Amikor nagyon benne voltam az edzésben, meg a diétában, annak meg volt az oka. Betegesen menekültem az életem minden pontjától. Ezért vált ez az egész a szenvedélyemmé, mert kurvára szerettem volna valamiben jó lenni. Jó is lettem, ledobtam az ominózus harmincast, és kezdtem kibaszott elégedett lenni magammal.
Aztán jött a hazaköltözés. Hirtelen minden rendben lett körülöttem. Mondhatni bármit megengedhetek magamnak, amire akarom, arra van pénzem, van szerelem, se egy vita, se egy hangos szó, tényleg minden a legnagyobb rendben. Így megfordultak a dolgok. Ezelőtt az edzéssel, és az eredményeimmel voltam elégedett, most pedig az életemmel. Nem kell semmi és senki elől menekülnöm, és az a nagy büdös helyzet, hogy ez kurvára meg is látszik rajtam. Baszok bele az egészbe. Nem, ez így nem helyes. Tisztában vagyok mi a helyes, tisztában vagyok magammal is, de az istennek nem akarok nekiindulni. Miért nem?
Voltam kétszer-háromszor futni, és meglepően jól ment, nem volt olyan szenvedős mint anno, mikor elkezdtem.
Vágyom rá, hogy megmutassam (elsősorban persze magamnak), hogy keményen oda tudom tenni magam, de lusta vagyok felemelni a picsám, és nekiindulni. Másrészt egészen jól ment 3 hétig a diéta, minden kilengés nélkül, amikor elmentem Mátéhoz, és ofkorsz anyós kismillió finomsággal vár, és kedveskedik mindennap, és mégsem kérhetem, hogy nekem főzzön már külön a 6 fős társaság mellett. Szal kell valami, egy rendszer, egy szabályzat, vagy a pöcsöm tudja mi, ami korlátok közt tart, mert ez nem állapot. Sétálok az utcán, és a kirakatokban mintha nem is én néznék vissza magamra, pedig sajnos de. Elszomorító. Én nem hiszem, hogy tényleg menekülnöm kell valami elől, hogy működjön ez az egész. De miért nem elég motiváló az, hogy megváltoztathatom a világom?
És tudjátok, ez ékes példája annak, hogy ez az egész szarakodás kibaszottul fejben dől el. Ha ott nem vagy rendben, akkor a szar és a vár kíváló kompozíciója lép életbe.
A fegyencedzés például egy tökéletes ugródeszka lehetne, mert ott tényleg überfasza fejlődéseket lehet generálni, ami látványos, és tényleg, kitartó munkával meg van az eredménye.
És itt lépnek be a képbe a híres kifogások. Mert amikor hazaérsz 12 óra meló után este fél 8-kor, gecire nincs kedved elmenni edzeni, mert esélyed sincs másnap hajnal 4-kor felkelni, hogy előről kezd az egészet. Amikor meg épp nem dolgozol, akkor meg a pasiddal vagy, és inkább más fizikai edzés révén izzasztod magad, és azért nem mész edzeni. Most vagy én csinálok valamit nagyon hülyén, vagy tényleg kurva kevés ez a rendelkezésre álló 24 óra.
Most, hogy jól kirinyáltam magam, megyek, és átgondolom az életem. Megpróbálok rendet tenni magam körül, mert a bort iszik és vizet prédikál nekem nem pálya.
Úristen, néhány helyen mintha magamat olvasnám. Az én 70 napos programomban azért nem jutott eszembe egy morzsát sem csalni, mert tudtam, hogy az életem múlik rajta. Előtte olyan semmilyen vegetálás volt az életem, hogy azt a 70 napot végig betartottam. Tök jól ment fél évig utána is, ha csaltam, az is tápláló kajákból volt. De most mintha nem lennék önmagam, visszajött a tokám, eszem a szar kajákat, kifogásokat keresek, hogy miért nem edzek. Pedig nekem is a szenvedélyem volt, és istenem, életem eddigi legszebb időszaka volt.
VálaszTörlésIgen, keretek kellenek, korlátok, folyamatos célok, mert különben minden kajánál az megy végig a fejben, hogy "áh, végűlis ez az egy még nem olyan gáz, majd holnap". És már a saját gondolataimban hallom azokét, akiket régen "lenéztem" és nem értettem, hogy miért akaratgyengék. Nagyon el lehet kényelmesedni, de jó esetben az ember még időben észbe kap.
Aki nyavalyog, de nem tesz semmit, annak még nem fáj eléggé.
Menj ki egy erdőbe és gondold végig, hogy mit akarsz az élettől. Én ezt fogom tenni.
Én nem tudom miért kell mindig a végleteket keresnem. Vagy kibaszottul csinálom, vagy sehogy, sosem találom az arany középutat.
TörlésRégebben hajlamos voltam azt mondani, hogy az embernek arra van ideje, amire akar. Aztán elkezdtem dolgozni, lett stabil párkapcsolatom, és rájöttem, hogy ez azért nem egészen így van, ha meg akarom tartani az állásomat és a páromat is... :) Magyarul tökre megértem, ha nincs időd, erőd edzeni a nap végén. Megoldást nem tudok rá :(
VálaszTörlésA kajálás más kérdés, ahhoz nem kell sokkal több plusz idő és energia. Ezzel együtt nekem sem megy most az odafigyelés :(
Én is mindig ezt mondtam. De most már látom, hogy ez nagyon nem így van. Egyszerűen muszáj vagyok 6 órát aludni, hogy a másnapi 12-őt letudjam tolni, nincs mese. Meg még a fennmaradó 2 óra utazás munkába, már ott tartunk, hogy 20 óra.
TörlésEllenben te legalább a kicsit magad elé tarthatod, mert rá tényleg időt kell szánni. :D
Nagyon együtt tudok érezni veletek, hihhhetetlen mekkora egy hullámvasút az élet...De bízok a feltámadásotokban!
VálaszTörlésEmber küzdj, és bízva bízzál...
TörlésAzt bizton állíthatom, hogy én végigcsinálom, és felállok, és nagyon remélem, hogy Viki is!