Na, szóval van ez a játék. Hívhatjuk LifeTiltnek is akár. De hívhatnám "I'm making myself epic project"-nek is. Tök nyolc. A lényeg a végeredmény. Ellenben szeptember 1-ig lehet nevezni a LifeTilt Awards-ra, amit a legdurvább tiltes átalakulás fog megnyerni, és erre kifejezetten célom nevezni. Rólam pedig tudni kell, hogy soha, de soha nem jártam olyan versenyre, amit nem volt esélyem megnyerni. Ugyanis rettentő szarul viselem a veszteséget, egyszerűen győztes forma vagyok. Mindamellett, awards ide, vagy oda, mindenképpen étrendet és edzést váltottam volna, mert mint írva vagyon már pár bejegyzéssel ezelőtt, az eredmények megálltak, és nem elég tempósak (szerintem), tehát kell a frissítés.
A felkészülések megtörténtek, az álló képességem javítottam erre a 90 napra, mert szükségem lesz rá, a Peak megérkezett, a polcon várja, hogy rendeltetésének megfelelően legyen használva, és hát lélekben...Lélekben nincs gáz. Sok mindenen átmentem, mióta írom a blogot. Sok érdekes tapasztalatra tettem szert, és sokkal erősebb vagyok, mint valaha (nem, nem karban...szellemileg). Mikor elkezdtem a "The easy day was yesterday" életformát, volt bennem elszántság, nem is kevés, de valami mégis hiányzott. Az igazi, mélyről jövő kitartás. Azóta annyi embert köptem szemen, hogy "Látod bazdmeg, te megmondtad, és rábasztál. Lefogytam."
Nem, még nagyon nincs vége. Még mindig nagyon nem vagyok elégedett magammal, még mindig jobban szeretem sötétben, mint világosban. De egyszer mindennek eljön az ideje, és mire véget ér a 90 nap, már nem szeretnék félni a világostól. Azt hiszem én legbelül, ott mélyen, még mindig a régi én fejével gondolkozom. Lassan hozzá kellene szoknom, hogy elég az XL-es naci és póló, és talán nem kéne hálóingeket, és sátor ponyvákat vásárolnom magamra...Illene hozzászoknom, hogy egy totál új közösség részévé váltam/válhattam, és itt nem a tiltes táborra gondolok, hanem azokra, akik teljesen ismeretlenül rám írnak nap, mint nap, hogy hogyan csináltam, adjak tanácsot, mennyit edzek, mit eszek, és mennyit, mit szedek, miért ez, miért az, miért lófasz. Ezek éltetnek. Nem az, hogy terjeszthetem az igét, vagy hogy oszthatom az észt. Nem-nem. Az, hogy bennük a régi énem integet csúnyán vissza. Én is épp ilyen voltam. Én is tanácstalanul bolyongtam, és azt sem tudtam, hogy kezdjem el. Több, mint egy év. Ennyi kellett ahhoz, hogy megvilágosodjak. Persze közben folytak le a kilók, de az igazi "megértése" a dolgoknak nem volt sehol sem. Lassan tudatában vagyok nem csak annak, hogy mit és miért csinálok, hanem annak is, hogy egészen pontosan mi zajlik le a szervezetemben biológiailag, kémiailag, és agyilag persze.
Kezdődhet azt hiszem a 90 napos challenge, bár egyelőre gőzöm nincs, hogy Pesten hogy fogom a diéta részét összealkotni a dolognak, de ez hozza majd magát, remélem, és mivel Tomi júliustól szervez tiltes kaja kiszállítást, így talán nem is kell nagyon törnöm a buksit a megoldáson. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése