Legyen még egy bejegyzés mára, csak mert van hozzá kedvem. Pihenőnapom van edzés ügyileg, úgyhogy tökre ráérek agyalni. :)
Nah szóval...Létezik két féle testépítő. Van az, aki lemegy a terembe, lézeng, azt se tudja mihez fogjon, beszélget a semmiről. Meg van az, aki edzés előtt egy órával kábé totálisan átszellemül, és mikor leér a terembe, bedugja a fülhallgatóját, és csak nyomja szó nélkül. Az igazi testépítő tudja, mi vár rá odalent a teremben: szenvedés. Mert az edzés az. Szenvedés, és pont. Feszegeted a határaid percről percre, és mikor átléped őket, nah akkor vagy igazán boldog. Nem megy az utolsó kettőd a szériádból? Remegnek a végtagjaid? Nem érdekel...már csak kettő...megcsinálom...azért is...képes vagyok rá...Ismerős? Ahol akarat van, ott út is...
Semmi más nem kell, csak hit, és bizalom magadban. Hogy képes vagy rá. Mert mindenki azt hiszi, sőt, tudni véli, hogy Te fel fogod adni. Pedig nem! És ez különböztet meg másoktól. Tudod miért hiszik azt, hogy fel fogod adni? Mert ők feladnák. Mert ők gyengék. Mert gyávák élni. Mert sosem tudták átlépni a határaikat!
Pedig a győztesek sosem adják fel, mert akik feladják, sosem győznek.
És ha választanod kell, most, ebben a pillanatban, vesztes, vagy győztes akarsz-e lenni, választhatod a könnyebb utad, a lehetőség adott, szabad a döntés. De a lehetőségek egyszer elfogynak, és te leélted az életed úgy, hogy egy vesztes voltál, és már csak azt várod, mikor lesz vége.
Félsz? Én is. De nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki fél valamitől, de képes szembenézni vele, és én igenis bátor akarok lenni, és győztes.
Te hogyan döntesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése