Your love is king

Az a nagy büdös helyzet, hogy vége van. Mármint az összes nyamvadt vizsgám meg van a főiskolán. Egy 5-ös közmenedzsment vizsgával zártam le mindent, és már csak az államvizsga van hátra, meg a védés. Tényleg ennyi, mert ezt már fél lábon is. Mikor kiléptem az iskola kapuján, amolyan Van Helsingesen, visszatekintettem egy pillanatra, és arra gondoltam, 4 évet húztam le, és kész, ennyi. Egyszer kell még ide visszajönnöm, és basszus, azért vannak profok, akik hiányozni fognak. Talán egyszer ebben az életben még visszaülök az iskolapadba. Mármint amolyan felsőoktatás szerűen.
Btw épp a konyhában ücsörgünk anyukámmal, és ünneplünk. Azt, hogy én befejeztem, és azt, hogy lett munkája. Nehezen hiszem el, hogy nincs többet vizsgaidősuck.

Úgy döntöttem, hogy vastagon leszarom, hormonok ide, vagy oda, hó vagy jég ide vagy oda, de én marhára nekiállok futni. Kint, vagy gépen, de hiányzik, valami kegyetlenül. Non plus ultra, meg is látom magamon, hiába vagyok fix súlyon. Elhatároztam, hogy szembe szállok mindennel. Nah meg mindennel. Természeti elemekkel, emberekkel, bárkivel, de tűzön-vízen át....muslica a szélben, érdekes challenge ez is a maga nemében.
Olyan még nem létezett, hogy valaki semmitől nem tud fogyni. És rohadtul nem én leszek az, aki ezt megcáfolja. Emlékszem, nyáron mennyire jól éreztem már magam a bőrömben, minden klappolt, a maga módján, és tényleg, de tényleg szánsájn-heppi volt minden. Erre az állapotra gyúrok, meg persze annál egy kicsit tovább. Szal itt az idő. Nincs deadline, csak a jó érzésem.
Szép estét nektek Tedwysek!