2012. május 22., kedd

Welcome to the real world

Szépen gyógyul a főnix. A szokásosnál jóval hamarabb, már rögtön másnap elkezdett hámlani, de még varasodik, úgyhogy húzza az egész hátam. Megpróbáltam reggel edzeni, de nem ment. Fájt. Ez nem az én napom. Tipikus.
Ami felborulhatott, az felborult. Nem tudom ki van velem, és ki ellenem. Úgy érzem egyedül maradtam, és ettől teljesen magam alá kerültem. Nem tudom van-e lejjebb, de ismerve magam, van. A szarban persze mindenki lelép. Örök igazság.

Just House.
Idegileg/lelkileg gyakorlatilag verdesem a jó erős nullát, és senki nem maradt, aki tartsa bennem az erőt. Elfogyott.
Csak szavak zsongnak a fejemben.
De én egy kibaszott túlélő vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

About