Elnézést, hogy kissé elmaradtam a bejelentkezésekkel, de zajlott a költözködés, és most még vasárnapig istápolom a kutyot. Aztán lassan beindul a szopóroller. Alakul, hogy összejöjjön egy fasza kis csapat a Tabánhoz edzeni, ezenkívül pedig ismételten Alex javaslatára úgy tűnik, hogy belekóstolok a kettlebell edzések világába. Rábukkantam egy edzőre, amint hazaérek, felveszem vele a kapcsolatot, hogy mi merre hány méter. Ivanchich András egyébként az ő becsületes neve.
Fizikailag nem vagyok a toppon, és bágyadtan nézem magam a tükörben, és jó messziről integetek a nyári testemnek, de egy-kettő visszaszerzem, don't fos....Az ideggel, meg az állandó stresszel együtt felfolytak a kilók, de most jól vagyok, boldog is vagyok, nyugodt is vagyok, és persze minden szánsájn heppi, ahogy annak lennie kell....
Kajálás talán az Alex féle délelőtt gyümölcs turmix, ebéd hagyományos, délután zöldség turmix elv szerint fog működni, talán más szerint, ezt még magam sem tudom, de őszintén ez az, ami most a legkevésbé érdekel. Hónapok teltek el az utolsó futi-futi óta, és minden vágyam kifutni az erdőbe. Nagy valószínűséggel a tüdőm ki fog szakadni, a lábaim merev görcsben fogom magam után húzni, de mint ahogy a kilók, ez is visszaáll majd a régi kerékvágásba, ettől egy cseppet sem tartok.
Rengeteg dolgot szeretnék kipróbálni, egyetlen egy gondom van, hogy egy nap nem 48 órából áll. Kurva sok a melóm, a tanulnivalóm, és most jövök rá, hogy bassza meg, megint alig van időm szakdolgozat leadásig, én meg már betábláztam magam egy évre előre. Már azt is tudom, hogy nyáron Párizsba megyek, de azt még nem, hogy mikor lesz rá időm. Vicc nélkül. Rémes. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése