DCC- Lite Wellness

Nos, reggel írt nekem az én Jutim, hogy kondizni akar, még hozzá velem...há' kivel mással. Én meg nyilván bólogatok rá, hogy ühüm, menjünk, persze. Mert hát ha mozgás, akkor engem bármire rá lehet venni. Este 7-re beszéltük meg a talit a Lite Wellness Hegyvidékbe. De hát Xéninek nincs kedve elindulni, meg kezd szarul lenni, meg minden baja van. Nem baj, kávézunk, aztán max hazamegyünk. Kávéztunk. De már nem akart a Xéni hazamenni. Megéreztem a terem illatát. Nem kellett magam nagyon rávenni, jött magától. Ha már eljöttünk, húzzunk a vérbe gyúrni, az legalább meglátszik.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy a jövőbe mentünk edzeni, nem hazudok. Iszonyat spéci gépek tömkelege, tényleg nagyon ott vannak, cardio gépek terén is.

Én 10 perc trappolással melegítettem, Juti 15-el, de hát ez nem komplett. Nah mindegy, nem is ragozom. Futott az életéért a Szépségem. :) Meg is jegyeztük, hogy igazán nagy balgaság volt szürke felsőben jönnie, mer' hát ezen az ég egy adta valagán minden látszik. Én persze okosan, felkészülten, fekete nadrág, fekete póló, bízzátok ide. :D
Tulajdonképpen én felsőtest napot akartam ma tartani, de két dolog volt, ami meggyőzött, hogy ne tegyem. Egy, mert Jutinak láb napja volt. Kettő, mert olyan izomlázam van a karjaimban, hogy 5x nem tudtam tárogatni egy lófasz 6 kg-s kézisúllyal, szal hamar feladtam ezeket a terveket.
Mondjuk úgy, hogy kábé úgy éreztük magunkat, mint egy saját ízlésünk szerint alakított játszótéren, tele szupi hintákkal, meg mászókákkal, meg ilyenekkel, és azt se tudtuk lányos zavarunkban, hogy mit próbáljunk ki. Aztán végül haladtunk nagyjából az én edzéstervem szerint, amit mint kiderült jól tettünk, mert Juti végre érezte a végtagjait, aminek külön örülök. :)
Az izomagyak úgy skubiztak minket (vagy Jutit, magam sem tom), hogy majd kiesett a szemük.
Lábtárogatásnál valahogy rájöttünk a kis csillaggal, hogy ölég szép nagy terpeszt tudunk produkálni, igazán nem lehet ránk panasz. Ezt néhány fiú kisebb mosollyal konstatálta. Igazán cukik voltak (igen, a cuki szó tényleg az én számon jött ki, lőjjetek má' fejbe). :D
Nagy nehezen kiszabadultunk ilyen 10 órakor a teremből, nem is értem minek jöttünk el, reggelig ott tudtam volna szórakozni, annyira elememben voltam.