A madár lassan begyógyul, és feltámadhat hamvaiból. Akkor kezdhetem megint az edzést, mert rettenetesen hiányzik már. Pillanatnyilag azt hiszem az egyetlen feszültség levezető forrás. Ez maradt...
Üresek a napok, és a mosoly az arcomon csak homályos utánzata a valódinak. De...a jó hír, hogy erősnek érzem magam, és még mindig hiszem azt, hogy minden megpróbáltatás közelebb visz a célomhoz.
Lassan vizsgák, de nem tudok leülni tanulni, mert tele van a buksim minden mással. Nemsokára megint hazamegyek Pestre, remélem az kicsit helyreráz lelkileg, mert arra most nagy szükségem van. Sweet home...
Holnap, vagy holnapután insanity, és írom tovább a tapasztalatokat :) I'm so insane...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése