Nah, szóval, tudjátok, az úgy van, hogy mikor az életed egyik része látványosan összeomlik, akkor más része a fellegekben szárnyal. Így van ez most velem is. Egy nagyon-nagyon régi vágyam teljesül, visszaülhetek az iskolapadba, és nemsokára azzal dolgozhatok, amire vágytam. Ez most annyira feldob, hogy kábé betölti a mindennapjaim.
Talán mégis csak van Isten, vagy valami/valaki odafönn.
Egyébként egy 60 napos cardio programba kezdek az edzés és a futás mellett persze (igen, elszánt és elvetemült vagyok), erről holnap beszámolok bővebben.
Addig is ne feledjétek:
IMPOSSIBLE IS NOTHING!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése