2013. február 2., szombat

Sweet nothing

Ejj skacok. Mozgalmas napok voltak.
Nah szóval. Ad 1: Pestre költözködés van, ami már önmagában bonya story, kivitelezés szempontból is. Ott van Báró baba, akinek helyet kellett találnom, mert sajnos ő nem 2 kg-s csivava. A hely meg van (örök hálám Kijájjány), de azért remélem, hogy hamarosan megint velem lesz a fiam. Akkor ott van a munka kérdés. Útközben megoldódott, mintha a jó Isten is vigyázna rám, mondhatjuk, hogy van, éhen halni nem nem fogok, én sem, meg a tutám sem, kis segítséggel. Ezenfelül ott van a lelki része a dolgoknak, ami....hááát....nem egyszerű. Megvisel, mert hát 3,5 év, az 3,5 év. Nehéz tartani magam a döntésemhez, de hiszem, hogy ez a legjobb mindenkinek, neki is, és nekem is.
Nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem aki fél valamitől, de képes szembenézni vele


Rettegtem elhatározni magam, mert attól tartottam, hogy képtelen vagyok önállóan megoldani a problémáim, de most már hiszem, hogy menni fog.
Ad 2: Megtörtént a sáska- izé...orvosjárás. Egész héten orvostól orvosig. Az endokrinológiai vérvételnek február végén lesz csak eredménye (gondolom én, tenyésztenek vmit, azért ilyen sok). Hormonzavar esetén szervileg három dolog lehet az okozó. A pajzsmirigy, a petefészek, és a vese. Nah, akkor vigyük ultranhangra mindet. Pajzsmirigy, semmi gond. Petefészek, ciszta/daganat nincs, csak teherbe esni nem tudok, mint kiderült, de kezelhető, és úgysem aktuális. Vese, alhas: semmi, csak az epekövem találták meg (újra), ami egy év alatt duplájára nőtt (23 mm), ami egyébként nem is baj, mert így nem fér be a csatornába, hgy eldugítsa azt, és aztán görcsöket okozzon. 
Anyukám mindig azt mondta, hogy csodagyerek vagyok, de hogy ennyire?! A vérvételből sok minden kifog derülni, de azt még mindig nem fogjuk tudni, hogy mi okozza a zavart a buksiban, mert semmimnek semmi baja. Mire megjönnek az eredmények, már nem leszek itt, de utánam küldik, és akkor mehetek Pesten endokrinológushoz, hogy silabizálja már ki nekem, hogy mi a lófasz bajom van, és azzal mihez kezdjünk. Novemberben kezdtem el ezzel orvoshoz járni, azóta sem tudok semmit, egy dekával nem lettem okosabb, viszont minden centiméteremet végig ultrahangozták, és 86 fiola vért vettek, és össze-vissza vetkőztem kis millió dokinak (nah jó, lehet hogy ők azért élvezték). :D Lassan de biztosan talán csak lesz valami.
2 héten belül otthon vagyok, és most lelkileg, és fizikailag is nagy szükségem van a futásra, úgyhogy Normafa én így szeretlek, jövök. Street workout meg a Tabánnál nagyon jól fog működni. Jöhetne már a tavasz. Vagy a nyár. Vagy akármi,csak ne ez a tél legyen, mert ez lehoz az életről. 
Tsók-pusz, Ciklon/Xéni voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

About