Coming home

Kicsit offoltam magam, mert ez a január....ez...ez...mocskos. :D
Meló, vizsgaidőszak, megint egy kis meló, kideríteni miből vizsgázom, mert a hülye gyerek nem jár előadásokra. :D Annyira jó vagyok, hogy az valami fantázia.
Szombaton megyek Pestre, egy kis megszakítással két hétre. Amíg letudom a vizsgáim, meg szakmából is lesznek óráim, szal most úgy búrán kívül van az agyam egy kicsit.
Nincsen nekem kedvem futni, ne kérdezzétek miért. Biciklizni van kegyetlenül kedvem, de tekintve, hogy ellopták a verdám, nem tom mit tekerhetnék helyette. Szobabiciklit. Kábé. Pedig rá kell állnom a cardiozásra, mert ennek így nem sok értelme van. Rámült a téli maci álom, vagy gőzöm sincs. Eltunyultam. Szójjatok máááá' rám! Monnyátok azt, hogy te Xéni, emeld már fel a méretes hátsódat, és mennyé futni a jó Isten áldjon meg! Vagy hasonlót, lehet trágárabb is, nem vagyok válogatós. :D
Viccet félretéve, összekapirgálom magam. Nemsokára hormonvizsgálat, én meg már kisülök, hogy mi lesz, és bár fosok tőle, hajt a kíváncsiság. Mosmá' tudni akarom, és kész.

Fegyenccel jól haladok. Egyre több szériában csinálom, úgyhogy eljött az ideje, hogy váltsak a kevesebb széria, több ismétlés taktikára. Az utolsó edzésen fekvőből már 11x10-et csináltam, 2-es szint még mindig. Há' mit ne mondjak, vannak különös érzések a hátamban, meg a vállamban. Különös...nem jó szó. Baszottul fáj. Igen, ez jó lesz. :D Izomláztól persze, nem vagyok én sérült. Legalábbis a hátizmomat illetően biztos nem. A karom bírja a strapát. Gyúrjunk vazzeee.
Lényeg a lényeg, vissza kell állnom a futásra. Ezért utálom az ünnepeket, mert ha nem is zabálom magam halálra, akkor is kirázódom a napi rutinból, aztán csupán évtizedek kérdése, hogy talpra álljak belőle.
No, ez van most. Ennyi is voltam, csak bejelentkeztem, hogy élek, meg hasonlók. :D
Szép napot Tedwysek!