Let's go outside

Az a szitu, hogy ma nem volt kedvem futni, pedig az idő teljesen jó volt, kellemes hűvös, csöpögő eső...mikor kiértem az erdőbe, megjött a kedvem, szívesen indultam neki, ami a lap infomon látszik is, mert az első kilométeren 6:35-ös kört futottam...Az utolsó 3 km-en szenvedtem, mint a kutya, a szó szoros értelmében vonszoltam magam után a bal lábam, egyrészt a térdem miatt, másrészt pedig a comb feletti forgóm miatt. Nagyon rég kínlódtam így futástól, és ezt őszintén mondom. Mire a kapuhoz értem, már a hányás kerülgetett, amit megúsztam (szerencsére).
Nem tudom hogyan tovább, mert nem akarom abbahagyni a futást, annál sokkal többet jelent nekem, szórakozás, kikapcsolódás, gondolkodás, csendes magány, remény...sorolhatnám holnap reggelig. Ennek ellenére 7 másodpercet javítottam a hétfői eredményen, és feltehetőleg istentelen jó időt futhattam volna, ha nincsenek kegyetlen fájdalmaim. Most hétfőig pihi, addig nem megyek futni, jegelés, sportkrémezés, etc...

"A futással közlünk valamit a társadalommal. Nemet mondunk arra, hogy mindig készenlétben álljunk, hogy feláldozzuk napi futásunkat mások érdekeinek. Mikor futunk, saját magunkért teszünk valamit."