Shoulda

Azt érzem, hogy minden összeroppanás, minden fájdalom csak közelebb visz a célomhoz. Ha fáj valami, elmegyek edzeni, ha képtelen vagyok helyre rakni magam, kicangázok az erdőbe. Menekülök, a sportba. Menekülhetnék másképp is. Ihatnék, drogozhatnék, gyilkolhatnám magam. De én szárnyalok helyette. Így döntöttem. Az én döntésem.

"Walked when I shoulda run, and I ran, when I shoulda walked"

Nem fogok hazudni, nehezek ezek a napok, kibaszott nehezek, és egyelőre nem látom a fényt az alagút végén, de talán nem is baj. Talán ez is a fejlődésem része. Ha nem hagyom magam lehúzni, erősebb leszek, mint valaha. Ez az én testi-lelki fejlődésem.
Régen másképp tettem volna. Feladtam volna, és talán egy tábla csokit is bevertem volna, mondván ilyen szar napokon az jár nekem. De valami megváltozott útközben. A mélyen rejlő kitartás, amiről beszéltem, hogy nem is tudtam, hogy van bennem...
Túlélem, mert tovább kell csinálnom, mert megéri küzdeni, mert képes vagyok rá...Ha most feladnám, talán sosem lenne erőm újrakezdeni...

Út a mennybe