Hónapok óta pofázom emberek százainak, hogy menjenek mozogni, diétázzanak, hát nézzenek rám, megéri. Igen, megérte, egy évig. Az elmúlt két hónap mint valami filmszakadás foglalja a trónt. Azt a trónt, amit már egyszer kibaszott nagy harcok árán elfoglaltam. És most itt van ez a kicseszett trónfoglaló, és az életemre tör, és mindenem el akarja venni.
Ez az a pont, ahol dönteni kell. Feladod, vagy harcolsz azért, ami a tiéd. Az életedért.
Az istenért...hogyan magyarázhatnám el ezt az egészet?! Úgy érzem, kifolyik a kezem közül az irányítás, mintha homokként fújná szerte szét a szél, én meg csak futok utána, de hát mennyi esélyed van, hogy a széthordott homokot ismét magadénak tudd? 0. Azaz nulla.
Őszintén nem tudom hogyan tovább. Cseszettül nincs kedvem semmihez. Talán elkéne mennem futni egyet. Kifutni a hígfost az agyamból, és talán leizzadva, fáradtan ismét szépnek látnám a világot. De nincs erőm, nincs kedvem, nincs értelme.
De hát én mégis csak én vagyok. Talán holnapra kialszom. És mint mindig, összevakarom magam, és ember leszek. És nem adom a trónom. Nem adom fel. Soha.
De most. Hagyom hogy fájjon. Mert tudjátok....hogy értékelni tudjátok a csúcsot, ismernetek kell, milyen odalent.
Nahát! Nagyon fiatal vagy még és a fiatalság türelmetlenséggel jár. Mondja most Neked ezt egy bölcs öreg :) szerintem itt egyetlen probléma van, a deadline... pontosan, hogy van, hogy egyáltalán szóba kerül a deadline. Tudom miről beszélek :) én is mindig versenyt futottam az idővel... és nem lehet az elsődleges cél az sem, hogy hogyan nézel ki. Egyébként is szép vagy és látva az önként vállalt és posztolt CV kivonatodat, okos is :) nem azt mondom, hogy csináld céltalanul, de főként csináld just for fun, az eredmény pedig úgyis jön, amikor a biológia elrendezi sorait ott belül :)ja és én nagyon szeretem a gondolataitokat, de néha túl sokat gondolkodtok, elemeztek :) van úgy, hogy nincs miért, így marad a "csak"... ma kicsit belehalsz, holnap viszont felkelsz, aztán hajrá! puszi :)
VálaszTörlésÉppen arról beszélgettem tegnap Elektrával, hogy akkor ment minden a maga útján, amikor nem kötöttem semmihez, csak csináltam, mert élveztem. Most meg csinálom, hogy bizonyítsak,és ez nincs rendjén.
TörlésIgen, gyakran túl sokat gondolkodunk, pedig hát ez nem tudomány.
Köszönöm!
Ezeken mindenki átmegy aki ilyen hosszú utat tett meg! Ez teljesen természetes, de ilyenkor az jusson eszedbe, hogy mennyi mindent elértél az elmúlt 1 évben!! És bár elcsépelt, de ezeket a kilókat és minden más hozadékát sem 1 év alatt szedted össze és ez mindig jusson eszedbe!!Sokan értik, hogy miről beszélsz.. ezzel nem vagy egyedül.
VálaszTörlésMenni fog tovább , hidd el! Puszi!
Ja és valószínű akkor még nem sikerült áthangolódnod fejben , hogy ez egy életre szól!! Márpedig ez máshogy nem működik mivel később sem lesz könnyebb ha meg akarod tartani a paramétereket!
VálaszTörlésÓóó dehogynem. Kevés dolog van, amiben annyira biztos vagyok, mint abban, hogy az egész életem ekörül fog forogni.
VálaszTörlésSzia! Olvasva a bejegyzéseidet: nekem is állandóan, mindenért küzdenem kell önmagammal. Sokszor cserben hagy az akaraterőm, szétesik a napom és minden körülöttem. De bízom benne, hogy egyszer lesz akkora akaraterőm, hogy következetesen, minden nap tudjak tenni valamit önmagamért és a céljaim eléréséért. Szóval nem vagy egyedül...
VálaszTörlés