Absolutely nothing will stop me

Ó igen, és igen, és legyen itt még egy igen.
A világ tényleg a lábaim előtt. Az elmúlt két hétben 4 kg-nak intettem stabil pápát, ők meg eltűntek a biszem-baszom messzeségbe, anélkül, hogy hátranéztek volna.

Ezenkívül most már egészen biztos, hogy költözködünk, és hihetetlen, hogy mindennap mellette térhetek nyugovóra, és őt láthatom, mikor felkelek. Azon gondolkozom, hogy hol a buktató. Nem lehet minden ennyire spéci. :) Csodás érzés megvenni együtt az első közös bútorokat, én azt hiszem, hogy már az összeszerelésüktől fogyok vagy 2 kg-t, per darab. :D Ne vegyetek jysk-es bútort. De most komolyan. 3 kicseszett órán át szereltünk egy kétajtós szekrényt (nah jó, most kuncogok, mert lehet hogy volt az több is, meg időnként dekoncentráltak lettünk ;). Az IKEA sokkal jobb. Egyszerűbb. Meg stabilabb (hihi). :D
9 nap, és hurrá nyaralunk. Szépen gyűlik a társaság, eddig úgy volt hatan leszünk. Máté, Nomi, Nyunyesz, az egy szem bátyám, meg a felesége. Ehhez képest még csatlakozik egy napra Máté nagybátyja, a főnököm Szlovákiából, az én édesanyám, és a jó Isten a megmondhatója hol a vége. Lehet, hogy egy kicsit elszámoltam a alkohol rendelést. :D Talán fel kéne adnom még egyet, bár még érkezik innen is, meg onnan is néhány liter minőségi tömény szesz. :D

Azért ne kövezzetek meg, hogy egészségről, diétáról, és fogyásról papolok, közben mindennap segg részegre iszom magam, mert hát amennyit én iszom, elég kevés is elég mindezekből, hogy aszongyam: hát ez nem sok, de kevés, Giovanni Trappatoni. :D A lényeg az, hogy kell ez a két hét haverok, buli, fanta, így a költözés előtt. Aztán pedig nincs más dolgom, mint elmerülni a protézisekben, körhidakban, az én kincsemben, és persze Báró babában. :)
A két hét lezárásaként pedig elmegyünk csapatostul a Fradi-Fideszoton meccsre. 
Ne haragudjatok, kicsit sziporkázok. Kurva jól, ismétlem: kurva jól érzem magam. Szétfeszíti az izomláz az egész testem, és ez jó, mert tudom, hogy megéri, és mozog az a kurva mutató a mérlegen.
Máté is elkezdett futni, remélem hamarosan ő is jelentkezik egy bejegyzéssel, de ezt rábízom. :)
Futni még nem futok, gyaloglok. Kilátóba, erdőben, amerre látok. Kíméletes vagyok, mint a lágy tavaszi szellő. Viccet félretéve, kell még a térdem egy életen át, nem kívánok még egy elkúrt szezont, mármint úgy ízületileg. Köredzéseket csinálok, amit telebaszkodtam kezdő street workout gyakorlatokkal, mérem rendesen stopperrel az időt a gyakorlatok, és az egyes körök között. Hááát...Van mind dolgozni, de megvan egy stabil cél, és afelé haladok. Lassan, vagy gyorsan, azt hiszem az teljesen mindegy, az a lényeg, hogy kitartóan csinálom. És hamarosan együtt csináljuk kitartóan.
Ígéretemhez hűen nemsokára jelentkezem egy cikkel, ami a szervezet elsavasodásáról szól, és a lúgosítás fontosságáról, mert egy kedves orvos ismerősöm felhívta ezekre a figyelmem, és talán ez is keményen szerepet játszik abban, hogy megindult a fogyásom.
Szép estét nektek!