túrós csirke...én eszek olyat is!"
" Felezzük meg!"
"Rendben van. Akkó még olyan spenótos okádást kérnék tzatzikivel! Meg havas szilvás nesztít."
"Xéni lecsücsülök amíg fizetsz."
"Zsír."
És akkor megettük. Mindet. Egy-egy gyrost, meg fél-fél spenótos okádásos csirkemellet tzatzikivel. És akkor Juti:
"Te Xéni! Eszünk sütit?"
Ránéztem, de ilyen elemi "tehülyevagybazdmegrosszulvagyok" tekintettel, majd azt mondtam.
"Együnk?!" :D Itt követtem el a hibát, tiltakoznom kellett volna, belátom! De képtelen voltam. És akkor ha már ott vagyunk, nem ám elég fejenként egy rétes, nem baszkikám. Mindenkinek mindenből adjuramistendeazonnal kettő kell.
Kettő, azaz kettő darab villát sikerült beletörnöm a rétesbe, a jó Isten se akarta hogy megegyem, de töretlenül ZABÁLTUNK. :D Az utolsó falat rétesnél felnéztem a papírtálcáról, és villogós reklámtáblákkal csábított 3 méterre tőlem Nagyi palacsintázója. Összenéztünk Jutival.
"Te Juti, má' úgyis mindegy. Eszünk palacsintát?!"
Felvisítottunk a röhögéstől, mire mindenki körülöttünk ránk nézett, én meg csak annyit mondtam:
"Mi van baszki?! Diétázunk."
Szóval, ezt mind meg kellett gyónnom. Restellem. (nem, rohadtul nem restellem. gőzöm sincs mikor ettem utoljára ilyet, ennyit, és ilyen jóízűen.). De tessék ám titokban tartani! :)
Lényeg a lényeg. Nagyon jól éreztük magunkat, kivételesen nem a salátát kereste a szemünk, és néha kell ez is. Néha. Nem lesz belőle rendszer, de jól esett, és pár órára elfelejtettem mindent, ami van körülöttem, és ezt nagyon köszönöm neked Kisbogár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése