Kutya világ jön mostantól skacok, nehéz út van előttem, de végigmegyek rajta. Hoztam egy döntést. Nevezetesen hogy hazaköltözöm Pestre, véget vetek egy 3 éves kapcsolatnak, mert semmi sem jó úgy, ahogy van. Mert ideje felnőnöm, és azt hiszem, itt sosem leszek rá képes. Világ életemben támaszkodtam valakire. Hol anyura, hol az aktuálisra. A saját lábamon akarok állni, és megvalósítani, amit meg akarok valósítani. Egy percig sem mondom, hogy könnyű a döntés. Egy percig sem mondom, hogy könnyű felrúgni mindent, és felégetni mindent magam mögött, és magam körül. De lagalább lépek. Legalább képes vagyok döntést hozni. És aztán képes leszek a vállamon cipelni a döntésem következményeit. Mert nem lesz sokkal könnyebb. Sőt...Szar világ vár rám.
Fogalmam sincs egyelőre, mit, és hogyan fogok tudni megoldani. Nem csak a Deadline Challenge-ről van szó, mert azt hiszem ez most a legkisebb gondom mind közül. Szakdolgozat....védés....vizsgaidőszak...államvizsga...nyelvvizsga...szakmai gyakorlat. És mindemellett egy fillér, és állás nélkül távozom. Nem elég az érzésekkel bírkóznom, rengeteg más szakad a nyakamba. És Báró...Kicsi Bárót itt kell hagynom kis időre, amíg nem találok munkát, hogy eltudjam hozni őt. Sok ez most egy kicsit. Nagyon sok. Kiszolgáltatott helyzetben vagyok, mert bárki azt mondaná, az ésszerű döntés maradni, mert mindenkinek így a jobb, és a kényelmesebb. De időnként talán mégsem az egyszerűbb, kitaposott ösvény a jobb. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, lehet, hogy rossz döntést hozok, de az enyém. Harcolhatok másokkal, vagy harcolhatok magamért. Óriási különbség.
Ha úgy látom, hogy nem ebben az irányban haladok, akkor talán ideje változtatni. Félek...sőt...rettegek, hogy mihez kezdek, és mi lesz velem. De bízom benne, hogy helyesen döntök, és ez a jó irány.
A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.
Pam Brown
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése