Drinking from the bottle

Hahó skacok!
Csíny letudva, kutya a helyén, margóra megjegyezném, hogy a kurva jó helyén. Tudom, hogy biztonságban van, és szeretik, és ez jelen pillanatban több, mint amit én tudok neki adni, ami persze nem vigasztal, de mégis megnyugtat. Sosem volt tőlem annyit távol, mint amennyit most lesz, de hiszem, hogy ő is, és én is majd jól túléljük, és nem sokára mind-mind együtt leszünk, mint egy nagy boldog család.
Az van egyébként, hogy azt hiszem boldog vagyok. Felszabadult vagyok, többnyire nyugodt (ez erre a hétre nem igaz, mert baszom sok nagyon idióta vizsgát kell megcsinálnom ahhoz, hogy elkezdhessek dolgozni), de mindenesetre nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt hónapokban. Végre tudok aludni, ami priceless, nem forgolódom éjjelekig, aztán kelek fel 86x, hanem lefekszem, és csak elalszom, mint akit fejbebaszkodtak egy hólapáttal.

Szóval. A héten tanfolyásra járok, ez finoman szólva lehoz az életről, de közben már nagyon aktívan töröm a buksit, hogyan tovább kajálás ügyben. Mit, és mennyit, és hasonlók. Az élet nagy kérdései. Azt a diétát, amit csináltam magamnak, olyan extrém részletesen, tápanyagokra, meg grammokra lebontva, azt tuti fix, hogy nem fogom csinálni. Ez az egy biztos. Lesz egy-két hét átmenet, mikor eszek rendesen, de jóval kevesebbet, szűkítgetem a gyomrom, mert szerintem csak a múlt héten duplájára tágult (alaphangon). Aztán meglátjuk merre van az arra, és mik lesznek a további lépések.
Gyakorlatilag az egy, ami tuti az az edzés. Mármint hogy tudom, mit, illetve miket szeretnék csinálni. A futás totál egyértelmű, egyszerűen azt látom, és érzem magamon, hogy arra szükségem van. Arra reagál is a testem, nagyjából úgy, ahogy én azt szeretném. Fegyenc, és fegyenc napokon lépcsőzés, a Tabánnál. Úgy tűnik, hogy ezt nem egyedül fogom csinálni. Ezenkívül amit már mondtam, erősen gondolkodom, hogy benevezek ketlebell edzésekre. Minden attól függ, hogy mikor és hol vannak az edzések, ugyanis nem a szokványos 5 napos melóm lesz reggel 8-tól délután 4-ig, hanem 4 nap meló, 4 nap szabad, 12 órás megoldásban. Így sosem tudom majd, hogy mikor tudok edzésre menni, illetve hogy odaérek-e. Amint sikerül elkapnom az instruktort, megbeszélem vele, mikor vannak edzések, és hogyan tudjuk megoldani, hogy mindenkinek jó legyen, mondjuk két csoportba járással, vagy a tököm tudja.
Annyira biztos vagyok magamban, mint egyszer. Mármint lebeg a szemem előtt egy kép, az, amilyenre varázsoltam magam nyárra, és azt hiszem, nyugodtan, és barátságosan azt el lehet érni barátságos 2-3 hónap alatt, anélkül, hogy szarrá görcsölném magam az ügyön.
Legyen szép napotok, nem sokára jelentkezem!