Sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban, mindent igyekszem megtenni, hogy biztos helyem legyen a laborban, hogy biztonságban tudjunk szeptemberben távozni az országból, lehetőleg olyan gyorsasággal, mint akit seggbe lőtt az ármány.
Múlt héten hosszú idő után epe rohamom volt, azt hittem ott maradok, a kollegáim kihívták a mentőt, egyenes út a sürgősségire, és sajnos beigazolódott amit el akartam kerülni, nem úszom meg a műtétet. De mivel sikerült egy évet kibekkelnem a dolog nélkül, így volt idő arra, hogy a kövek több, mint duplájukra nőjenek, amit azzal hálál meg a sors, hogy most már nem tudják csak a köveket kivenni, muszáj kompletten az epehólyagot. Hát na...ritkább leszek egy szervvel. De nem tesz jót a lelki világomnak, hogy aláíratnak velem ilyen szarokat, hogy tudomásul veszem, hogy belehalhatok, és társai. Igen. Lehet ilyen vége, meg lehet olyan is.
Holnap kell befeküdnöm, és hétfőn műtenek. Felértékelődött minden, ami körbevesz. Minden és mindenki. Ilyenkor döbben rá az ember, mennyire szeret élni.
You are everything to me... |
Rajtad áll, vagy bukik minden.
Kérlek, szorítsatok értem, minden lehetséges módon.
Üdv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése