You can brand your name on my butt

Lévén este finoman szólva halálomon voltam, így most osztom meg veletek a kínok kínjának történetét. :D
Na jó, azért nem. Volt már ennél sokkal-sokkal durvább edzésem, de egy lightos keddi edzésnek azért korrekt volt. Szóval, helyzet az, hogy TilTomi kirakja fészre, hogy nyilvános fenékformálós edzést tart már megint, ugyanott, ugyanakkor. Na puff, Edit hív, mondjak le mindent, húzzunk a Deák térre. Beeeng, de nagy forma, térdem kattog, fáj, minden bajom van. Sebaj, választok egyet a két edzés közül (futás, lépcsőzés), és tolom.
Zsír, ott vagyunk a Deákon, sehol senki az ég egy adta valagán. Úgy percre pontosan meg is érkeztek a popókirálynők, meg mindenki más is. Jó-jó, adjátok csajok a zsákokat, én átmegyek vele a kőműves lépcsőhöz, ti meg játszatok Forresteset a várban (Btw múlt héten 25 kilós táskákkal közlekedtek a csajok, ezen a héten már csak ici-pici lófüttyfürütty retikülöket hoztak, benne alig cuccal, ezért örök hálám...talán jövő héten már nem hoznak semmit) :D

Kőműves lépcső- Én így szeretlek

Én megérkezek lépcsőzés helyszínére, befut az egyik lány. Befut a másik. Meg a maradék 10, vagy mittomén hányan voltunk (de jóval többen, mint múlt héten). Ühüm. Jól van csajok, fújjátok ki magatokat, aztán irány a lépcső. TilTomi kezdi az edzést. Felmegyünk egyesével. Aztán kettesével. Aztán hármasával (nem-nem, ezt az én térdem nem szereti, kettesével). Kiráááály...Nem fáj...Kapok levegőt...Leszokok a cigiről basszameg.
Na de vájá kicsilány, ósziahelló...Megjött Obi wan bácsi, a mester Belovai Kristóf személyében. WTF? Ma tényleg szopni fogunk? :D Itt már tudtam, hogy nem lesz jó vége a napnak. Állítólag jó erőben vannak a lábaim. Ezt persze én állítom. :D Már nem állítom. Bár de, talán mégis. Mert reggel gond nélkül kikeltem az ágyból, és ez mind semmi. Beszartok...A hasamban van izomlázam, meg a hátamban. Ehh, hát mi ez kérem szépen? És a csülkeimmel ki fog foglalkozni. Na ne húúúúzd. Én most azonban megkímélnélek titeket a kínos részletektől (nem is volt ilyen), és inkább linkelnék egy videót, ízelítő jelleggel, kóstolgassátok Obi wan bácsi tudományát. ;)
Az viszont tuti, hogy este úgy éreztem magam hazafele, mintha megszűnt volna a kontinuitás a fejem és a popóm között (Deszeretlekboborján), nem is beszélve a központi idegrendszeremről. :D
Szeretem ezt a z érzést. Mikor fáj mindenem. És remegnek a lábaim. Mert akkor jól csináltam.